Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

A távollátás (hyperopia) a rövidlátás mellett a második leggyakoribb látáshiba. A távollátást a gömb alakú hibák közé sorolják, amelyek az optikai rendszerben a fény helytelen törésével kapcsolatosak. Előfordul, hogy a távollátás hosszú ideig diagnosztizálatlan marad, mert szemünk kompenzációs képességének köszönhetően előfordulhat, hogy nincsenek jellegzetes tünetei

Távollátás( hyperopia , latinhyperopia ) főleg gyermekeknél figyelhető meg. Kezdetben az úgynevezett fiziológiás távollátásban szenvednek, amely a szemgolyó és az egész optikai rendszer folyamatos fejlődésével, formálódásával jár. Idővel el kell tűnnie, de néha a hyperopia gyermekeknél tartóssá válhat. Felnőtteknél a távollátást ritkán okozhatja a hosszan tartó cukorbetegség, amely károsíthatja a retina ereit.

Fiziológiás körülmények között a kép tökéletesen jön létre a retinán a szem fénytörő rendszerének köszönhetően. Távollátásról akkor beszélünk, ha a kép nem a retinán, hanem mögötte alakul ki. Távollátónak nevezhető olyan szemnek, amely csökkent anteroposterior dimenzióval rendelkezik (a szemgolyó túl rövid), vagy a szem optikai rendszerének túl kicsi a törési szilárdsága (rendellenes szaruhártya vagy lencse). Szemünk alkalmazkodó képességének köszönhetően a lencse alakváltoztatása következtében még túl hosszú szemgolyó esetén is közelebb kerülhetnek a sugarak fókuszálásához, így a kép a retinán, nem mögötte alakulhat ki.

Hogyan nyilvánul meg a távollátás?

A távollátás jellemzően a szemtől bizonyos távolságra lévő tárgyak tisztán látásában nyilvánul meg, míg a közelebb fekvő tárgyak homályosnak tűnnek. Idővel azonban a betegség előrehaladtával a közeli és távoli látás is romolhat. A tünetek súlyossága korcsoportonként eltérő lesz, mivel a szem alkalmazkodóképessége az életkorral csökken. Ezenkívül a távollátó embereknél fejfájás, kettős látás, sztrabizmus és szemfájdalom jelentkezhet. A fejfájás meglehetősen gyakran kíséri a távollátást, sajnos nem specifikusak, ezért mindig gondolni kell arra, hogy az ilyen betegségekről számoló betegnek szemészeti problémája lehet, és a távollátást is figyelembe kell venni.differenciáldiagnózis.

bontás hyperopia

A távollátás a klinikai kép és az előrehaladás mértéke szerint osztható fel. Klinikailag a távollátás lehet egyszerű, patológiás vagy funkcionális. Az egyszerű távollátás nyilvánvaló ok nélkül fordul elő, és a biológiai sokféleségnek köszönhető. A kóros távollátás előfordulhat betegség, trauma vagy kóros fejlődés következtében. A funkcionális távollátás viszont a szem alkalmazkodóképességének károsodásából adódik, ami bizonyos bénulásból eredhet.

A távollátás súlyossága miatt feloszthatjuk alacsonyra, amikor értéke nem haladja meg a +2,0 dioptriát, közepesre, amikor az értékek +2,0 és +5,0 dioptria között vannak, és súlyosra (magasra) , ha meghaladja a +5,0 dioptriát.

Hogyan diagnosztizálják a távollátást?

A felnőttek meglehetősen gyorsan jelentenek orvost, ha látászavar vagy egyéb zavaró tünetek kezdik megzavarni mindennapi életüket.

A probléma a kisgyerekekkel van, akik nem tudnak pontosan beszélni a betegségeikről. Távollátásukat nagyon gyakran diagnosztizálják, amikor a szülők orvoshoz fordulnak, miután észrevették, hogy a gyermek hunyorog. A három hónaposnál idősebb csecsemők sztrabizmusa aggodalomra ad okot. Távollátás esetén leggyakrabban konvergens strabismust figyelünk meg. Akkor keletkezik, amikor a szem akkomodációval próbálja kompenzálni a hibát, ami aztán konvergenciát vált ki. A konvergencia a szem mediális rectus izmainak összehúzódása, melynek következtében a szemgolyók az orr felé mutatnak, és konvergens strabismusként figyeljük meg.

A távollátás diagnosztizálásához szemészeti vizsgálat szükséges. Gyakran alkalmazzák a fénytörési hibák Donders-szabályon alapuló vizsgálati módszerét. A vizsgálat során a távolba nézve ellenőrizzük a látásélességet. A pácienst egy erős konvergáló lencsével kezdődően a lencsekeretre helyezik, majd fokozatosan kevésbé erős lencséket helyeznek fel. A távollátás mértéke egy olyan konvergáló lencse ("+" értékkel), amelynél a beteg elég élesen lát.

A Donders módszer nem alkalmazható egyedüli diagnosztikai módszerként gyermekeknél és erős akkomodációval rendelkező felnőtteknél, mert nem tudjuk kiküszöbölni a vizsgálati eredményre gyakorolt ​​hatását. Ebben az esetben távollátás esetén az erős akkomodáció látszólagos rövidlátást okoz, ami helytelen kezelést eredményez.

