A perifériás idegrendszer lényegében a központi idegrendszer része, de ez nem jelenti azt, hogy a funkciója irreleváns. A perifériás idegrendszer alapelemei a koponyaidegek és a gerincvelői idegek, amelyek felelősek azért, hogy impulzusokat küldjenek egy meghatározott „parancsközpontból”, azaz a központi idegrendszerből. Pontosan milyen funkciókat lát el a perifériás idegrendszer és milyen betegségek érinthetik?

A perifériás idegrendszera központi idegrendszerrel együtt alkotja az idegrendszert. Míg az agy és a gerincvelő a központi idegrendszerhez tartozik, addig az ezekből a struktúrákból és egyéb, egyéb elemekből kilépő idegek a perifériás idegrendszerhez tartoznak.

Perifériás idegrendszer: szerkezet

A perifériás idegrendszeren belül két fő elemet különböztetünk meg: a koponyaidegeket és a gerincvelői idegeket. Tizenkét pár agyideg található, ezeknek az idegeknek a ganglionjai (azaz az idegsejtek testei, amelyekből az idegrostok - axonok - a test további régióiba kerülnek) az agy különböző részein helyezkednek el, de ezek többsége agytörzsben található. A tizenkét agyideg közül a következőket különböztetjük meg:

  • szaglóideg (I)
  • látóideg (II)
  • okulomotoros ideg (III)
  • blokk (IV) ideg
  • trigeminus ideg (V)
  • idegrablás (VI)
  • arcideg (VII)
  • vestibulocochlearis ideg (VIII)
  • glossopharyngealis ideg (IX)
  • vagus ideg (X)
  • járulékos ideg (XI)
  • nyelvalatti ideg (XII)

A koponya idegeinek nagy része a fej és a nyak területét látja el, kivéve a vagus ideget, amelynek ágai még a hasüregben található szerveket is beidegzik.

Az agyidegeken kívül a gerincvelői idegek is a perifériás idegrendszer részét képezik. Ahogy a neve is sugallja, ez az idegtípus a gerincvelőből származik, és 31 pár van belőlük az emberi testben. A gerincvelői idegek közül a következőket különböztetjük meg:

  • 8 pár nyaki ideg (C1-C8)
  • 5 pár ágyéki ideg (L1-L5)
  • 5 pár keresztcsonti ideg (S1-S5)
  • 1 pár farkcsonti ideg (Co1)

Mint látható, a gerincvelői idegek eloszlása ​​meglehetősen bonyolult, mi több - eza perifériás idegrendszer egy része még összetettebb felépítésű. A gerincvelő egyes szakaszaiból származó gerincvelői idegek (a mellkasi szakaszon kívül) idegfonatokat alkotnak, amelyekben a gerinc különálló területeiről származó idegágak kapcsolódnak össze. Ilyen struktúrák közé tartozik a nyaki plexus, amely a C1-C4 gerincvelői idegek ágaiból áll, és amely olyan idegeket eredményez, mint például a phrenicus ideg, a nagy fülideg, a kis occipitalis vagy a keresztirányú ideg. nyaki ideg

Egy másik idegfonat, amely talán jobban ismert, mint a fent tárgy alt, a brachialis plexus. Ez a szerkezet a C5-Th1 idegrostokból áll, és számos különböző ideg forrása, mint például a középső ideg, az ulnáris ideg és a dermális-izom ideg, valamint a radiális, axilláris és a háti lapocka idegei.

Egy másik fontos, a perifériás idegrendszer részét képező plexus a plexus lumbosacralis, amely a Th12-S5 gerincvelői idegek ágaiból képződik. A perifériás idegrendszernek ez a része olyan idegek forrása, mint az ülőideg, a combcsont és az elzáró ideg, valamint a vulva ideg, valamint a kisebb és nagyobb gluteális ideg.

Perifériás idegrendszer: Jellemzők

A perifériás idegrendszer legfontosabb feladata az ingerület továbbítása a központi idegrendszer és a perifériás idegrendszerek között. Általában a perifériás idegrendszerben kétféle idegrost különböztethető meg. Az afferens (centripetális, szenzoros) rostok felelősek azért, hogy idegimpulzusokat küldjenek a központi idegrendszerbe az emberi testben szétszórt különféle receptoroktól. Ezzel ellentétes szerepet töltenek be az efferens rostok (centrifugális, motoros), amelyek impulzusokat továbbítanak a központi idegrendszerből a végrehajtó struktúrákba (pl. a mozgásra készülő izmokhoz).

