Kitartásról akkor beszélünk, ha a páciens hosszú ideig ismétel egy szót, mondatot vagy mozdulatot. A kitartás megléte elmondható például abban az emberben, aki a teljesen más kérdésekre egy és ugyanazzal a mondattal válaszol. A kitartás önmagukban nem betegség, különböző lelki zavarok során jelentkezik, de nem csak. A kitartás okainak feltárása azért fontos, mert éppen a kezelésük vezethet a kitartás befejezéséhez.

Kitartása latin "perseveratio" szóból származó kifejezés, amely úgy fordítható, hogy "ragaszkodunk valamihez". E magyarázat szerint feltételezhető, hogy a kitartást különösen a makacs emberek tapasztalják, akik általában ragaszkodnak a véleményükhöz. Valójában azonban a kitartás valami egészen más – a kitartást tapasztaló betegek – céltalanul és önkéntelenül – különböző tevékenységeket ismételnek. Ezek lehetnekmotoros perzveráció , ahol a betegek újra és újra megismételnek egy bizonyos mozdulatot, vagyverbális perzveráció , amely során az ilyen rendellenességekben szenvedők megismétlik a ugyanaz ismétlődő önkéntelen , egy szó, egy mondat töredéke vagy akár egész mondatok.

Ha kedvesünk egy-egy mondatot ismételget (pl. a nagymama, akivel beszélgetünk, minden kérdésre a válasz "vége a nyár, jön a tél"), akkor nagy valószínűséggel valóban meg tudunk küzdeni egy eltéréssel a a kitartás formája. Ez a jelenség azonban olyan embereknél is előfordul, akik nem mutatnak eltérést a normális mentális állapottól. Ilyenkor megjelenhet a kitartás, például a jelentős kimerültség állapotában - elvégre előfordul, hogy egy fárasztó munkanap után beszélgetünk valakivel, és bár egy újabb szál felvetődik a beszélgetésben, nem regisztráljuk, ismételje meg, amit már mondtunk. A stressz az stressz, de mi áll valójában az emberek kitartása mögött?

Mik a kitartás okai?

A kitartás pontos okait ez idáig nem sikerült feltárni, de a különféle mentális zavarok, amelyek során megjelenhet a kitartás, jobban meghatározhatók. Hipotézisek az érintett patomechanizmusróla kitartás előfordulása, van legalább néhány. Közülük a legnépszerűbbek az a tény, hogy a különböző tevékenységek önkéntelen és értelmetlen ismétlése akkor következik be, amikor a páciens elméje nem tudja elég gyorsan hozzáigazítani tevékenységét a változó célokhoz és feladatokhoz. Egy másik, szintén működő elmélet az, hogy ahol a kitartás oka az emlékezet „blokkolásának” jelensége – ilyen jelenség esetén a páciens nem tudná elfelejteni az előző tevékenységet, kérdést, problémát, és ezért kellene ismételje meg őket ahelyett, hogy további műveletet folytatna.

A fentieket elemezve teljesen világos, hogy a tudományban a kitartás pontos mechanizmusának megismeréséhez még hosszú út vezet. Feltűnő azonban, hogy mely betegségek, mentális zavarok társulnak leggyakrabban a kitartással - jellemzően az alábbi betegségekben szenvedő betegeknél figyelhetők meg:

  • skizofrénia;
  • autizmus és autizmus spektrum zavarok (a kitartás különösen gyakori az Asperger-szindrómás betegeknél);
  • ADHD;
  • demencia rendellenességek (pl. Alzheimer-kór);
  • értelmi fogyatékosság (érdekes módon ellenkező helyzetben - azaz a kiemelkedően magas intelligenciájú embereknél - kitartás is előfordulhat).

A kitartás nemcsak a különböző pszichiátriai egységek során jelentkezik, hanem olyan embereknél is megjelenhet, akik valamilyen súlyos agyi traumán estek át. A perzeveráció kockázata különösen akkor magas, ha az agy elülső lebenye sérült.

Kitartások: mitől kell megkülönböztetni őket?

Ugyanazon tevékenységek értelmetlen, állandó ismétlését elsősorban a rögeszmék és kényszerek spektrumából származó viselkedésektől kell megkülönböztetni. Ezek megfigyelhetők például az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) során, ahol a betegek például többször (még ha szinte biztosak is voltak abban, hogy igen) ellenőrizhetik, hogy becsukták-e az ajtót a házból, vagy ellenőrizhetik a néhány pillanatban tartsa a pénztárcáját, hogy megbizonyosodjon arról, hogy maguknál vannak-e a dokumentumok. A mozgásperseverációt is meg kell különböztetni a trichotillomániától, amikor is a betegek folyamatosan ismételnek egy tevékenységet, ami a saját haját húzza.

Mindkét problémát az különbözteti meg a kitartástól, hogy folyamatukban különféle járulékos rendellenességek jelennek meg, de az is, hogy ezeknek teljesen más okai vannak, mint a kitartásnak – a rögeszmés-kényszeres rendellenesség végül is a neurotikus rendellenességek közé tartozik, a trichotillománia. viszont a kontrollzavarok csoportjába tartozó problémaimpulzusok.

Egy másik jelenség, amellyel a kitartást meg kell különböztetni, az echolalia. Az echolalia során a betegek önkéntelenül és értelmetlenül is ismételnek szavakat, mondatokat, de ilyenkor a környezetükben hallott állításokat ismételgetik.

Fontos

Kitartó kezelés

Nehéz a kitartásról mint betegség entitásról beszélni – ezek alapvetően valamilyen más betegség egyik tünete, amely egy adott betegnél előfordul. Emiatt nincsenek olyan kezelési módszerek, amelyek megfelelnének a kitartásnak. Az a személy azonban, aki a kitartáshoz vezetett, terápián vehet részt – a betegek például a skizofrénia megfelelő kezelési módszereivel vagy az autizmus specifikus terápiájával kezelhetők. A betegek állapotának általános javulásával párhuzamosan a kitartás - hasonlóan a betegeknél fennálló betegségek egyéb tüneteihez - csökkenhet, sőt teljesen eltűnhet

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Kategória:

Pszichiátria