A Genovese-szindróma, amelyet gyakran a felelősség szétszóródásának is neveznek, egy pszichológiai jelenség, amely több megfigyelőt érintő krízishelyzetekben fordul elő. Leegyszerűsítve a következő szabályszerűséget mutatja: minél többen figyelnek meg valakinek segítséget igénylő krízishelyzetet, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy ennek következtében valaki segítséget vállal. Honnan származik a Genovese-szindróma neve?
Genovese szindrómaegy amerikai nő nevéről kapta a nevét - Catherine "Kitty" Genovese, aki 1964-ben New Yorkban egy éjszaka munkából hazafelé szerencsétlenül járt. . És ha megfelelően reagálna, talán meg lehetne menteni.
Mi az a Genovese szindróma?
A 29 éves Kitty Genovese műszakfőnökként dolgozott egy New York-i bárban. A munka sajátossága megkívánta, hogy az éjszaka közepén térjek vissza onnan. Így volt ez 1964. március 13-án is, amikor a nő hajnali 3 óra körül befejezte a műszakát, és elindult haza.
Autót vezetett, és meg kellett állnia az egyik közlekedési lámpánál. Sajnos ekkor figyelt fel rá Winston Moseley – szakmája szerint mozdonyvezető, háromgyermekes apa, aki aznap úgy döntött, hogy megöl valakit.
Követte Kittyt, és megtámadta, amikor az autóból a lakásába sétált – körülbelül 30 méterre volt tőle, amikor a támadó 2 szúrást mért rá. Genovese családja magabiztos és bátor nőként emlékezett rá, így nem csoda, hogy hangosan sikoltozott, miközben menteni próbálta magát.
Ekkor kigyulladtak a lámpák a szomszédjai ablakaiban, egyikük kiabált a támadónak, hogy hagyja békén a nőt. Az egyik, aki megijedt, elment. Más reakciók nem érkeztek: senki nem próbált segíteni a megtámadott nőn, mindenki azt feltételezte, hogy a csend békét jelent. Kittynek sikerült felkúsznia lakóháza sarkához, amikor Moseley 10 perccel később visszatért.
Sétált, és látta, hogy semmi sem történik, ezért úgy döntött, hogy befejezi a bűncselekményt. Újabb ütéseket adott a nőre egy késsel, és megerőszakolta a haldokló nőt. A bűncselekmény után Kittyhez érkezett egy szomszéd, aki a roham kezdete után egy órával a mentő kiérkezéséig vele maradt. Az egész támadás fél óráig tartott. A nő a kórházba vezető úton megh alt.
Két héttel a gyilkosság után a New York Times megjelent egy cikket, amelyről szólGenovese szerencsétlensége – hogy nemcsak Moseley áldozata lett, hanem az emberi nemtörődömségnek is. Azt állították, hogy 37-38 ember látta a Kitty elleni támadást, és senki sem segített neki. A "Genovese-szindróma" kifejezés (más néven a felelősség diffúziója) az ő nevéből származik. Ezt a kifejezést a konformizmusból, közömbösségből fakadó attitűd leírására használják – amikor sokan, akik szemtanúi egy krízishelyzetnek, nem segítenek az áldozaton, mert azt hiszik, hogy valaki más segít, vagy hogy "jobb, ha nem avatkozunk be".
Érdemes azonban megjegyezni, hogy sok év után a "New York Times" elismerte, hogy sokkal kevesebb szemtanúja volt az eseménynek, hogy senki sem látta a teljes támadást, és voltak, akik reagáltak - valaki kiabált a gyilkosnak, valaki mentőt és rendőrt hívott, a szomszéd odament a sebesült Kittyhez – de mindez már késő volt.
A gyilkost elkapták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték - Moseley 81 évesen a rácsok mögött h alt meg.
A nem segített tanúk későbbi vallomásaiban különféle kifogások hangzottak el.
A tanúk megismételték, hogy:
- meg voltak győződve arról, hogy valaki más segít, így nem kell belekeveredni a helyzetbe;
- azt állították, hogy valaki más már régen értesítette a rendőrséget, így nem kell hívni a segélyhívó számot;
- az egész egy szerelmesek veszekedése, nehogy összekeveredjenek;
- valójában nem láttak sokat, vagy fáradtak voltak.
Kitty Genovese halálának körülményei az emberi közömbösség vagy a felelősség terjedésének mintáinak mélyebb kutatását indították el.
Miért nem segített senki Kittyn?
