A gyulladás (latinul inflammatio) a szervezet veleszületett, fiziológiás válasza a szöveteit károsító tényezőkre. Pontosan hogy megy a gyulladás? Milyen tünetek kísérhetik? Mikor alakulhat át a gyulladás más betegséggé?

Gyulladás(latininflammatio ) „riasztást” vált ki, amely fenyegetés jelenlétét jelzi, majd a megfelelő eszközzel megszünteti az okot. sejtek és jelzőmolekulák. Normál körülmények között a gyulladás önkorlátozó, és gyógyulást és teljes szövetjavulást eredményez. Néha azonban a gyulladás nem szűnik meg teljesen, és krónikussá válik. A krónikus gyulladásnemkívánatos jelenség , amely különféle betegségek kialakulásához vezethet.

Miért keletkezik gyulladás?

A gyulladás a veleszületett immunitás egyik mechanizmusa. Ez a szervezet elsődleges válasza a különféle típusú károsodásokra. Gyakran úgy gondolják, hogy a gyulladás csak a kórokozó mikroorganizmusok által okozott fertőzéseket kíséri. A gyulladás valóban része lehet az antimikrobiális, vírusellenes vagy gombaellenes immunitásnak, bár nem ezek az egyetlen okai a gyulladásos válasznak.

A gyulladást más szövetkárosodás is okozhatja: égési sérülések, ischaemia vagy mechanikai sérülés. A veleszületett immunitás mechanizmusainak jellegzetessége, hogy gyorsan és a kórokozó típusától függetlenül hatnak.

Gyulladás keletkezik a szervezetben, amint az immunsejtek felismerik a veszélyt. A hőmérséklet emelkedése, a helyi véráramlás növekedése és a gyulladásos sejtek gyors beáramlása testünk legelsőbb védekezési mechanizmusai közé tartoznak.

Gyulladás - fő tünetek

A gyulladásos válasz jellemzőit először Celsus római tudós írta le, aki korunk elején élt. Ezek a következők:

  • kalória- felmelegedés, a véráramlás helyi növekedésével kapcsolatos. A gyulladásos válasz további eleme a testhőmérséklet általános emelkedése, amely az agy hőszabályozási központjának magasabb szintre való eltolódásával jár.
  • rubor-bőrpír, amelyet az erek kiterjedése okoz a sérült szövet közelében
  • dolor- fájdalom, amelyet az agynak fájdalomjeleket küldő receptorok irritációja okoz. A fájdalom feladata a sérült szervek „kímélése” is: például egy ízületi sérülés utáni fájdalom minimalizálja annak mozgását, ami viszont javítja a szövetek gyógyulási feltételeit
  • daganat- duzzanat az erek belsejéből a sérült szövetekbe áramló folyadék következtében

A fenti listához egy ötödik tünet hozzáadása egy görög orvosnak, Galenusnak tulajdonítható. Ezfunctio laesa,vagy egy gyulladt szerv működésének károsodása

A gyulladás kialakulásának szakaszai

Képzelje el azt a pillanatot, amikor a szövetet egy kiválasztott tényező, például egy mechanikai sérülés vagy egy behatoló mikroorganizmus károsítja. Hogyan reagál rá a szervezetünk? Nos, a gyulladásos válasz szinte azonnal beindul, köszönhetően az immunrendszer sejtjeinek, amelyek tartósan „élnek” a szövetekben, és képesek felismerni a veszélyt.

Ezek a sejtek hírvivő molekulákat kezdenek termelni – citokineket, prosztaglandinokat és leukotriéneket, amelyek a véráramon keresztül riasztó jeleket továbbítanak a szervezetben. Ezekre a jelekre adott helyi válasz a lézió közelében értágulat. Ez viszont lehetővé teszi az immunsejtek, valamint a gyulladásos válasz kiváltásához szükséges egyéb molekulák gyors beáramlását.

A gyulladt szövet vörössé válik és felmelegszik, ami szabad szemmel is látható. Annak érdekében, hogy minden szükséges elem oda kerüljön, ahol lennie kell, az erek is áteresztőbbé válnak – ennek tünete a károsodás helyének duzzanata

A gyulladás helyén felhalmozódó folyadékot váladéknak nevezzük. Magas koncentrációban tartalmaz fehérjéket, amelyek lehetővé teszik a kórokozó elpusztítását, és megkönnyítik a szövetek későbbi helyreállítását.

Amikor a fenyegetés jelzését bejelentik, és a szükséges összetevők szállítása felgyorsul, a sejtek akcióba lépnek a gyulladás okának megszüntetésére. Leukocitákról vagy fehérvérsejtekről beszélek. A leukociták a gyulladás fókuszában lévő erek belsejében elhelyezett speciális "indikátoroknak" köszönhetően megtalálják a károsodás helyét. Nekik köszönhetően a vérbe jutó leukociták a megfelelő helyen rögzítésre kerülnek, majd az érből a szövetbe jutnak, ahol elláthatják funkcióikat.

