- Szomatomorf rendellenességek: okai
- Szomatomorf rendellenességek: típusok
- Szomatomorf rendellenességek: diagnózis
- Szomatomorf rendellenességek: kezelés
A szomatomorf rendellenességek a következők: hipochondria, tartós pszichogén fájdalmak és diszmorfofóbia. Nehéz diagnosztizálni őket, és előfordul, hogy a páciens évekig vándorolt orvosról orvosra anélkül, hogy pszichoterápiás támogatást kapott volna. Mik a szomatomorf rendellenességek okai és tünetei? Hogyan zajlik a kezelésük?
A szomatomorf rendellenességeka jelenlegi pszichiátriai osztályozásban a neurotikus rendellenességek közé tartoznak. A korábban használt terminológiában néha szervi neurózisnak nevezték őket. Elméletileg úgy tűnhet, hogy a pszichológiai problémák nem okozhatnak testi betegségeket, de a gyakorlatban kiderül, hogy az emberi test és az elme szorosan összefügg egymással. Végső soron észrevehető, hogy a pszichológiai konfliktusok vezethetnek többek között az itt leírt szomatomorf zavarokhoz, de az ún. pszichoszomatikus betegségek
Vannak olyan helyzetek, amikor a beteg bizonyos tüneteket tapasztal (pl. rendszeres fájdalommal járó betegségek), és az orvosok - még sokféle vizsgálat elvégzése után sem - nem találják meg a tünetek okát. Az ok nem kell mindig diagnosztikai hibáknak lennie - fennáll annak a lehetősége, hogy az adott személynél fellépő szomatikus (testi) tüneteket … lelki zavarok okozzák. Pontosan ez a helyzet a szomatomorf rendellenességekkel (más néven szomatoform rendellenességekkel)
A szomatomorf rendellenességek komoly problémát jelenthetnek, mert mielőtt a páciens megfelelő pszichoterápiás támogatást kapna, (esetenként több éven át) többször is felkereshet különböző szakorvosokat, akik nem tudják befolyásolni a tapaszt alt tüneteket.
Szomatomorf rendellenességek: okai
A legegyszerűbb úgy mondani, hogy a szomatomorf rendellenességek a megoldatlan érzelmi konfliktusok eredményeként jelentkeznek. Az emberek különbözőképpen reagálnak a számukra nehéz érzelmekre - egyes betegek rokonaikkal beszélnek, vagy képesek önállóan megbirkózni a nehéz eseményekkel. Másoknál viszont az érzelmi konfliktus "átmegy" a testbe, és éppen a szomatikus betegségeken keresztül nyilvánul meg.A szomatomorf rendellenességek okainak egy bizonyos csoportját lehetetlen megkülönböztetni. Ehhez kapcsolódikmég azzal is, hogy a különböző embereket teljesen más érzelmi szint jellemzi. Például az alexitímiában szenvedő betegeknél, akiknek problémái vannak az érzelmek megértésével, kifejezésével és megnevezésével, fokozott a kockázata a leírt mentális zavarok kialakulásának. Az ilyen emberek szomatikus betegségeken keresztül is bemutathatják érzéseiket.
Észrevehető a hajlam a szomatomorf rendellenességek családi előfordulására. Egy ilyen kapcsolat alapjainak elemzése során főként két szempontot veszünk figyelembe. Az első az a gyanú, hogy a szomatoform rendellenességekre való hajlam genetikailag meghatározott lehet. E problémák családi előfordulásának második lehetséges mechanizmusa az, hogy a szomatizálódó szülőket a jövőben megfigyelő gyermek - teljesen öntudatlanul - hasonló érzelmek kifejezési és megküzdési módokat mutathat be, a nehézségek szintén hozzájárulhatnak a szomatomorfok kialakulásához. rendellenességek, a legtöbb ember számára események. Ilyen például a környezeti zaklatás, a nemi erőszak vagy a munkahelyi mobbing áldozatává válás. A számára rendkívül nehéz helyzetekkel küzdő személy bizonyos értelemben megpróbálhat nem gondolni rájuk, és senkinek sem említi őket. Maradhat azonban egy megoldatlan érzelmi konfliktus, ami végül az egyik szomatomorf rendellenesség megjelenéséhez vezethet, Hangsúlyozni kell, hogy a szomatomorf rendellenességben szenvedő beteg nem szimulál. Bár valójában lelki problémák vezetnek a tünetekhez, nem pedig egyes szervi rendellenességek, a betegek megtapasztalják a tüneteket – ezek nem képzeletbeli betegségek, és éppen ezért jelentősen károsíthatják a szomatomorf betegségben szenvedők mindennapi működését.
