Hányáscsillapító szerek (hányáscsillapítók, hányáscsillapítók) hányás és hányinger ellen, ideértve a mozgási betegség kezelését is. A rák általános érzéstelenítés és kemoterápia utáni érzéstelenítők mellékhatásainak ellensúlyozására is adják őket.

  1. Mi a hányás? ​​
  2. Hányáscsillapítók - bontás
  3. Hányáscsillapító hatású gyógynövények
  4. Hogyan támogassuk a testet hányás esetén?

Hányáscsillapítók( hányáscsillapító szerek ,hányáscsillapítók ) a legtöbb esetben vényre írják fel. Leggyakrabban utazási betegség esetén alkalmazzák, de mérgezés esetén kóros hányás esetén is, vagy opioid érzéstelenítők használatából eredő hányás ellen, általános érzéstelenítés és rák kemoterápia után

Mi a hányás? ​​

A hányás szakkifejezés szerint hirtelen és ellenőrizetlen táplálékkiürítés a gyomorból a hasizom, a rekeszizom és a mellkasi izmok erős összehúzódása következtében. A hányást gyakran hányinger kíséri.

A hányást élettani és kóros tényezők egyaránt okozhatják. Mindkettő a velőhártya retikuláris képződése hánytató központjainak stimulálásának eredménye. Ez a stimuláció származhat a fül, a gyomor, a belek, stb. vesztibuláris apparátusából. A hányás lehet zsigeri fájdalomra adott reakció, de önállóan is kiváltható (nem feltétlenül szándékosan), mechanikusan irritálva a lágy szájpadlást.

Statisztikailag a hányás akut ételmérgezés következménye.

A kóros hányás pedig leggyakrabban gyógyszerek hatására jelentkezik, mint például rákellenes szerek, nem szteroid gyulladáscsökkentők, eritromicin, szulfaszalazin. Hormonális zavarok, a központi idegrendszer, a gyomor-bél traktus és a hashártya betegségei is lehetnek.

Hányáscsillapítók - bontás

  • Benzamid-származék prokinetika

A prokinetikus gyógyszereket nem csak a hányás gátlására használják, hanem a felső gyomor-bélrendszeri betegségek, reflux betegség és gastroparesis (azaz emésztőrendszeri rendellenességek) esetén is. A mechanizmusukúgy fejti ki hatását, hogy megfeszíti a gyomor bemeneti záróizmát, és javítja a nyelőcső, a gyomor és a nyombél periszt altikáját.

E csoport fő gyógyszerei a metoklopramid, a domperidon és a ciszaprid. Ezek az anyagok dopaminolitikus hatásúak, amelyek sajnos a központi idegrendszer részéről mellékhatásokat okozhatnak, leggyakrabban ezek: fáradtság, álmosság és szorongás

Ezenkívül előfordulhatnak hormonális zavarok és szív- és érrendszeri tünetek, pl. szívritmuszavar, hipotenzió, vagy éppen ellenkezőleg - magas vérnyomás.

  • 5-HT3 szerotoninreceptor antagonisták

Ahogy a neve is sugallja, ezek a gyógyszerek blokkolják a központi és a perifériás idegrendszerben található szerotonin 5-HT3 receptorokat. Gátolják a vékonybélben felszabaduló szerotonin hatásából eredő hányingert és hányást, például citosztatikus gyógyszerek és sugárterápia hatására. A legnépszerűbb és az első engedélyezett anyag ebben a csoportban az ondansetron.

Alkalmazásuk fő indikációja a kemo- és sugárterápia által kiváltott hányás, valamint a műtét utáni hányás, esetenként terhességi inkontinens hányás esetén is javasoltak (ami ebben az esetben az anya egészségét és életét veszélyeztetheti és gyermek).

Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek intravénásan, orálisan is beadhatók, vannak kúpok és tapaszok formájában is. Beadásuk módja a betegségtől és a beteg általános állapotától egyaránt függ. Viszonylag biztonságosak és kevés mellékhatást okoznak, például fejfájást, szédülést, bőrpírt, hőhullámokat és fáradtságot.

  • Neuroleptikumok

A neuroleptikumok blokkolják az agytörzsben található dopamin D2 receptorokat. Az 1980-as évekig ezek voltak az első vonalbeli gyógyszerek a hányás kezelésében, ma azonban súlyos mellékhatásaik miatt nem írják fel első vonalbeli gyógyszerként.

A neuroleptikumok a gyomor-bél traktus betegségei, sugárbetegség, valamint a víz- és elektrolitháztartás zavarai esetén alkalmazhatók. A gyógyszerek által kiváltott hányás (például opioid fájdalomcsillapítók, ösztrogének és citosztatikumok által kiváltott) ellensúlyozására is használják.

Egyesek hatásosak labirintus eredetű hányás és terhes nők hányás ellen.

Leggyakrabban a klórpromazint, a perfenazint és a tietilperazint használják. Sajnos az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek vérnyomáscsökkenést, nyálkahártya kiszáradást és vizeletvisszatartást okozhatnak.

A neuroleptikumok csoportjába tartozik még a haloperidol és a droperidol, amelyek megelőzik és kezelik a hányástposztoperatív.

  • A P anyag NK1 neurokinin receptorainak antagonistái

Az ebbe a csoportba tartozó anyagokat a rákellenes terápia által kiváltott hányás kezelésére, valamint a posztoperatív hányás megelőzésére és kezelésére használják. Ezenkívül gátolják a hányást azoknál a betegeknél, akik emetogén hatású gyógyszereket szednek. Kombinált terápiában is alkalmazzák az 5-HT3 antagonistával és a dexametazonnal.

