A kiszállási szindróma olyan probléma, amely egy körutazás után, valamint repülővel vagy akár autóval történő utazás után is felmerülhet. Az utazás befejezése utáni érzéssel, ringatással vagy az egyensúly megtartásával kapcsolatos nehézségekkel jár. A legtöbb embernél a kiszállási tünetek rövid időn belül megszűnnek, másoknál azonban hosszabb ideig fennállnak – milyen kezelésekkel szüntetik meg a kellemetlen érzéseket?

Kiszállási szindróma, mal de barquement,MDDelőször 1881-ben írták le - ennek a kiadványnak a szerzője, amely a "Lancet" orvosi folyóiratban jelent meg. J. A. Irwin volt. Aztán a problémát mal de débarquementnek hívták, ami közvetlen fordításban kiszállási betegséget jelent.

A kiszállási szindróma mind nem, mind korosztály képviselőinél előfordulhat, de jellemző arra, hogy főleg 30-60 éves nőknél fordul elő.

Kiszállási szindróma: okai

A kiszállási szindróma jellemzően olyan embereknél alakul ki, akik egy ideig tengeren utaztak. Azonban nem csak vitorlázás után, hanem repülővel, vonattal vagy akár autóval is megjelenhet.

Hajón vagy repülőn utazva az emberi testet különféle ingerek érik, amelyekkel szárazföldi járás közben nem érintkezik - itt például az utazás közbeni imbolygásról beszélünk.

Ilyenkor az idegrendszer rövidebb-hosszabb idő után hozzászokik az új ingerekhez. Valahogy azonban el kellene őket "feledkezni" róluk, amikor az út véget ér – felvetődött, hogy a kiszállási szindróma akkor alakul ki, amikor az ingerek megszűnése ellenére az emberi idegrendszer ugyanúgy működik tovább, mint amikor azok hatással voltak az ingerekre. a testbeteg.

Az utazás során keletkezett benyomások fennmaradása annak befejezése után nem zavaró – néhány másodperctől több percig a legtöbb embernek az a benyomása, hogy a hajó elhagyása után imbolyog.

A kiszállási szindróma során azonban ezek a problémák sokkal hosszabb ideig fennállnakidő – több óra vagy akár több hónap is lehet.

A kiszállási szindróma okairól néhány információ általánosan elérhető, de a gyakorlatban a probléma nagyon rejtélyes, és eredetét ez idáig nem sikerült kellőképpen megérteni

Tekintettel arra, hogy a mal de débarquement gyakrabban fordul elő nőknél, felmerült, hogy a női nemi hormonok is összefüggésbe hozhatók az előfordulásával.

Ezen túlmenően a kiszállási szindróma és a migrén között is észrevehető összefüggés van – nem tudni, hogy az ilyen fejfájás pontosan milyen mechanizmusban növelné az utazás végét követően kellemetlen betegségek kialakulásának lehetőségét.

Kiszállási szindróma: Tünetek

A mal de débarquement során a páciensben olyan problémák lépnek fel, amelyek olyan érzésekhez hasonlítanak, mintha egy hajón sétálnánk egyenetlen tengeren.

A kiszállási szindróma tünetei elsősorban:

  • ringató érzés
  • szédülés
  • hányinger

Az egyénre jellemző, hogy az ezzel járó tünetek akkor a legsúlyosabbak, amikor a beteg nyugalomban van – pl. amikor áll vagy fekszik az ágyban.

Érdekes módon a kiszállási tünetek enyhülhetnek, miután a beteg elkezd mozogni, például vonattal vagy autóval. Sajnos egy ilyen utazás után a szindróma tünetei újra megjelenhetnek a betegben.

A kiszállási szindróma tünetei önmagukban is elég kellemetlenek lehetnek, és nem ritka, hogy más betegségek is együtt járnak velük, amelyek lehetnek:

  • koncentrációs zavarok
  • nyomott hangulat
  • szorongás és félelem
  • ingerlékenység
  • állandó fáradtságérzés

Kiszállási szindróma: Diagnosztika

Általánosságban itt érdemes megemlíteni, hogy valójában sok beteg nem ismeri fel a kiszállási szindrómát – ennek a helyzetnek az az oka, hogy kevés a tudata a probléma létezésének.

Nem ritka, hogy ennek az entitásnak a megnyilvánulásaival küzdő embereknél sok különböző vizsgálatot végeznek, amelyek során nem lehet kimutatni olyan eltéréseket, amelyek a tüneteikért felelősek lehetnek.

A diagnosztikában általában fejleképezést (pl. számítógépes tomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás), neurofiziológiai vizsgálatokat és hallásvizsgálatokat végeznek.

A kiszállási szindróma esetén a kiszállási szindróma során nem észlelnek eltérést, sőt a kiszállási szindróma diagnózisa a tipikus tüneteinek és a kiszállási tünetegyüttesek összekapcsolása alapján történik.utazás után érkezik.

Kiszállási szindróma: Kezelés

A Mal de débarquement nagyon eltérően zajlik – egyes betegeknél tünetei néhány napon belül eltűnnek, másoknál sokkal hosszabb ideig, akár több hónapig vagy évig is fennállhatnak.

A kiszállási szindróma spontán eltűnhet, azonban mivel nem lehet megjósolni, meddig múlnak el a problémák, a betegek különféle módszereket keresnek, amelyek segítségével kezelni tudják a kellemetlen betegségeket.

A kiszállási szindróma kezelése - mivel pontos okai még mindig nem ismertek - nem könnyű.

Egyes betegeket olyan gyógyszeres terápia segíti, amely olyan gyógyszereken alapul, mint a benzodiazepinek vagy a szerotonin újrafelvétel-gátlók és a triciklikus antidepresszánsok csoportjába tartozó antidepresszánsok

Vannak jelentések a görcsoldók, például a karbamazepin, a fenitoin és a gabapentin egyes betegeknél történő hatásosságáról is.

A vesztibuláris rehabilitáció vagy a koponyán keresztüli agystimuláció alkalmazásának lehetősége is szóba kerül a kiszállási szindrómában szenvedőknél

Kiszállási szindróma: megelőzés

Mivel a kiszállási szindróma kialakulásának mechanizmusa ismeretlen, nincs mód annak meghatározására, hogyan előzhető meg az előfordulása

Hangsúlyozzuk, hogy azoknál, akiknek életében előfordult már mal de débarquement, a probléma újra kialakulhat, és ebben az esetben a legjobb lenne elkerülni ezt a közlekedési módot az utazás után, amelynél kiszállási szindróma alakult ki.

Azonban például szakmai okokból nem mindig lehet elkerülni a repülős járatokat

Itt azonban idézhet olyan emberek esetjelentéseit, akiknél egyszer kialakult a kiszállási szindróma, és akik később - az utazás során - ad hoc jelleggel benzodiazepint szedtek, ami végül megakadályozta, hogy ennek a személynek a tünetei kiújuljanak.

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Olvasson többet ettől a szerzőtől

Kategória:

Neurológia