Ennek eredményeként számos tanulmányt végeztek, amelyek során a résztvevők különféle helyzeteknek voltak kitéve, és döntést igényeltek, hogy segítsenek egy idegenen. Néha apró lopás szimulációja volt, máskor betegség vagy eszméletvesztés színlelt támadása. Az esemény természetétől függetlenül a tudósok bizonyos törvényszerűségeket észleltek:
- nagyszámú ember jelenléte csökkenti a segítőkészséget,
- a megfigyelő általában áthárítja a segítségnyújtás felelősségét másokra,
- az esemény más szemtanúinak válasza sem bizonyítja, hogy nincs szükség segítségre
Kevesen tudják, mit kell tenni válsághelyzetben, különösen olyan válsághelyzetben, amely harmadik fél segítségét igényli. Nem tudja, mit tegyen, és hogyan kezelje a helyzet magas érzelmi feszültségétextrém stressz a megfelelő cselekvés által.
A társadalom többsége semmilyen módon nincs felkészülve arra, hogy válsághelyzetben megfelelően reagáljon. Ezért amikor ez megtörténik, az egyik ember leggyakrabban figyeli, mit csinálnak a többiek. A környezet reakciója az, amely nagymértékben indítja el a cselekvés megtételét vagy az attól való tartózkodást.
Általában azonban a körülöttünk lévő emberek sem tudják, hogyan viselkedjenek ilyen helyzetben. Ez idő alatt megfigyelik és elemzik a csoport reakcióit, hogy döntést hozzanak. Ily módon sok ember támogatásának lehetősége befagy, ami viszont az esemény áldozatát a sorsára bízza.
Ezért, ha egy veszélyes helyzetet három vagy több ember észlel, drasztikusan csökken a támogatás elnyerésének esélye. Nagyobb valószínűséggel kap segítséget, ha egy vagy két ember szemtanúja lesz a helyzetnek. Ilyen körülmények között nehezebb megmagyarázni magának, hogy nem reagál valaki más sérelmére. Az a tudat, hogy ha én nem segítek, senki sem fog segíteni, hatékonyabban ösztönözhet cselekvésre, mint a biztonságosnak tűnő körülmények, amikor több a megfigyelő.
Mi a teendő vészhelyzetben?
Ha a segélykérés eredményességét szeretnénk növelni, érdemes megjegyezni néhány szabályszerűséget:
1. Kérjen segítséget egy adott személytőlEgy-két személyre mutatva növeljük a támogatás elnyerésének esélyét. Könnyű nem reagálni, ha névtelen tagja vagy a figyelők tömegének, sokkal nehezebb megtagadni valaki más segítségét, ha az illető közvetlenül tőlünk kér.
2.Mindenki számára fenyegetés. A „Segítség! Segítség!” felkiáltással vészhelyzetben megkönnyítjük a felelősség szétterítését. Ha azonban hatékonyan szeretnénk felhívni a figyelmet arra a helyzetre, amelyben vagyunk, jeleznünk kell azt a veszélyt, amely nemcsak minket, hanem az egész közösséget is érinthet.
Cry: "Tűz!" hatékonyabb lehetne. A tűz, amelynek következményei a helyzet minden lehetséges szemtanúját érinthetik, lehetőséget ad arra, hogy felhívjuk a közelünkben élők figyelmét és egy adott személy segítségét kérjük.
3.Függetlenül attól, hogy magunk vagyunk vészhelyzetben, vagy van esélyünk mások segítségét igénybe venni, mindig érdemes megpróbálni felkészülni a veszélyre. Egy önvédelmi tanfolyam, elsősegélynyújtó képzés vagy workshopok, amelyek felkészítenek minket és szeretteinket a nehéz helyzetben való helyes viselkedésrerendkívül hasznos.
Függetlenül attól, hogy morálisan ítéljük meg a felelősségelvonás következményeit, vagy azt a meggyőződést, hogy krízishelyzetben mindenképpen viselkedni fogunk, az igazság az, hogy Kitty Genovese halálának példája jól mutatja, milyen könnyen hódolunk a társadalmi folyamatoknak. Azonban megismerve az elménket irányító törvényszerűségeket, lehetőségünk nyílik tudatosan szembeszállni velük, amikor a helyzet úgy kívánja.
A szerzőrőlPatrycja Szeląg-JaroszPszichológus, coach, személyiségfejlesztő tréner. Szakmai tapasztalatot szerzett a pszichológiai támogatás, krízisintervenció, szakmai aktivizálás és coaching területén.Az életvezetési coaching területére specializálódott, támogatja az ügyfelet az életminőség javításában, az önbecsülés és az aktív önbecsülés erősítésében, az életegyensúly megőrzésében és a mindennapi élet kihívásainak hatékony kezelésében. 2007 óta áll kapcsolatban a varsói nem kormányzati szervezetekkel, társvezetője az Iránytű Személyi Fejlesztési és Pszichológiai Szolgáltatásainak Központjának.
Olvasson további cikkeket a szerzőtől
Olvassa el isStockholm szindróma: amikor az áldozat megvédi hóhérát
Hogyan működik egy szociopata és hogyan lehet felismerni?
Zaklatás a munkahelyen: hogyan védekezhet és érvényesítheti jogait?
Mi a követés? Hogyan kezeljük a követést?
Mi az internetes zaklatás és mik a következményei?