Szomatomorf rendellenességek: típusok
A szomatomorf rendellenességek közé sorolt problémák besorolása gyakran eltérő. A mentális zavarok ebbe a csoportjába leggyakrabban a következők tartoznak: szomatizációs zavarok, hipochondriás rendellenességek, dysmorfofóbia, valamint tartós pszichogén fájdalom és konverziós zavarok
- Szomatizációs zavarok
A szomatizációs rendellenességek valószínűleg a szomatomorf rendellenességek legnehezebben diagnosztizálható formája. A betegek számos különböző testrészben tapasztalhatnak fájdalmat, valamint számos egyéb problémát, például bőrelváltozásokat, viszketést vagy égést. A betegek is megtapasztalhatjákszexuális problémák (pl. csökkent libidó) vagy neurológiai betegségek (pl. érzékszervi zavarok). A szomatizációs zavarok jellegzetessége, hogy a betegek egészségi állapotával kapcsolatos panaszai idővel változhatnak – például a hasi fájdalom lehet a fő probléma, majd egy idő után krónikus álmatlanságra, ízületi fájdalmakra is panaszkodhatnak.
- Szomatomorf rendellenességek: hipochondria
A hipochondriás rendellenességek (hipochondria) azzal járnak, hogy a páciens folyamatosan foglalkozik egészségével. Meggyőződése lehet, hogy súlyos betegségben szenved, ezért sokszor felkeresi az orvost, ilyenkor akár további vizsgálatokra is beutalást kérhet. A hipochondriát a testből érkező jelek helytelen értelmezése jellemzi – például az átmenetileg megváltozott szívritmus érzése életveszélyes aritmia jeleként fogható fel.
- Szomatomorf rendellenességek: diszmorfofóbia
A diszmorfofóbia részben olyan, mint a hipochondria. E szomatomorf rendellenesség során a betegek bizonyos testrészük megjelenésére összpontosítanak. A test egy adott elemét, például a szájat, az orrot vagy a fogakat rendkívül rosszul felépítettnek tartják. Ez a hiedelem lehet olyan erős, hogy jelentős komplexusokhoz vezethet, de akár egy adott szerkezet megjelenésének korrigálási vágyhoz is – olykor megszállottan is – például plasztikai műtéten át. Itt kell hangsúlyozni, hogy sajnos a diszmorfofóbia nem gyógyítható plasztikai sebészek igénybevételével. Először is, a betegek panaszai a megfelelően felépített testrészekre vonatkoznak. Egy másik szempont, hogy a diszmorfofóbia során - még ha egy testrész megjelenése valóban módosul is - a betegek továbbra is a testük egy másik, véleményük szerint helytelennek tűnő részére összpontosíthatnak.
- Szomatomorf rendellenességek: tartós pszichogén fájdalmak
A tartós pszichogén fájdalmakat néha pszichalgiának is nevezik. A fájdalom lefolyása során a testnek csak egy területét érintheti, és a fájdalom több különböző helyen jelentkezhet. A tünetek intenzitása tartós pszichogén fájdalmak esetén olyan mértékű, hogy jelentősen csökkenti a betegek működési szintjét - a betegek fájdalom miatti problémákat, pl. a szakmai vagy családi életben. A pszichalgia számos súlyos szövődményhez vezethet, beleértve a fájdalomcsillapítóktól való függőség kockázatát, sőt aöngyilkos beteg.
