A lapocka egy lapos csont, amely a hát felső részén, a mellkas hátsó falán, a gerinc és a karízület között helyezkedik el, ahol a felső végtag kezdődik. A lapocka hozzájárul ehhez a tóhoz. A teljes vállkomplexum mobilitása pedig nagymértékben függ a lapocka mobilitásától. A lapocka területén jelentkező fájdalom szívproblémákat, gerincproblémákat vagy a lapocka és az azt körülvevő izmok károsodását jelezheti.

A spatula különféle mozdulatokat végez, növelve többek között a a törzs rugalmasságát, de legfőképpen a felső végtag mozgásterjedelmét jelentősen növelve a vállízületben. A váll-komplexummal (brachiocapularis és váll-kulcscsont ízületek) való ízületi kapcsolatokon kívül a lapocka izomzaton keresztül kapcsolódik a bordákhoz, a gerinchez, a koponyához, a kulcscsonthoz, a felkarcsonthoz és a hasüregcsonthoz. A lapocka mozgásának változatossága a következő izmok kölcsönhatásának eredménye:

  • lapocka,
  • négyszög,
  • mellkasi kisebb,
  • paralelogramma,
  • fogazott elöl.

Łopatka - építkezés

A lapocka egy lapos, vékony, háromszög alakú csont, amely a mellkas hátfalán helyezkedik el, ígya vállöv hátsó része . A lapocka anatómiai felépítésétkét felület(parti és háti) és - ahogy egy háromszöghez illik -három szög(felső, alsó és oldalsó) éshárom él(mediális, felső és oldalsó). A lapocka szabadon lóg az izmok között, és csak oldaliránybancsuklósodik a kulcscsonttal és a felkarcsonttal .

A lapocka bordafelülete homorú és az ún.lapátfenék . A hátfelület ezzel szemben domború, és egy címer választja el, amely így két bemélyedést képez:

  • supraspinatus(szupraspinatusra szánt);
  • fossa(megtartja a mélyedést).

A lapocka taréja az oldalsó szögbe hajlik, fokozatosan emelkedik és szélesedik, hogy végül erős, magas csontlemezké alakuljon át, amely túlnyúlik a lapocka háromszögein ésvállnyúlványt alkot. Középső szélénízületi felület található a kulcscsonthoz való csatlakozáshoz .

A holló vakbélea lapocka felső szélén kezdődik. Előre és felfelé halad, hogy egy ponton horogszerűen oldalra csavarodjon, és tompa hegyével végződik. A holló függelékea három szalag(holló-kulcscsont, holló-brachialis, holló-brachialis) éshárom izom

rögzítési helye (kis mellizom, holló-kar és egy rövid kétfejű kar feje)

A lapockák jól láthatóak a hát bőrén keresztül és tapinthatók (különösen a mediális és oldalsó élek, valamint a lapocka alsó szöge). Ha a kart a vízszintes fölé emeljük, a lapocka alsó szöge még jobban látható, mint semleges helyzetben. A lapocka taréjának széle és a vállnyúlvány is jól érzékelhető és látható

A váll túlnyomó többsége tömör anyagból készül. A szivacsos lény csak a csontok legvastagabb részein található:

  • oldalszög,
  • varjúfolyamat,
  • vállfolyamat,
  • fésű szinten,
  • az oldalsó él mentén.

Paddle - funkciók

Eredetileg az emberek őseinél a lapockák főként támaszként szolgáltak. Az evolúció azonban újfunkciókat eredményezett-manipulatívéstesttartási . Ennek oka a test függőleges helyzetének megváltozása és a felső biokinematikus láncok megnyílása. Ennek eredményeként a lapocka a többdimenziós mozgások végzésének képességének köszönhetőenmegváltoztathatja a vállízület acetabulumának helyzetét , , így növelve a hatótávolságot karmozgás . Ezt a mechanizmust váll-lapocka ritmusnak nevezik.

Spatula - mozdulatok

A kar hajlítási tartománya 180 fok , ebbőlaz első 90 fok maga a felkarcsont mozgása, ésezt követő 90 foklapátnak köszönhető, ami nagyon elmélyíti ezt a mozgást.Egy emberrablás során maga a humerus csak a 70 fokot éri el , ezutána lapocka aktiválásával érjük el a teljes 180 fokos emelkedést

A lapocka sok mozdulatot végez, nem csak a vállízületben, amire bizonyos izmok reagálnak. Az anatómia a lapocka e mozgásait a következőképpen írja le:

  • emelés- a lapocka emelője;
  • süllyesztés- trapéz izom alsó részén;
  • külső forgás- fogazott elülső izom;
  • belső forgás- kis mellizom;
  • elnyújtás- kis mellizom;
  • visszahúzás- mediális trapéz;
  • forgatásalsó- paralelogramma izom;
  • felső forgás- trapéz izom felső része;
  • elülső dőlésszög- mellizom;
  • hátsó dőlésszög- fogazott elülső izom.