Akut gyulladásban a neutrofilek a leukociták domináns csoportja. Ezeksejtekkel, többek között a fagocitózis képessége, vagyis a káros mikroorganizmusok és az elh alt sejtek maradványainak „megevése”.

Rajtuk kívül sok más sejt is részt vesz a gyulladás kialakulásában és szabályozásában: makrofágok, hízósejtek és dendrites sejtek. Folyamatos kapcsolatban állnak egymással, a gyulladásos reakció intenzitását a szervezet aktuális szükségleteihez igazítják.

Megfelelő körülmények között a gyulladásnak helyre kell állítania a szöveti homeosztázist, azaz a teljes egyensúlyt.

Az akut gyulladás egy csatához hasonlít, amely után a sejtek gyorsan felszámolják a keletkezett „rendetlenséget”, a szövetek pedig helyreállnak és meggyógyulnak.

Sajnos a gyulladás oltásának folyamata nem mindig megy úgy, ahogy kellene. Akkor a gyulladás krónikus formába való átmenetéről beszélünk.

Krónikus gyulladás például akkor fordul elő, ha az immunrendszer válaszreakciója ellenére sem veszi fel teljesen a harcot egy szövetkárosító tényezővel.

Krónikus gyulladás esetén az immunválasz gyakran megváltozik: a szervezet nem tud megbirkózni a kórokozóval, és a saját szöveteit kezdi felfogni a probléma okának. Következésképpen a krónikus gyulladást a szövetek egyidejű helyreállítása és károsodása jellemzi.

Ez az oka annak, hogy a krónikus gyulladás gyakran okoz autoimmun betegségeket, vagyis azokat, amelyekben a szervezet elkezdi támadni és elpusztítani saját szöveteit (bővebben lent).

Gyulladás - diagnosztika

Most már tudjuk, mikor és miért alakul ki gyulladás. A kérdés tehát továbbra is fennáll: Honnan tudhatja, hogy valóban gyulladással küzd-e? Rendelkezésre áll egy klinikai vizsgálat, amely feltárja a tipikus tüneteket, valamint a gyulladás laboratóriumi markereit.

A fizikális vizsgálat általában a gyulladásos válasz több jelét mutatja:

  • fájdalom
  • duzzanat
  • felmelegedés
  • pirosság
  • a gyulladt szerv működési zavara

Súlyosabb gyulladás esetén szisztémás tünetek, például láz vagy jelentős gyengeség érzése társulhatnak hozzájuk

A gyulladás megerősítésére szolgáló laboratóriumi vizsgálatok a következők:

  • ESR (Biernacki-reakció) , a múltban az egyik legfontosabb diagnosztikai teszt a gyulladás kimutatására. Jelenleg némileg felváltották az újabb mutatók, bár még mindig gyakran jelölik. A helyes ESR-érték életkortól és nemtől függően változik (férfiaknál ez a norma3-15 mm/h, nőknél 1-10 mm/h, míg 65 év felett az ESR mindkét nemnél nem haladhatja meg a 20 mm/h-t.
  • Leukociták száma a vérbenA szervezet természetes válasza a gyulladásra a fehérvérsejtszám meredek emelkedése. A leukociták normál koncentrációja a vérben 4-10 ezer / µl. A fehérvérsejtek számának növekedését leukocitózisnak nevezik.
  • Elektroforézis , azaz az egyes plazmafehérjék szétválasztása és koncentrációjuk mérése. A fehérjetermelés fő helye szervezetünkben a máj. A gyulladás során jellegzetes eltolódás történik termékeiben. A gyulladás kiváltására használt fehérjék jelentősen megnövekednek más fehérjék rovására, amelyekre jelenleg nincs annyira szükség. Innen ered az úgynevezett pozitív és negatív akut fázisú fehérjékre való felosztás. A pozitív akut fázis fehérjék koncentrációja növekszik a gyulladással. Ezek közé tartozik, de nem kizárólagosan, a CRP, a haptoglobin és a fibrinogén. Ugyanakkor gyulladásban koncentrációcsökkenést figyelünk meg az ún negatív akut fázis fehérjék: albumin és transzferrin. A fent említett markerek közül jelenleg a CRP játssza a legfontosabb szerepet a gyulladás diagnosztizálásában. A CRP egészséges emberben nem haladhatja meg az 5 mg/l értéket.

Krónikus gyulladással összefüggő betegségek

Ahogy fentebb említettük, a krónikus gyulladás negatív jelenségnek számít, amely károsítja a saját szöveteit, és hozzájárul más betegségek kialakulásához.

Krónikus gyulladás esetén az immunválasz szabályozásának károsodása allergiás (pl. bronchiális asztma) és autoimmun betegségek (pl. rheumatoid arthritis, pikkelysömör, gyulladásos bélbetegség) hátterében áll.