A perifériás idegrendszer rostjait nemcsak aszerint lehet felosztani, hogy az idegingerület milyen irányban áramlik beléjük (a központi idegrendszerből vagy a központi idegrendszer felé), hanem aszerint is, hogy a rostok milyen információt továbbítanak. A perifériás idegrendszerben megkülönböztethető az autonóm rendszerhez tartozó része és a szomatikus idegrendszerhez tartozó része. Ezek közül az első - vagyis az autonóm rendszer rostjai - olyan akaratunktól független jelenségek irányításáért felelősek, mint például az emésztőrendszer véráramlása vagy a szívműködés. A szomatikus idegrendszer pedig irányítja azokat a tevékenységeket, amelyeket tudatosan végzünk, például egy csésze kávéért nyúlunk, vagy egy éppen olvasott könyvet lapozgatunk.perifériás idegrendszerre, a kapott információkat a központi idegrendszer struktúráiba küldik. Az ilyen információk fogadása sokféle receptornak köszönhető, amelyekről érdemes egy kicsit többet megemlíteni, mert a perifériás idegrendszerben viszonylag sok van belőlük.

Perifériás idegrendszer: receptorok típusai

A perifériás idegrendszer receptorai ezeknek a struktúráknak több különböző tulajdonságára oszthatók. A legfontosabbnak az tűnik, hogy különbséget tegyünk e receptorok között az általuk kapott inger típusa és elhelyezkedése szerint.

Az első esetben említhetjük a mechanoreceptorokat (nyomásra, rezgésre és érintésre érzékeny), termoreceptorokat (a hőérzetek vételéért felelős), fotoreceptorokat (fényingerekre érzékeny), valamint a kemoreceptorokat ( amelyek kémiai ingereket kapnak és felelősek pl. szaglásunk és ízérzékelésünkért) és a nociceptorokért (melyek érzékenyek a fájdalomingerekre) Ami a perifériás idegrendszer receptorainak elhelyezkedésük szerinti felosztását illeti, az exteroreceptorok (az idegrendszer felszínén találhatók). a test, és felelősek például a fájdalom, a hőmérséklet és az érintés érzékeléséért, valamint az interoreceptorokért (pl. a belső szervekben és az erekben, ahol felelősek például a hő- vagy kémiai impulzusok vételéért).

Perifériás idegrendszer: Betegségek

Alapvetően a perifériás idegrendszert tekinthetjük az idegrendszernek a betegségekre fogékonyabb részének - elvégre a központi idegrendszer agyát a koponya csontjai védik, míg a gerincvelőt gerince védi. A perifériás idegrendszerhez tartozó szerkezetek általában nem rendelkeznek ilyen borítással, ezért sokkal jobban ki vannak téve a különféle károsodásoknak.

A perifériás idegrendszer idegei sérülhetnek például valamilyen trauma következtében - olyan helyzetben, amikor a beteg egyetlen ideget megsérül, ezt mononeuropathiának nevezik. A baleset nem az egyetlen olyan állapot, amely idegkárosodáshoz vezethet – az ilyen probléma oka lehet egy daganattömeg növekedése az ideg közelében és a hozzá kapcsolódó idegszövet pusztulása is.

Azok az egyének, akiknél az egyes idegrostok összenyomódnak, bizonyos betegségek megjelenéséhez vezethetnek a betegekben. A perifériás idegrendszer ilyen típusú betegségei közé tartozik pl. kéztőalagút szindróma és Guyon-csatorna szindróma.

A perifériás idegrendszerhez tartozó struktúrák károsodásakülönböző szisztémás betegségek következtében is előfordulhat. Klasszikus példa egy ilyen problémához vezethető entitásra a diabetes mellitus (ahol gyakori a diabéteszes neuropátia). Egyéb olyan állapotok, amelyek a perifériás idegrendszer működési zavarához vezethetnek, például az amiloidózis és a szarkoidózis. Emberben is előfordulhatnak idegkárosodások, amelyek különböző anyagok idegrendszerre gyakorolt ​​toxikus hatásaihoz kapcsolódnak – az alkohol tipikus példája lehet az ember által fogyasztott szernek, amely károsíthatja az idegeket (a krónikus bántalmazás végül alkoholizmushoz vezet neuropátia).

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Kategória:

Neurológia