Van-e olyan fizikai tevékenység, ami mindenkinek jó, miért nem megfelelő a szívnek az edzőteremben való "pakolás", amikor a pulzusmérő… hazudhat, és kell-e félnie a pacemakerrel rendelkező betegnek sport – válaszol Dr. hab. med. Ewa Jędrzejczyk-Patej, a Lengyel Szívgyógyász Társaság Szívritmus Szakosztályától
"Az öröm kedvéért és mérsékelt intenzitással gyakorolt gyaloglás, nordic walking, úszás vagy kerékpározás támogatja a szívterápia hatását, javítja a beteg közérzetét, meghosszabbítja az életet - az előnyöket nem lehet túlbecsülni."
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint a rendszeres testmozgás az egészséges életmód legfontosabb alapja. Van olyan tevékenység, amely különösen jót tesz a szívnek?
dr hab. med. Ewa Jędrzejczyk-Patej : A fizikai erőfeszítés az alapja a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által kidolgozott új egészségügyi piramisnak. Korábban azt mondták, hogy az optimális egészség érdekében az optimális a heti legalább háromszori közepes intenzitású, minimum harminc percig tartó mozgás, percenként 130 körüli pulzusszámmal. Volt egy szabály: 3 x 30 x 130. Ma az egészség megőrzése érdekében heti öt alkalommal ajánlott mérsékelten mozogni. Érdemes aktívnak lenni, de azt is jó tudni, hogy mi jó a szívnek – nem minden fizikai tevékenység lesz mindenkinek megfelelő.
Mit szeret a szív?
E.J.-P .: A szív szereti a dinamikus testmozgást, a kardió edzéseket - mint például a nordic walking, a futás és az úszás. A szív szempontjából a statikus és izometrikus erőfeszítések, mint például a súlyemelés vagy a köznyelvi „pakolás” az edzőteremben, nem tanácsosak. Az ilyen edzés nem javítja a szervezet hatékonyságát és fizikai állapotát – csak növeli az izomtömeget, és bizonyos esetekben szívhipertrófiához, artériás magas vérnyomáshoz vagy az aritmiás epizódok súlyosbodásához vezethet. Kardiológusként az ilyen erőfeszítésekre azt mondjuk: nem.
Az edzőterem akkor ajánlott, ha úgy döntünk, hogy dinamikusan, futópaddal, állókerékpárral vagy stepperrel edzünk. Ne feledje azt is, hogy az erőfeszítést a test általános állapotához kell igazítani.
A bemelegítés jó megoldás?
E.J.-P .: Bemelegítés szükséges a melegen tartáshozizmokat és mozgásban tartja az ízületeket. Jó, ha az edzés a következő fázisokat tartalmazza: bemelegítés, megfelelő edzés és lazítás, nyújtással és lazítással. Csak a rendszeres sportolásnál érdemes szisztematikusan növelni az edzés intenzitását - kezdőknél egy nagy, intenzív "kilövellés" komoly sérüléseket, a szervezet túlterhelését is okozhatja - nem érdemes kockáztatni, mert a rehabilitáció hosszú, ill. fárasztó.
Milyen tevékenység ajánlható időseknek?
E.J.-P .: A gyaloglás, ideális esetben átlagos tempóban, és a nordic walking, azaz a botokkal való séta, a legtöbb izomcsoport megmozgatása a fizikai aktivitás univerzális formái. Próbálja ki a kerékpározást, az úszást vagy a táncot is – mindaddig, amíg edzettsége ezt lehetővé teszi.
Az Egészségügyi Világszervezet egyetemes ajánlásai szerint naponta 10 000 lépést kell megtenni – egyrészt ez nem kevés, másrészt, ha szétosztjuk a tevékenységet a nap folyamán, megvalósítható érték. Érdemes a mindennapi tevékenységek során aktívnak lenni - érdemes gyalog egy megállót megtenni, autóval helyett sétálni a boltba, és közvetlenül a bejárat mellett parkolni, lift helyett a lépcsőn felmenni - ezek apró, de nagyon fontos szokások, amelyek hosszú távon segítenek a jobb teljesítmény és állapot kialakításában.
A lakótelepek közelében épült szabadtéri edzőtermek jó és biztonságos megoldást jelentenek a szív számára?
E.J.-P .: Amíg a levegő minősége ezt lehetővé teszi, erősen ajánlott a dinamikus edzés a szabadtéri edzőtermekben. Ha a részecskék koncentrációja meghaladja az ajánlott határértékeket, akkor inkább kerülje a szabadtéri erőfeszítést, hogy ne lélegezze be az egész szervezetet károsító szennyeződéseket. Ha azonban jó a levegő minősége, akkor érdemes eljárni a gyakorlatokra – különösen jók az olyan eszközök, mint a walker, a cross trainer vagy a romper, amelyek javítják a hatékonyságot és segítik a test jobb állapotát.