Ezen mozgások mindegyike hagyományosan van leírva, a lapocka semleges helyzetéből, amely egyénileg változtatható. Ez az orientáció akkor tekinthető semlegesnek, ha a lapocka gerince a harmadik vagy negyedik mellkasi csigolya felé mutat (Th3 vagy Th4), és az alsó szög a hetedik mellcsigolyával (Th7) egy szintben van. Az alsó szögnek oldalsónak kell lennie a felső szöghez képest, és a vállnyúlványnak magasabbnak kell lennie, mint a felső szögnek.

A lapocka semleges helyzetének, stabilitásának és mozgásának megőrzése egyrészt a lapocka stabilizáló izmainak, így a trapézizomnak és a fogazott elülső izomnak köszönhető, másrészt a a lapocka mobilizálók, azaz a lapocka emelő izom, a paralelogramma izom és a kis mellizom.

Lapocka mozgások PNF-minták alapján

A lapocka mozgékonysága annyira bonyolult, hogy az anatómusok és a biomechanikusok nem elégszenek meg egyfajta leírással. A PNF szerelmesei és terapeutái, akik ezzel a módszerrel dolgoznak, a lapocka mozgását mozdonyláncokból származtatják. A PNF feltételezései szerint a neurofiziológiai mozgásmintázatok átlósan futnak (átlós testsíkok). E módszertan szerint a következőket különböztetjük meg:

  • első és hátsó magasság ,
  • elülső és hátsó depresszió .

Ezek a minták, bár másképpen nevezik és írják le, anatómiai mozgások kombinációja.

Łopatka - patológiák

A lapocka kóros helyzete általában a körülötte lévő számos izom egyenetlen feszüléséből adódik. A stabilizátorok és a lapocka mozgósítók egyaránt lehetnek túl erősek vagy túl gyengék. Ez általábantesttartási rendellenességekvagyvállproblémák . A fő tünet azonban afájdalom a váll területén és a lapocka . Ennek leggyakoribb okai a következők:

  • az elülső fogazati izom gátlása (különösen az úszást és dobást űzőknél), ami fájdalmat okoz a vállízületben;
  • a lapocka védelemben és inferior elfordulásban történő elhelyezése, ami hozzájárul a váll alatti szindróma kialakulásához.

Lapocka - fájdalom

A lapocka és környéke fájdalma népbetegség mind a fizikailag aktív embereknél, mind az ülő életmódot folytatóknál. A kellemetlen érzések oka aez a terület lehet többek között:

  • túlterhelés,
  • lövőpenge-szindróma tünet (pattanó penge szindróma),
  • váll,
  • szívroham,
  • problémák a mellkasi gerincvel,
  • a lapockát stabilizáló izmok túl nagy feszültsége,
  • a lapockát körülvevő izmok sérülése,
  • mechanikai trauma,
  • neuralgia.

Ha a lapocka területén a fájdalom vagy a mozgáskorlátozás huzamosabb ideig fennáll, érdemes szakorvoshoz (ortopéd, traumatológus, neurológus, kardiológus) konzultálni. Ha szívroham gyanúja merül fel, azonnal mentőt kell hívni.

Lapocka - törések

A lapocka fájdalmának külön oka lehet annak törése. Ritkán jön ki tőle, de ha már ilyen helyzet adódik, akkor összetörhetnek:

  • lapocka,
  • serpenyőben,
  • nyak,
  • vállfüggelék,
  • a vakbél kukorékol.

Vannak spontán törések, valamint azok, amelyek a kulcscsontot, a bordákat és még a gerincet is kísérik. A lapocka a vállízület elmozdulása vagy az axilláris vagy suprascapularis ideg bénulása következtében is eltörhet.

Lapocka törése esetén általában konzervatív kezelést alkalmaznak, amely a teljes ízület rögzítéséből áll egy háromszög alakú kendőben vagy Desault kötszerben. Ha azonban a lapocka nyakának törése (különösen elmozdulással), elmozdult ízületi törés vagy valamelyik függelék törése van, akkor leggyakrabban műtétet javasolnak.

Gyakorlat a lapockákhoz

A lapockák gyakorlatai általában a hát, a has és a vállöv izmait erősítik. Az izomerő építésénél nem szabad megfeledkezni az izmok nyújtásáról, az ízületek megfelelő mozgékonyságáról, valamint az egész test helyes alakjának és testtartásának kialakításáról. A lapocka gyakorlatokkal kapcsolatos további információkért lásd a következő cikkeket:

Bibliográfia

  • Adler S., Beckers D., Buck M., "PNF in gyakorlat", DB Publishing Publishing, Varsó 2014.
  • Bochenek A., Reicher M., "Human Anatomy", I. kötet, PZWL Medical Publishing, Varsó 2012.
  • Janicki K., "Home Medical Guide", PZWL Medical Publishing, Varsó 2003.
  • Urbanowicz Z., "Az emberi anatómia kis enciklopédiája", Czelej Kiadó, Lublin 2003.

Kategória:

Anatómia