- Szomatomorf rendellenességek: konverziós zavarok
A konverziós rendellenességek nagyon zavaróak lehetnek, mert lefolyásuk során a beteg olyan tüneteket tapasztalhat, mint a látásvesztés, egy testrész bénulása vagy az érzékelés elvesztése. A megtérés még mindig nem kellően megértett pszichológiai probléma, általában nagyfokú érzelmi konfliktusokhoz vezet.
Szomatomorf rendellenességek: diagnózis
A szomatomorf rendellenességek azonosítása valójában a kizárás útján történő diagnózis felállítása. Például egy hasi fájdalomban szenvedő betegnél ki kell zárni az ilyen problémák különböző lehetséges okait, mint például az epehólyag-kövek, az egyik hasi szerv rákja vagy a vastagbél divertikulitisze. Ezért, mielőtt a betegnél szomatomorf rendellenességeket diagnosztizálnak, általában sok (gyakran különböző szakterületű) orvost keres fel.
A mentális zavarok e csoportjára jellemző, hogy a páciensen végzett vizsgálatok nem mutatnak ki eltérést, sőt, ha bármilyen eltérést észlelnek is, általában semmilyen magyarázatot nem adnak arra, hogy az adott személy milyen betegségeket tapasztal.
Szomatomorf rendellenességek: kezelés
A szomatomorf rendellenességekben szenvedő betegek leginkább a tünetek eltűnését szeretnék. Ez nyilván teljesen érthető, de a mentális zavarok e csoportja esetében a kezelés nem a tüneteire irányul, hanem a hozzájuk vezető okra, azaz valamilyen megoldatlan lelki konfliktusra. Emiatt a pszichoterápia javasolt a szomatoform rendellenességekben szenvedőknek. Különféle technikái közül a kognitív viselkedési pszichoterápia (CBT) különösen fontos. Célja, hogy csökkentse a páciens stressz szintjét, de megtanítsa neki, hogyan kell megbirkózni szomatikus tüneteivel. A CBT-nek köszönhetően csökkenthető a beteg elfogl altsága a tapaszt alt betegségek iránt, és általános életminősége is javulhat, szomatomorf rendellenességek esetén a farmakoterápia ritkán kerül alkalmazásra. Ha a betegeknek valamilyen pszichotróp gyógyszer szedését javasolják, az inkább csak más pszichiátriai problémák, például depressziós vagy szorongásos zavarok esetén.
Megéri tudniSzomatomorf rendellenességek: viták és problémák
Egyes orvosok hangsúlyozzák, hogy a diagnózis a rendellenességekA szomatomorfokkal visszaélhetnek, és szükségtelen pszichiátriai kórházi kezelésekhez vezethetnek, vagy ahhoz, hogy a beteg figyelmen kívül hagyja a szomatikus betegséget. Emiatt egyes tudósok úgy vélik, hogy a betegeknek a szomatomorf rendellenességek diagnosztizálása után is állandó orvosi felügyelet alatt kell lenniük, és időről időre ki kell vizsgáltatni magukat. A szomatomorf rendellenességekkel kapcsolatos másik probléma adódhat abból, hogy ki látja el az ilyen betegeket entitás. Valószínűleg nem meglepő, hogy a betegek általában nem pszichiáterhez vagy pszichoterapeutához fordulnak először, hanem háziorvoshoz, belgyógyászhoz vagy neurológushoz. A pszichiátria területén dolgozó, pszichiátrián kívüli szakemberek megpróbálhatják enyhíteni a betegek panaszait (pl. fájdalomcsillapító szedését tanácsolják a fájdalmas betegeknek). Egy ilyen eljárás bizonyos szempontból indokolt, de ha a beteg valamilyen szomatomorf rendellenességben szenved, akkor a rendszeres gyógyszerek felírása vagy bizonyos vizsgálatokra való állandó beutalás súlyosbíthatja mentális zavarait.