Hasznosak lesznek a modern technológiák és pulzusmérő alkalmazások az edzés során?
E.J.-P .: Az ilyen megoldások hasznosak lehetnek, de ne feledje, hogy ezek a technológiák folyamatosan fejlődnek, és nem mindig 100 százalékosan tökéletesek. Egyre precízebbek, de néha még mindig hihetetlen eredményeket adnak – már csak azért sem, mert a mérés pontatlan, hanem például nem veszi figyelembe a tulajdonos egyéni sajátosságait
Például szívritmuszavarban, például pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a pulzusfigyelő eszközök nem mindig érzékelik pontosan a pulzushullámot és az általuk adott jelzéseket,nem mindig felelnek meg a tényleges értékeknek. A nagyszámú kamrai extrasystoléban szenvedő betegeknél is a mérési eredmények torzulhatnak. Egészséges emberben viszonylag kicsi az esélye a hibás méréseknek, és a piacon elérhető modern eszközök és alkalmazások egyre pontosabbak és megbízhatóbbak
A szívbetegségben szenvedő és diagnosztizált szívritmuszavarban szenvedő betegek gyakran attól tartanak, hogy a sport nekik való-e. Vannak-e olyan tevékenységek, amelyeket betegségem ellenére végezhetek?
E.J.-P .: Megállapítható, hogy a szabadidősportot általában a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőknek is ajánlják, csak a dekompenzációs stádium kivételével. A fent említett séták, nordic walking, úszás vagy kerékpározás, amelyet élvezetből és mérsékelt intenzitással gyakorolnak, erősítik a szívterápia hatását, javítják a beteg közérzetét, meghosszabbítják az életet – az előnyöket nem lehet túlbecsülni.
A teljesítménysportok különböznek – itt sokkal óvatosabbak vagyunk. A kardiológiai betegségek csoportjai, mint például az aritmogén jobb kamrai kardiomiopátia vagy a hipertrófiás kardiomiopátia, olyan esetek, amikor a versenysport ellenjavallt, mivel ronthatja a betegség lefolyását és súlyosbíthatja az aritmiákat.
Pitvarfibrilláció esetén, ha nincs megfelelő pulzuskontrollunk, a sportolást nagyon óvatosan kell kezelni, és intenzívebb tevékenységgel várni kell, amíg a pulzus jól stabilizálódik
A beültetett szívkészülékkel, például pacemakerrel vagy cardioverter defibrillátorral rendelkező betegeknek kerülniük kell az erőteljes fizikai aktivitást?
E.J.-P .: Ha a páciensnek pacemakere van, nem fenyegeti a váladékozás veszélye, például sportolás közben, pulzusszám emelkedéskor, mert a pacemakernél nincs ilyen lehetőség. Kardioverter defibrillátor (ICD) esetén elméletileg fennáll a szükségtelen kisülés kockázata intenzív edzés közben, de ma már részletes ismereteink vannak arról, hogyan lehet az ICD-t optimálisan programozni úgy, hogy a páciens ne érjen nem megfelelő sokkot.
A készülék ilyen nem megfelelő beavatkozásait nem a kamrai aritmia, hanem a felgyorsult szívverés, azaz a fizikai terhelés során fellépő sinus tachycardia okozza, amelyet az adott páciens fizikai edzés közben végez. A szívbeültethető eszközök egyre tökéletesebbek. Különböző algoritmusokkal rendelkeznek annak megállapítására, hogy életveszélyes aritmiáról vagy gyakori terhelés okozta sinus tachycardiáról van-e szó. Edzés előtt mindig érdemes megkérdezni a kezelőorvost, hogy milyen pulzusszámróla készülék elkezdi felismerni az aritmiát, és milyen pulzusszám alapján fog reagálni. Akkor a modern pulzusmérők segíthetnek, mert ha a beteg azt látja, hogy vészesen magas a pulzusa, amit egy beültetett készülék már kórosnak ismerhet fel, az megszakíthatja vagy lelassíthatja az edzéstempót.
Néha azt javasoljuk pácienseinknek, hogy végezzenek terheléses teszteket, hogy megtudják, milyen maximális pulzusértéket érhet el a páciens erőteljes fizikai megterhelés során. Az ilyen kutatások segítenek egy adott beültethető eszköz programozásában.
Azt tanácsolom minden beültethető eszközzel rendelkező páciensnek, hogy ne féljen a fizikai megterheléstől, de edzés előtt konzultáljon orvosával az ajánlásokkal kapcsolatban. Az egyik betegnek szívelégtelenségre, egy másikra például kardiomiopátiára ültetnek be készüléket – a betegek testmozgásra adott reakciói eltérőek lehetnek, ezért a sportolási ajánlásokat nagyon egyénileg kell kezelni.