A reaktív rendellenességek akkor jelennek meg, amikor az ember nem tud megbirkózni az átélt élményekre adott reakcióival. Okozhatja őket a pártól való elválás, iskola- vagy lakóhelyváltás – emiatt gyakorlatilag minden embernél előfordulhatnak reaktív rendellenességek. Triviális problémának tűnhetnek, de – még az öngyilkosság kockázata miatt sem – soha nem szabad alábecsülni őket. Melyek a reaktív rendellenességek tünetei, és kihez kell fordulni segítségért, ha fellépnek?

Reaktív rendellenességek(más néven adaptív zavarok) minden embernél előfordulhatnak, különféle helyzetek miatt. Reaktív rendellenességek, amelyek bizonyos értelemben a páciens pszichéjének válaszai a nehéz és nehéz életeseményekre.

Reaktív rendellenességekgyermekeknél és felnőtteknél egyaránt előfordulhatnak. Kiskorúak esetében mindkét nemnél azonos az előfordulásuk, míg a felnőttek csoportjában ez a probléma még kétszer gyakrabban fordul elő nőknél

Reaktív rendellenességek: okai

A reaktív rendellenességek egy konkrét okát nem lehet megnevezni - egy ilyen helyzet abból adódik, hogy különböző embereknél teljesen más események okozhatják. Általában az alkalmazkodási zavarokat okozó tényezők különböző helyzetek, amelyekkel egy személy nem tud megbirkózni, és amelyek jelentős lelki kényelmetlenséget és stresszt okoznak számára.

A reaktív rendellenességek lehetséges okaiként számos különböző problémát említenek, mint például:

  • lakhelyváltoztatás;
  • új iskolába járni;
  • szakmai problémák (akár a munkakör megtartásával kapcsolatos bizonytalanságból, akár az eddig végzett munkában bekövetkezett változásból adódóan);
  • konfliktus egy kapcsolatban;
  • pénzügyi problémák;
  • egészségügyi problémák (magának a betegnek és hozzátartozóinak egyaránt);
  • elválás egy hosszú távú partnertől;
  • túlélni egy katasztrófát (pl. természeti katasztrófát, de súlyos eseményt is, például autóbalesetet).
Tekintse meg a 10 képből álló galériát

Reaktív rendellenességek:jellemzők és tünetek

Ahhoz, hogy egyáltalán lehessen beszélni a reaktív rendellenességekről, azoknak a beteg számára rendkívül súlyos, megterhelő esemény bekövetkeztétől számított 3 hónapon belül kell kialakulniuk. Az adaptációs zavarokra a DSM-5 amerikai pszichiátriai besorolás szerint jellemző másik jellemző, hogy a stresszes helyzet kialakulásától számított 6 hónapon belül, vagy az adott helyzet megszűnésének következményeitől számított hat hónapon belül meg kell szűnniük.

Fontos

Általában a reaktív rendellenességek tünetei nagyon változatosak lehetnek, ráadásul viszonylag gyakran meglehetősen jellegtelenek. Reaktív rendellenességekben szenvedő betegeknél a következők jelenhetnek meg:

  • szomorú és reménytelen érzés,
  • könnyezés,
  • irritáció,
  • szorongás,
  • kétségbeesettnek és túlterheltnek érzi magát az élettől,
  • nyomott hangulat,
  • koncentrációs zavarok,
  • alvásproblémák (leggyakrabban álmatlanság formájában),
  • állandó aggodalom érzése,
  • elhanyagolja napi feladatait,
  • a találkozások elkerülése, legyen szó családtagokkal vagy barátokkal,
  • elhagyja az iskolát vagy a munkát,
  • önbecsülés elvesztése.
Tekintse meg a 10 képből álló galériát

Elméletileg a reaktív rendellenességek fent bemutatott tüneteinek elemzése után úgy tűnik, hogy nem jelentenek komoly problémát. Ennek azonban határozottan az ellenkezője – az alkalmazkodási zavarokkal küzdő betegek kockázatos magatartást tanúsíthatnak (pl. a közúti szabályokat teljesen figyelmen kívül hagyva autót vezetnek, vagy verekedésbe keverednek). Ezenkívül fennáll a veszélye annak, hogy öngyilkossági gondolataik támadnak, sőt önkárosító vagy öngyilkossági kísérlet.

Néha a reaktív betegségben szenvedő beteg nem pszichiáterhez, hanem háziorvoshoz vagy belgyógyászhoz jelentkezik. Ez különösen akkor fordul elő, ha a reaktív rendellenességek tüneteit nem pszichológiai, hanem szomatikus problémák uralják. Kiderült, hogy a nehéz élethelyzetekkel nem birkózó emberek néha különféle fájdalommal, emésztési zavarokkal vagy krónikus fáradtság érzésével küzdhetnek.

Reaktív rendellenesség: típusok

A fent említett DSM-5 osztályozás a reaktív rendellenességek 6 típusát különbözteti meg – ez a felosztás azon alapul, hogy mely betegségek dominálnak a betegekben, és magában foglalja a reaktív rendellenességek megkülönböztetését is:

  • túlnyomóan depressziós hangulattal,
  • rendkívüli ingerlékenységgel,
  • depressziós hangulattal és ingerlékenységgel jár,
  • zviselkedési zavarok,
  • viselkedési és érzelmi zavarokkal, például rossz hangulattal és ingerlékenységgel,
  • nem specifikus (az ilyen típusú reaktív rendellenességeknél különösen jelentkezhetnek szomatikus betegségek).

Általánosságban hangsúlyozni kell, hogy a reaktív rendellenességek osztályozása meglehetősen heterogének és kétértelműek. A fent említett bontás az American Psychiatric Classification (DSM 5. revízió) legújabb kiadásából származik. Időközben előfordult (főleg a múltban), hogy a reaktív rendellenességek csoportjába került a reaktív depresszió (más néven exogén) vagy az ún. reaktív pszichózisok.

Reaktív rendellenesség: Kezelés

A pszichoterápia alapvető szerepet játszik a reaktív rendellenességek kezelésében. Neki köszönhető, hogy - pszichoterapeuta segítségével - rá lehet jönni, hogy milyen események vezettek a beteg zavaraihoz. A pszichoterápia célja az is, hogy segítse a pácienst saját reakcióinak megértésében és érzelmei kezelésében.

Reaktív rendellenességek esetén a gyógyszeres kezelést meglehetősen ritkán alkalmazzák - a betegeknek csak akkor javasolt gyógyszeres kezelés, ha a tünetek intenzitása jelentős. Ha a betegeket már kezelik bizonyos pszichotróp gyógyszerekkel, ezek általában antidepresszánsok (pl. az SSRI csoportból) vagy szorongásoldó szerek (például benzodiazepinek javasoltak a betegeknek rövid ideig).

Kétségtelen, hogy a páciens közvetlen környezete különleges szerepet játszik a reaktív rendellenességek kezelésében. Akár a házastárs, akár a reaktív betegségben szenvedő gyermeket támogató szülők támogatása enyhítheti a tapaszt alt problémák lefolyását. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazkodási zavarban szenvedő személynek a lehető legnagyobb megértést kell tanúsítania - még akkor is, ha hozzátartozói számára a reaktív rendellenességek előfordulásának oka akár triviális is lehet. Ahogy a legelején említettük – ami az egyik embernél trivialitás lesz, az a másiknál ​​jelentős mentális zavarokhoz vezethet.

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Kategória:

Pszichiátria