Egy másik módszer, amely lehetővé teszi az ilyen hibák elkerülését, a skiascopia (más néven retinoszkópia), amely egy objektív vizsgálat. A vizsgálat megfelelő elvégzése érdekében az elhelyezést meg kell szüntetnia vizsgált szemnél az akkomodáció farmakológiai bénulása vagy cikloplégia. A cikloplegiát leggyakrabban tropikamid, atropin és ciklopentolát alkalmazásával hajtják végre (főleg gyermekeknél). A skiascopia során az orvos egy fénysugarat vetít a páciens szemére, majd a gép mozgása közben figyeli a szemfenékről érkező piros fény mozgási irányát, amely a pupillában is látható. Távollátásban mindkét irány következetes lesz. Egy ilyen vizsgálat után a pupillatágulás a látásélesség rövid távú csökkenését vagy fényfóbiát okozhat.

Nagyon hatékony diagnosztikai módszer az autorefraktometria, amely szintén a skiascopy elvét alkalmazza. Annak érdekében, hogy a lehető legobjektívebb legyen, a vizsgálat előtt az akkomodációt meg kell zavarni, ami torzíthatja az eredményeket. A teljes vizsgálatot számítógéppel végzik megfelelően, amely a szem optikai rendszeréhez igazítja a paramétereket. Az autorefraktométer gyorsan kiszámítja a szükséges adatokat, és kinyomtatja az eredményt, amely mindkét szem fénytörési zavarait mutatja

Hyperopia: kezelés

A távollátást konvex konvergáló lencsékkel kezelik. A legrégebbi és legismertebb a látványmódszer. Strabizmus esetén azonnali kezelést kell kezdeni, mert minél tovább tart, annál nehezebb lesz kielégítő kezelési eredményt elérni. Minden egyidejű strabismus esetén a hyperopia teljes korrekciója javasolt, a hyperopia kíséretében egybeeső strabismus esetén a legerősebb plusz lencsék használata javasolt.

A strabismus megakadályozza a helyes binokuláris látást, és minél idősebb lesz a gyermek a kezelés idején, annál nehezebb lesz alkalmazkodnia az új körülményekhez

A szemüveg esetében a szem elé helyezett lencsék erejükkel kellően megnövelik a retina képét. Felnőtteknél nem használható olyan szemüveg, amelynek a lencséi között 2,0 D-nél nagyobb teljesítménykülönbség van, mert a retinán kialakuló kép méretének mindkét szemben azonosnak vagy nagyon hasonlónak kell lennie. Ilyen helyzetben a "jobban látó" szemet kell minél jobban korrigálni, a második esetben pedig a lehető legerősebb lencsét használni, de kellőképpen betartani a fenti szabályt. A szemüvegnek 12 milliméterre kell lennie a szaruhártya közepétől. Gyermekeknél könnyű, nem eltörő szemüveget kell használni. A megfelelő keretek kiválasztására is nagy figyelmet kell fordítani. A gyermek orra és háta még nem teljesen kifejlődött, ezért puha és rugalmas halántékú kereteket kell használnia, hogy állandó maradjon.távolság a lencsék és a szaruhártya között.

Egyre gyakrabban használnak kontaktlencsét azok a betegek, akik leggyakrabban esztétikai okokból választják. A szemüveggel ellentétben a kontaktlencse nem szűkíti a látómezőt. Ennek a módszernek azonban megvannak a maga hátrányai. Egyes betegeknél szövődmények alakulnak ki. A kötőhártya-szövődményeket főként allergiásoknál figyeljük meg, akik főleg lágy lencséket használnak. Ezeknél a betegeknél gyakran különböző etiológiájú kötőhártya-gyulladás alakulhat ki. Gyakrabban észlelünk szaruhártya-szövődményeket, amelyek közé tartozhatnak például a szaruhártya mechanikai kopásai, a lencsék hosszan tartó viselése által okozott károsodások, sőt néha a szaruhártya fekélyei is. Ezért ennél a módszernél nagyon fontos a megfelelő higiénia és a lencsék és maguk a szemek ápolása.

A távollátás kezelésében különféle műtéti módszerek is elérhetőek, amelyek központtól függően eltérőek az előrehaladás és az innováció tekintetében. Ezek nagyrészt lézeres műtétek, amelyek célja a szaruhártya alakjának módosítása, mint például a keratotomia, a refraktív fotokeratektómia, a LASEK vagy a LASIK. Azonban nem mindenki vetheti alá magát egy ilyen terápiás módszernek. A lézeres refraktív műtét ellenjavallt az alábbi helyzetekben:

  • keratoconus
  • 18 év alatti kor (kivéve különleges jelzéseket)
  • alacsony szaruhártya vastagság (leggyakrabban<500 um)
  • visszatérő kötőhártya- és keratitis
  • autoimmun szisztémás betegségek
  • súlyos száraz szem szindróma

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Szembetegségek és látászavarok