Előfordul, hogy már a „pszichotróp szerek” elnevezése is kellemetlen asszociációkat vált ki a betegekben. Az ilyen félelmek nem teljesen indokoltak - az ebbe a csoportba tartozó néhány intézkedést nemcsak pszichiátriai betegségek, hanem például bizonyos típusú fájdalmak kezelésében is alkalmaznak. A betegek vonakodása a pszichotróp szerek kellemetlen mellékhatásairól alkotott hiedelmekből is fakadhat – azonban az újabb generációs gyógyszerek bevezetésének köszönhetően ezek egyre ritkább problémát jelentenek. Kétségek merülhetnek fel ezen szerek terhesség alatti alkalmazása vagy alkohollal való kombinálása esetén is. Valóban aggódnia kell a pszichotróp szerek miatt?

A pszichotróp szerekolyan készítmények, amelyek képesek meghaladni az ún. vér-agy gátak és a központi idegrendszer működésének befolyásolása. Az ilyen szerek nagy száma miatt a pszichotróp gyógyszerek számos betegségben alkalmazhatók. Azt is érdemes tudni, hogy a pszichotróp szerek alkalmazása a látszattal ellentétben nem csak a mentális betegségek és zavarok kezelésére terjed ki

A pszichotróp szerek típusai és felhasználásuk

A pszichotróp szerekre legalább több különböző osztályozási rendszer létezik, az egyik leggyakrabban használt osztályozás a következő:

  • antidepresszáns (timoleptikum),
  • antipszichotikum (neuroleptikum),
  • normotímia,
  • szorongásoldó (szorongásoldó),
  • altatók,
  • prokognitív (nootróp).

Pszichotróp gyógyszerek - antidepresszánsok

A pszichotróp szerek legnépesebb és valószínűleg legismertebb csoportja az antidepresszánsok. Történetük igen érdekes, mert az ezekkel a készítményekkel kapcsolatos első felfedezések (az 1950-es évekre visszamenőleg) a tuberkulózisban szenvedők kezelésével kapcsolatos megfigyeléseken alapultak. Azonban sok év telt el azóta, hogy az orvosi piacon számos különféle antidepresszáns jelent meg, amelyek eltérő módon hatnak az agy neurotranszmitter rendszerére.

Jelenleg a következőket különböztetjük meg:

  • triciklikus antidepresszánsok (TLPD-k, amelyek nem szelektíven gátolják a noradrenalin és szerotonin újrafelvételét, szinténantihisztamin és kolinolitikus),
  • szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k, jelenleg az antidepresszánsok legnépszerűbb csoportja),
  • szerotonin-norepinefrin újrafelvétel-gátlók (SNRI-k),
  • monoamin-oxidáz gátlók (olyan enzim, amely lebontja a neurotranszmittereket, beleértve a szerotonint is – aktivitásának gátlása a neurotranszmitterek mennyiségének növekedését eredményezi az agyi struktúrákban)

Nevük ellenére az antidepresszánsokat nem csak a hangulati zavarok kezelésére használják. Szorongásos, étkezési zavarban (pl. étvágytalanságban szenvedő) vagy rögeszmés-kényszeres betegségben szenvedő betegek is részesülhetnek a használatukból.

Ezen gyógyszerek némelyike, például a triciklikus antidepresszánsok, a pszichiátrián kívül is hasznosak – ezek a gyógyszerek enyhülést jelenthetnek a neuropátiás fájdalmat átélő emberek számára.

Pszichotróp szerek - antipszichotikumok

Az antipszichotikumok története a klórpromazin bevezetésével kezdődött. Ezt a szert ma is használják (bár manapság ritkán), és több más anyaggal együtt az ún. klasszikus neuroleptikumok. Mellettük újabb, atípusos neuroleptikumként ismert készítmények vannak.

Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszereket, amint a neve is sugallja, főként különféle típusú pszichózisok (pl. skizofrénia során fellépő, de más olyan állapotok kezelésére is használják), amelyek a páciens téveszméi vagy hallucinációival kapcsolatosak. , és hatásuk elsősorban a dopamin-blokkoláson alapul.

Pszichotróp szerek – hangulatstabilizátorok

A hangulatstabilizátorok azok a gyógyszerek, amelyeket a betegek hangulatának stabilizáló képessége jellemez. Ennek a csoportnak a fő képviselője a lítium-karbonát, valamint az epilepszia kezelésére jellemzően használt gyógyszerek, például a karbamazepin és a valproinsav.

A hangulatstabilizáló gyógyszerek közé tartoznak az atípusos neuroleptikumok is. A fent említett készítmények használatának célja az emelkedett kedélyállapotú betegek stabil hangulatának helyreállítása - a hangulatstabilizátorok különösen a bipoláris zavarban szenvedő betegek mániás epizódjainak kezelésére és megelőzésére szolgálnak.

Pszichotróp gyógyszerek - szorongásoldók

A benzodiazepinek a leggyakrabban használt pszichotróp anxiolitikumok közé tartoznak. Tevékenységük a GABA receptorok stimulációjától függ, amelyek aktivitása a sejtaktivitást gátló hatásával függ össze.ideges. A benzodiazepinek alkalmazása csökkenti a szorongás súlyosságát, de emellett hipnotikus és nyugtató hatású is. