A szendvicsgeneráció 40 év feletti, szakmailag aktív és "orientált" emberekből áll. Beosztásuk azt jelenti, hogy anyagilag támogatniuk kell mind a már nem dolgozó szüleiket, mind a még nem dolgozó, vagy éppen pályakezdő serdülő gyermekeiket. A "szendvics" generációhoz tartozol? Nézd meg, mi vár rád.
Valakinek úgy tűnhet, hogy a középkor a legjobb időszak az ember életében. Felnőnek a gyerekek, a munkában valahogy mennek a dolgok, mert olyan pozíciókat értünk el, amelyek tisztességesebb keresetet hoznak nekünk. A stabilizáció, amiről szólunk, lassan tényté válik.
És mégis érezzük az idő hiányát és a felelősség terhét mindenért és mindenkiért. Valaki mindig akar tőlünk valamit, mindig mások dolgaival vagyunk elfoglalva, mert gyerekek, öreg szülők, unokák jelentek meg
Van olyan érzésed, hogy nem követed, és valószínűleg nem vagy alkalmas egy többgenerációs család fejére? Mi felvidítunk! Ezzel nem vagy egyedül. Észrevétlenül aszendvicsgeneráció nevű klub tagja lettél.
Szendvicsgeneráció: mi ez?
A szendvicsgeneráció egy szociológiai fogalom, amely a középkorú, szakmailag aktív emberek generációjára utal, akik serdülő gyermekekről, idősödő szülőkről, és esetenként a következő generációkról, azaz unokákról és nagyszülőkről gondoskodnak.
A társadalmakban bekövetkezett demográfiai változások és a kulturális változások azt jelentik, hogy egyrészt az emberek tovább élnek, másrészt a fiatalok egyre függetlenebbé válnak. Ennek eredményeként mindkét „nem produktív” " generációk várnak támogatást a szakmailag aktív családtagoktól.
A szülők rossz nyugdíja miatt a szendvicsgenerációnak gyakran hozzá kell járulnia a fenntartásához. A gyógyszerek, egy új mosógép vásárlása vagy a szanatóriumba járás gyakran olyan költségek, amelyeket a nyugdíjasok vagy a rokkantnyugdíjasok nem engedhetnek meg maguknak.
A fiatalok pénzügyi támogatást is igényelnek. Aki tanul, az nem dolgozik, és ha már egy bárban vagy bébiszitterként keres plusz pénzt, akkor a megkeresett pénzt örömökre költi, például mozira vagy új blúzra. Élelmiszer, kollégium, bicikli vagy nyaralás – a szülők fizetik őket.
Amikor arról beszélünk, hogy a szendvicsgenerációhoz tartozó emberek milyen támogatást nyújtanak szüleiknek és gyermekeiknek, emlékeznünk kell arra, hogy nem csak a tartásról vagy az anyagi segítségről van szó. Az isa rájuk fordított szabadidő, és talán a legnehezebb a családdal járó felelősség teljes terhe és az ezzel járó stressz
Szendvicsgeneráció: Mindennapi
A szendvicsgenerációból egy példaértékű ember példanapja így nézhet ki:
- reggel iskolába készíti fel a gyerekeket - előfordul, hogy három gyereket kell eltartani, és mindegyik máshová megy,
- miután megetették és ellátták őket az útra, itt az ideje egy gyors kávéra és már pakol is az autóba,
- ha sikerül betartani a rendet és minden gyerek boldogan a megfelelő oktatási intézményben találja magát, rohan a …
- … szép, könnyű és jól fizetett munka,
- a munkahelyén, a napi feladatok elvégzése mellett, talál időt arra, hogy felvegye a kapcsolatot a szüleivel, hogy megszervezzen egy autóút orvoshoz, bolthoz vagy barátaihoz,
- a szendvicsgeneráció egy tagjának rendkívül szoros az időbeosztása, így az ilyen intézkedések megtétele mindig nagyon sok ideget okoz,
- egy ilyen férfi egyenesen a munkából az iskolába/óvodába kergeti, hogy elvigye a gyerekét/gyermekeit uszodába / balett / angol nyelv / logopédia / vívás / szárazmozsár / robotika stb.,
- miután elhagyta a gyerekeket a tanórán kívüli foglalkozásokra, van idejük a szüleikkel megbeszélt tanfolyamokon a szupermarketbe, klinikára vagy templomba járni,
- hazatérés után gondoskodnod kell a holnapi vacsoráról, de előtte meg kell csinálnod a házi feladatodat a gyerekekkel, el kell mosnod, kitakarítanod, kifizetned a számlákat,
- ha már a következő generáció van a családban, a fiatal szülők biztosan nem feledkeznek meg rólunk, nálunk garantált a séta, vagy pár óra gondozás az unokájukra, mert éppen kiestek valamiből pl. váratlan utazás a moziba.
Szendvicsgeneráció: hol a remény?
Ha késő este jön, mi szendvicsemberek halottak. Talán kiteljesedettnek érezzük magunkat, de ugyanakkor azt gondoljuk, hogy hagyjuk magunkat kihasználni, hogy valójában semmink sincs ebből az életből. A nap nincs gumiból, nem feszíthető úgy, hogy minden szándékunkra legyen elég idő.
Vannak, akik nagyon szeretik az ilyen égést a család oltárán, ennél jobbat el sem tudnak képzelni. De legtöbbször ez nem álomhelyzet.
Általában nem akarjuk korlátozni az életünket az idősek, fiatalok és egészen kicsik védelmezőinek lenni. Nincs erőnk és akaratunk felelősséget vállalni a minket körülvevő több generációért. Aztán egyre nő bennünk a frusztráció, néha a lázadás, néha pedig a depresszió. Csapdában érezzük magunkat, akárcsak az a sonka egy szendvicsben két zsemle között.
Segítség megtagadvaa rokonok bűntudatot keltenek bennünk, és boldogtalanná tesz bennünket, ha nincs időnk saját terveink és álmaink megvalósítására. Hogyan lehet megbirkózni ezzel a nehéz helyzettel? Úgy tűnik, hogy a legjobb, amit javasolhatunk, egy kompromisszum.
Vannak gyerekeink, vannak idősebb szüleink? Gondoskodni kell róluk. De ha nem törődünk a minimális idővel magunkra, ez az állandó hajsza nagyon gyorsan megöl minket. Ezért egy kis magabiztosság, sőt önzés javasolt.
Próbáljuk összehozni a családot egy rövid találkozóra. Mutassuk be nekik az elképzelésünket a családi elrendezések enyhe átrendezésére. Biztosan megértik, hogy ha egészségesebb, felfrissültebb, boldogabb vagy, abból csak hasznot húznak.
Jogunk van elvárni, hogy nagyobb gyerekektől segítséget kérjünk a háztartási munkákban. Még ha eddig el is engedték őket, még ha kezdetben enyhe megrázkódtatást is tapasztalnak, kétségtelenül előnyös lesz, ha egy kicsit megkönnyebbülnek.
Röviden: próbáljunk kompromisszumot kötni, próbáljunk meg minden áron a nap egy kis részét is csak magunknak fenntartani. Akkor minden más ízű lesz, a munka, a szülői nevelés és a pihenés.