A krónikus gyulladás az érelmeszesedés és a kapcsolódó kardiovaszkuláris szövődmények (pl. ischaemiás szívbetegség) patogenezisében is fontos szerepet játszik

Ma már úgy tartják, hogy a krónikus gyulladás is hozzájárulhat a daganatos betegségek kialakulásához.

Generalizált gyulladásos válasz szindróma - SIRS

A gyulladás kialakulásának lehetséges okait és következményeit leírva meg kell említeni a SIRS-t (Systemic Inflammatory Response Syndrome) - generalizált gyulladásos válasz szindrómát is

E bonyolult név mögött a gyulladás egy sajátos formája húzódik meg, amely az egész testet érinti. Akkor foglalkozunk vele, ha az akut gyulladás ahelyett, hogy önmagát kialudná, folyamatosan erősödik.

A gyulladásos molekulák - citokinek - folyamatos termelése számos szervben elváltozást okoz. A SIRS klinikai tüneteitartalmazza:

  • jelentős pulzusszám növekedés
  • légzésszám növekedés
  • magas láz vagy testhőmérséklet csökkenés
  • jelentősen megnövekedett fehérvérsejtek száma (vagy drasztikus csökkenése)

Az ilyen mértékű gyulladás azonnali beavatkozást igényel, mert komoly veszélyt jelent a szervek működésére

A SIRS esetében törekedni kell annak a faktornak a kiküszöbölésére, amely ilyen intenzív gyulladásos reakciót váltott ki

A szisztémás gyulladásos válasz szindróma szabályozásának elmulasztása többszörös szervi elégtelenség kialakulásához, következésképpen akár halálhoz is vezethet.

Hogyan kezeljük a gyulladást?

A gyulladás kezelése minden alkalommal orvosi konzultációt igényel. Nem minden gyulladás igényel azonnali gyógyszerek alkalmazását. Ezenkívül nagyon fontos a megfelelő beadási mód és beadási mód kiválasztása (általános/helyi készítmények)

Általánosságban elmondható, hogy a gyulladások kezelésében a szerek két fő csoportját különböztetjük meg: a nem szteroid gyulladáscsökkentőket és a szteroid gyulladáscsökkentőket

A nem szteroid gyulladáscsökkentők (röviden NSAID-ok) közé tartozik a népszerű aszpirin, ibuprofen és naproxen. Ez a gyógyszercsoport a ciklooxigenáz, a gyulladást okozó molekulák előállításához szükséges enzim működésének blokkolásával fejti ki hatását.

Nem szteroid gyulladáscsökkentőkáltalában gyorsan enyhítik a gyulladás kellemetlen tüneteit, azonban ezek szedése mellékhatások (főleg a gyomor-bél traktus nyálkahártyájának károsodása) kockázatával jár , ami súlyosbíthatja a peptikus fekélybetegséget, és szélsőséges esetekben akár vérzéshez is vezethet). Emiatt mindig a legalacsonyabb hatásos dózisban kell alkalmazni, lehetőleg orvos felügyelete mellett.

A gyulladáscsökkentő gyógyszerek második csoportját aglükokortikoszteroidok alkotják,a leggyakrabban használt krónikus gyulladásos betegségek (asztma, autoimmun betegségek) kezelésére

A glükokortikoszteroidok krónikus, szájon át történő alkalmazása számos mellékhatással jár (elektrolitzavarok, cukorbetegség, csontritkulás), így mára a helyileg alkalmazható készítmények is népszerűvé váltak. Ilyenek például a gyulladásos bőrbetegségek kezelésére szolgáló glükokortikoid alapú kenőcsök, vagy az inhalációs glükokortikoszteroidok, amelyek a bronchiális asztma kezelésének alapját képezik.

Végül érdemes megemlíteni a gyulladás elleni küzdelem legújabb módszereit is, amelyeket főként akkor alkalmaznak, ha a fent leírt módszerek sikertelenek. Arról beszélek, hogy igenúgynevezett biológiai gyógyszerek, azaz antitestek (emberi vagy mesterséges) specifikus molekulák ellen, amelyek gyulladást okoznak (pl. különböző típusú interleukinok).

Ez a fajta terápia elsősorban súlyos autoimmun betegségekre van fenntartva. Legfőbb hátránya - eddig - nagyon magas ár

Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszer például az Infliximab, amelyet többek között a Crohn-betegség kezelésében

Jelenleg számos gyulladáscsökkentő tulajdonságú biológiai készítmény folyamatos tudományos kutatás tárgya.

A szerzőrőlKrzysztof BialaziteA krakkói Collegium Medicum orvostanhallgatója, aki lassan belép az orvosi munka állandó kihívásainak világába. Különösen érdekli a nőgyógyászat és a szülészet, a gyermekgyógyászat és az életmódgyógyászat. Az idegen nyelvek, az utazás és a hegyi túrázás szerelmese.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Kategória:

Immunrendszer