- Urogenitális tuberkulózis: tünetek
- A tuberkulózis visszatér! Járványveszélyben vagyunk?
- Urogenitális tuberkulózis diagnózisa
- Urogenitális tuberkulózis kezelése
Az urogenitális tuberkulózis (urogenitális tuberkulózis) ritka betegség, tünetei nem túl jellegzetesek: alacsony fokú láz vagy láz, általános gyengeség. Csak idővel jelentkezhetnek húgyúti betegségek, például gyakori és fájdalmas vizelés, hematuria vagy fájdalom a gerinc ágyéki régiójában. Mindenekelőtt a 45 év felettiek betegek, és a gyermekeknél előforduló betegségek a kazuisztika körébe tartoznak.
Genitourináris tuberkulózis( urogenitális tuberkulózis ) a tüdőben lévő elsődleges tuberkulózis hely reaktivációja. Általában az urogenitális tünetek a fertőzés után 20 évvel jelentkeznek. A Mycobacterium tuberculosis által általában érintett szervek közé tartoznak a vesék, az ureterek, a hólyag, a húgycső és a nemi szervek. Ez utóbbi esetben a gazdaszervezet közvetlen fertőzése lehetséges szexuális érintkezés útján, de a legtöbb esetben a tuberkulózis másodlagos fertőzés.
A tuberkulózis kialakulása abban áll, hogy a kórokozó (jelen esetben ez a mycobacterium tuberculosis) az elsődleges fókuszból, azaz a tüdőből a másodlagos helyre, azaz a vesékbe kerül. A mikobaktériumok a kéregből a vesemagba jutnak a véren és a nyirokereken keresztül. Ezt követi a fókusz elhalása és szétesése, ami a baktériumok átterjedését okozza a húgyúti rendszer más struktúráiban
Urogenitális tuberkulózis: tünetek
A baktériumok urogenitális rendszerbe való bejutásának tünetei nem túl jellemzőek, ami megnehezíti a diagnózist és a gyógyszeres kezelés végrehajtását. A betegség titkos, a fertőzés első jelei akár 20 évvel a kezdeti fertőzés után is megjelenhetnek. A betegek leggyakrabban a következőkről számolnak be:
- nyilvánvaló ok nélküli általános gyengeség
- izzadás, különösen éjszaka
- alacsony fokú láz és láz
Egy idő után új tünetek jelennek meg az érintett szervtől függően. Ezek lehetnek:
- kellemetlen érzés a gerinc ágyéki régiójában, a vesék vetületében
- dysuria tünetek, azaz vizelést kísérő tünetek
- vizeletürítési zavarok, gyakori vizelés, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon ritka
- a férfi nemi szervek érintettsége esetén, pl.nem csak a fájdalom formájában jelentkező helyi tünetekre panaszkodnak, hanem a krónikus gyulladásos elváltozásokra is csomók és hegek formájában
- nőknél a reproduktív szerv érintettsége menstruációs zavarokban (ritka és csekély időszakok), méhen belüli összenövésekben és elsődleges meddőségben nyilvánul meg
A tuberkulózis visszatér! Járványveszélyben vagyunk?
Urogenitális tuberkulózis diagnózisa
A tuberkulózis diagnózisa mindenekelőtt bakteriológiai diagnosztikát igényel, amelynek célja a mikobaktériumok jelenlétének azonosítása. A laboratóriumi vizsgálatok pyuriát, néha hematuriat mutatnak. Az anamnézisben szereplő tüdőtuberkulózis, HIV vagy egyéb immunkompromittáló állapot felveti a betegség gyanúját. Fontos diagnosztikai elem a megváltozott szövet eltávolítása és a készítmény mikroszkópos vizsgálatban történő értékelése. Nagyon fontos, hogy ne vegyünk mintát olyan helyekről, ahol neoplázia, azaz daganatos folyamat érintett lehet. Jó példa erre az ureterek megnyílása. Ezenkívül meg kell keresni a tuberkulózis mikobaktériumait a vizeletben. Egymást követő napon 3-6 alkalommal tenyésztik a reggeli vizeletből.
Ha az alapvizsgálati panel elégtelennek bizonyul, diagnosztikus képalkotó vizsgálatokat végeznek: urográfia, cisztoszkópia és bizonyos esetekben számítógépes tomográfia. Másrészt az ultrahang tökéletes eszköz a farmakoterápia során bekövetkező változások dinamikájának nyomon követésére
Urogenitális tuberkulózis kezelése
A húgyúti tuberkulózis kezelése nem sokban különbözik a klasszikus tüdőtuberkulózisban alkalmazottaktól. A terápiás hatások nagyon jók. Ennek oka többek között a vesék jó vérellátása, ami javítja a gyógyszerek permeabilitását a veseparenchyma felé. A tuberkulózis kezelése általában körülbelül 6-12 hónapig tart. Sajnos az antituberkulózis terápia részeként használt gyógyszerek egyrészt nagyon hatékonyan pusztítják el a tuberkulózis kis gócait, másrészt viszont számos mellékhatásuk van, amelyek közül sok a vesét érinti. Későbbi szakaszban veseszöveti fibrózist, akár veseelégtelenséget is okozhatnak. Az első riasztó jel a vizeletvisszatartás. A gyógyszeres kezelés mellett továbbra is alkalmazzák a sebészeti kezelést, beleértve ablációs eljárások például tályogok esetén. Az inaktív vese eltávolítása továbbra is ellentmondásos kérdés, ha csak korlátozott számú tuberkulózisgóc van.