A leggyakrabban használt anyag ebből a csoportból az aprepitant

Sajnos, mint minden gyógyszer, ez is okozhat mellékhatásokat, főleg:

  • csuklás
  • gyengeség és általános fáradtság
  • székrekedés vagy hasmenés
  • valamint szédülés és fejfájás
  • Antihisztaminok

Az első generációs antihisztaminokat, azaz a hisztamin H1 receptor blokkolókat a hányás kezelésére is használják. Ezen anyagok alkalmazásának javallata labirintus eredetű hányás és utazási betegség által kiváltott hányás

Erre a célra leggyakrabban a következőket alkalmazzák: dimenhidrinát, difenhidramin, klórfenamin (vény nélkül kapható) és prometazin. A hányás megelőzése érdekében általában szájon át adják be. Szedésük után felléphet egy mellékhatás: álmosság, amit nehéz kontrollálni, de nem mindenki.

  • Benzodiazepinek

Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszereket ritkán használják önmagukban – általában más hányáscsillapítókkal kombinálják. Leggyakrabban akkor írják fel őket, ha a hányás nem reagál a szokásos kezelésre, különösen, ha kemoterápia váltja ki, vagy műtét után következik be. A leggyakrabban használt anyagok ebből a csoportból a midazolam és a lorazepam.

  • Kannabinoidok

A kannabinoidokat leggyakrabban hányinger és hányás megelőzésére és kezelésére használják kemoterápiában részesülő betegeknél, amikor más gyógyszerek hatástalanok (ez a korlátozás olyan mellékhatásokhoz kapcsolódik, amelyeket nehéz megjósolni). A leggyakrabban használt dronabinol, amely a kannabiszban és a nabilonban található.

Ezeknek az anyagoknak a hányáscsillapító hatásának mechanizmusa nem teljesen ismert, de úgy gondolják, hogy a hányásközpontban vagy annak közelében található kannabinoid receptorokra hat.

A kannabinoidoknak vannak mellékhatásai, amelyek főként a központi idegrendszer kellemetlen élményeit és rendellenességeit foglalják magukban, mint például: hangulati zavarok, álmosság, szédülés, zavartság, hallucinációk és pszichózisok

Egyéb mellékhatások közé tartozik a szívdobogásszív, tachycardia, ortosztatikus hipotenzió, kötőhártya hyperaemia és szájszárazság

Érdemes megjegyezni, hogy a kannabinoidok szedése közben nem vezethet gépjárművet és nem kezelhet gépeket.

  • Kolinolitikus gyógyszerek

A hyoscine a leggyakrabban használt és a legnépszerűbb kolinolitikus gyógyszer. Hányás megelőzésére és kezelésére használják utazási betegség esetén.

A hányás megelőzésére kinetózisban (azaz utazási betegségben) a hyoscint a fül mögötti bőrre felhelyezett tapaszok formájában kell beadni – ezeket az utazás előtt legalább 6 órával kell felhelyezni, és a hatás tart. 72 órán keresztül.

A gyógyszer bőrön keresztüli beadása után a leggyakoribb mellékhatás a szájnyálkahártya kiszáradása, és a gyógyszer ilyen módon történő ismételt beadása után látászavarok figyelhetők meg akkomodációs zavarok formájában. Ezenkívül a figyelem romolhat, és nehéz lehet megjegyezni.

Tanulmányok szerint a függőséget és a pszichózist a hyoscin legalább egy hónapos alkalmazása után figyelték meg, és a betegek 10%-ánál bőrelváltozások is előfordulhatnak (pl. kontakt dermatitisz).

Az így beadott készítmény akut zöldhályogrohamot is kiválthat, ezért glaukómás betegeknél nem alkalmazható.

  • Egyéb hányáscsillapítók

Érdemes megemlíteni, hogy a más csoportokba tartozó gyógyszerek, mint például a cinnarizin és a flunarizin, amelyek kalciumcsatorna-antagonisták és antihisztamin hatásúak, szintén hányinger- és hányáscsillapító hatásúak. Használják utazási betegség megelőzésére és kezelésére is.

Hányáscsillapító hatású gyógynövények

Bizonyított hányáscsillapító hatású gyógynövény a gyömbér rizóma ( Zingiberis rhizoma ). Magát a nyersanyagot, valamint gyömbéres teákat, cukorkákat, kapszulákat vagy tablettákat vehet igénybe. Orvosi felügyelet mellett terhesség alatti hányás enyhítésére is használható.

A gyömbér kapszula 6 évesnél idősebb gyermekek hányásánál is megfelelő gyógyszer. Az ilyen korú gyermekek és felnőttek is használhatják a mozgási betegség megelőzésére.

Hogyan támogassuk a testet hányás esetén?

A hányás könnyen kiszáradáshoz vezethet

Ezért ne feledje, hogy a betegnek kis adagokban kell pótolnia az elvesztett folyadékot. Ideális esetben hűvösnek kell lenniük – ez csökkenti a öklendezési reflexet.

A hányás során a kiszáradás kockázata megnő, ha hasmenéssel jár, és néha megemelkedik a testhőmérséklet.Ebben az esetben feltétlenül orvoshoz kell fordulni

Hányáskor gyógyteák, pl. citromfű vagy kamilla fogyasztása is javasolt, amelyek nemcsak gyulladáscsökkentőek, hanem diasztolés hatásúak is.

A folyadékokat lassan és kis mennyiségben kell bevenni

Segíthetsz nagymamáidnak is, például megrághatsz egy borsmenta levelet vagy egy szegfűszeget.

Kategória:

Egészség