A diszpraxia (ügyetlen gyermekkori szindróma) az érzékszervek szervezőkészségének korlátozása. Ez egy észlelési-motoros diszfunkció, amely fejlődési rendellenességekben nyilvánul meg. És bár úgy tűnhet, hogy a gyermek ügyetlen, és nem nagyon figyel az elvégzett tevékenységre, az igazság talán más, és a gyermek fejlődési diszpraxiában szenved.

A diszpraxiaolyan rendellenesség, amely a szekvenciális feladatok végrehajtásának, a tervezésnek, a koncentrációs problémáknak, az ingerfeldolgozásnak és az emlékezésnek a nehézségeiben nyilvánul meg. Ez tanulási nehézségekkel is megnyilvánul. A fejlődési diszpraxia az idegrendszer központjai közötti integrációs folyamatok zavara. Ennek oka lehet a tükörneuronok meghibásodása, a központi idegrendszer károsodása, valamint a bal agyfélteke károsodása.

A diszpraxia leggyakrabban gyermekeknél fordul elő

Nagyon gyakran a diszpraxiát ügyetlen gyermek szindrómának vagy minimális agyi diszfunkciónak nevezik. Bár elfogadott, hogy a fejlődési dyspraxia csak a gyermekeket érinti, néha felnőtteknél is diagnosztizálják (akkor apraxiának, azaz a diszpraxia előrehaladott formájának nevezik).

Ebben az esetben a megszerzett készségek teljes elvesztését figyeljük meg, nem pedig a működés nehézségeit vagy zavarait.

Körülbelül 5-10 százaléka küzd diszpraxiával. embereknél, de fiúknál gyakoribb, mint lányoknál.

A diszpraxia okai

A diszpraxia, mivel neurológiai rendellenesség, nem befolyásolja az ember intelligenciáját. Ez azonban nehézségeket okoz az ismeretszerzésben. Bár nehéz meghatározni a fejlődési diszpraxia egyértelmű okát, a megjelenését befolyásoló leggyakoribb tényezők a következők:

  • a központi idegrendszer (különösen a motoros idegek) közvetlen károsodása,
  • zavarok a tapintási szenzoros folyamatok integrációjában és a mély érzés a motoros tervezésért felelős agyi központokban,
  • kóros elváltozások az agyban,
  • oxigénhiány,
  • a magzat rendellenes fejlődése,
  • perinatális hipoxia.

A diszpraxia tünetei

A fejlődési diszpraxiának számos jellemzője és tünete van, amelyek rendellenesség jelenlétére utalhatnak. Különböző tünetekéletkortól függően fejlődési zónákban nyilvánulnak meg:

  • fizikai,
  • érzelmi,
  • közösségi,
  • oktatási,
  • nyelv.

Ide tartoznak:

  • kiegyensúlyozatlanság – probléma az egyik lábon való ugrással vagy a labda elkapásával.
  • késleltetett mozgásfejlődés - nehézségek a fogmosással, cipőkötéssel, cipzárak bezárásával, rögzítő gombokkal,
  • izomgyengeség - botlás, esés, emberütés,
  • nehézségek a színezésben, rajzolásban, írásban. Lassabb tanulás,
  • problémák az egyszerű dolgok, pl. nevek emlékezésével,
  • koncentrációs problémák,
  • vonakodás a kézi feladatok elvégzésétől,
  • nehézségek a zajkeltéssel, utánzással,
  • idő- és távolságérzékelési zavarok,
  • térbeli tájékozódási zavarok,
  • érzelmek kontrollálásával kapcsolatos problémák, gyakran sírás és harag kíséretében,
  • nincs saját véleménye,
  • nincs szervezet,
  • feledékenység,
  • folyamatosan elvesztegetett dolgokat

Bár gyakran úgy tűnik, hogy a gyermek lusta, ügyetlen és nem fordít túl sok figyelmet a tevékenységekre, lehet, hogy komoly betegséggel küszködik

A diszpraxia diagnózisa

Az egyik első és legfontosabb lépés a diszpraxia diagnosztizálása. Kezdetben az idegrendszer elégtelen érettségének jellemzőit gyermekorvos vagy neurológus észlelheti.

A következő szakasz az érzékszervi integrációs folyamatok zavarainak felmérése. Ebben az esetben a diagnózist szakképzett SI terapeuta állítja fel, aki többféle eszköz segítségével felállíthatja a diagnózist

Általában klinikai megfigyelésen és funkcionális teszteken alapul - a tapintási funkció és a propriocepció felmérése (mély érzés, a test érzékelése a térben), valamint interjú a szülőkkel, családdal és tanárokkal

Ha gyermekénél dyspraxia gyanúja merül fel, tanácsos gyermekpszichológushoz, logopédushoz, szemészhez, gyógytornászhoz és audiológushoz (a hallásvizsgálatot végző és a hallókészülék kiválasztását végző személy) konzultálni.

Nagyon fontos, hogy a diszpraxiás tünetekkel küzdő embereket a lehető leghamarabb szakember lássa el. Csak akkor lesz esélyük felzárkózni.

Diszpraxia kezelése

Bár a diszpraxia, amely egy neurológiai rendellenesség, nem gyógyítható, a korai diagnózis és a megfelelő terápia segít meggátolni és korlátozni a rendellenesség progresszióját. A családot is bevonó terápia több szakember munkáját igényli, pl.

  • logopédus,
  • gyógytornász,
  • gyermekpszichológus,
  • pedagógus.

A terápia mindenféle fizikai tevékenységből áll - sportolás, játék és oktatási játékok. Számos gyakorlat létezik a baba koordinációjának és mozgékonyságának javítására. Fontos, hogy ösztönözze gyermekét, hogy több dolgot csináljon egyszerre, például álljon egy lábon és mosson fogat.

A koreoterápia, azaz a tánc- és zeneterápiát alkalmazó terápia nagyon hasznosnak bizonyul. A diszpraxiás gyermeket rendszeresen vigyük uszodába, rehabilitációs foglalkozásokra. Gyakorolni kell a szociális készségeket, új kapcsolatok kialakítását és fenntartását. Érdemes beíratni a kisgyermeket művészeti, műszaki vagy számítástechnikai órákra

Emellett a diszpraxia kezelésébe beletartozik a kiegyensúlyozott, telítetlen zsírsavakban gazdag étrend is, amelyek jótékony hatással vannak az idegrendszer működésére. Ezenkívül támogatják a neuronok növekedését és érését.

Rendkívül fontos a kommunikáció a szülők és a tanárok között, akik folyamatosan információt cserélnek gyermekük fejlődésének hiányosságairól vagy előrehaladásáról. A szülőknek a fejlődés minden szakaszában biztonságérzetet és támogatást kell nyújtaniuk gyermeküknek.

Néha egy gyermek fejlődési zavara nagyon nehéz élményt jelent a szülők számára. Ilyenkor érdemes pszichológus segítségét kérni. Nagyon fontos, hogy a szülők ne érezzék magukat magányosnak és ne maradjanak gondokkal.

Kategória:

Neurológia