- Spondylosis és spondyloarthrosis - patofiziológia
- Spondylosis és spondyloarthrosis - okai
- Spondylosis és spondyloarthrosis - tünetek
- Spondylosis és spondyloarthrosis - diagnózis
- Spondylosis és spondyloarthrosis - kezelés
A spondylosis és spondyloarthrosis, azaz a gerinc és a csigolyaközi ízületek degeneratív elváltozásai az elmúlt évek egyik leggyakoribb betegségszindrómái – alapvetően minden 65 év feletti embernél van ilyen. Mik a spondylosis és a spondyloarthrosis okai és tünetei? Hogyan zajlik a kezelés?
Spondylosisésspondyloarthrosisgyakori, ami az életmód fokozatos változásának, a fizikai és fizikai aktivitás csökkenésének, valamint a könnyebb életvitelnek köszönhető a műszaki fejlődést követő feltételek
Degeneratív elváltozások gyakorlatilag minden 65 év feletti embernél előfordulnak.
A testközi kapcsolatokra, az ízületi folyamatok közötti ízületekre, a C4-C7 csigolyatestek posterolaterális felületén elhelyezkedő ízületekre, a csigolyák tövisnyúlványaira és az ínszalagokra vonatkoznak. Leggyakrabban a gerincoszlop legmozgékonyabb részein találhatók, azaz a C8-Th1 és az L5-S1 szintjén.
Spondylosis és spondyloarthrosis - patofiziológia
A betegség általában az élet harmadik évtizedében kezdődik, amikor a porckorong víztartalmának elvesztése a csigolyák stabilizálódását okozza, ami minden síkban növeli mobilitásukat
Ez vezet az ún ataxia a csigolyaközi ízületekben, a gerinccsatorna és a csigolyaközi nyílások lumenének szűkülése, valamint az ideggyökerek összenyomódásában megnyilvánuló feszesség
A csigolyaközi porckorong deformációjának következménye a gerinc görbületének megváltozása és a csigolyaközi ízületek felületére ható nyomásnövekedés
A spondylosisban a csigolyatestek oldalán, valamint elülső és hátsó felületén a gödrös osteophyták jelenléte jellemző
Ezek a kinövések a csigolyaközi szalagok elcsontosodása következtében keletkeznek. A szomszédos csigolyák kinövéseinek összeillesztése után a gerinc adott szakasza megmerevül
Ezzel szemben a spondyloarthrosis a subchondralis csontréteg szklerotizálódását és az ízületi rés szűkülését okozza. Érdekes módon az osteophyták kevésbé gyakoriak.
Spondylosis és spondyloarthrosis - okai
A gerinc és a csigolyaközi ízületek degeneratív elváltozásainak kialakulásának okai a következők:
- hátrányaiveleszületett (szakralizáció, lumbalizáció, a transzverzális és tövisnyúlványok hipertrófiája)
- poszttraumás sérülések (csigolyatörések, ízületi folyamatok, csigolyaívek, csigolyaközi lemez sérülései)
- gyulladás utáni változások
- nem fiziológiás statikus-dinamikus terhelések
- túlzott, hosszan tartó nyomás a csigolyák korlátozott részein (pl. túlzott kyphosis esetén a tengely elülső szélén, oldalirányú görbületben a homorú oldalon, túlzott lordosisban az ízületi folyamatokon)
- gerincgörbületet okozó medencehelyzet-hibák
- hyperlordosis vagy hyperphosis
- hosszú távú munka nem fiziológiás pozíciókban
- a gerinc fokozott érzékenysége veleszületett betegségek (pl. dysplasia), táplálkozási zavarok (pl. angolkór, osteomalacia) és hormonális zavarok (menopauza, akromegália) vagy hormonkészítményekkel végzett kezelés során
Spondylosis és spondyloarthrosis - tünetek
A beteg tünetei a degeneratív elváltozások helyétől függenek
Ide tartoznak a helyi fájdalmak, amelyek edzés után kezdetben felerősödnek, majd minden mozdulatnál és nyugalomban jelentkeznek, az ideggyökerek összenyomódásából adódó fájdalmak, az anginás tüneteket imitáló fájdalmak és az izomsorvadás
Hátfájás: hátbetegségek szokatlan tünetei
Spondylosis és spondyloarthrosis - diagnózis
A gerinc és a csigolyaközi ízületek degeneratív elváltozásainak diagnosztizálására szolgáló alapvető és leggyakrabban végzett vizsgálat a röntgenfelvétel.
Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a röntgenfelvételek nem mutatnak lágy szöveteket, ami jelentős kényelmetlenséget okozhat az összenyomott ideggyökerekből
A fentiekre tekintettel CT vagy mágneses rezonancia képalkotást is végeznek az elváltozások súlyosságának pontosabb meghatározása érdekében
Spondylosis és spondyloarthrosis - kezelés
A spondylosis és spondyloarthrosis kezelésére a következőket használják:
- fizikoterápia (diatermia, diadinamika, termoterápia)
- kinezioterápia (gyakorlatok a hát- és hasizmok erősítésére)
- farmakoterápia (helyi és szisztémás gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek)
- ortopéd fűzőt visel, amely stabilizálja a gerinc kiválasztott szakaszát
Ők is tudnak segíteni:
Klasszikus gerincmasszázs
Gerincfájdalmak kézi terápia
Sebészeti kezelés is lehetséges, az az idegelemek összenyomódásának okának megszüntetésére.
Végül ne felejtsd elprofilaxisra – nagyon fontos, hogy elkerüljük a gerinc túlzott igénybevételét.
Ellenőrzés:
Lehet-e hátfájással futni?
Hogyan biciklizzünk a hátfájás elkerülése érdekében?
Hátgyakorlatok - 10 gyakorlat a hátizmok erősítésére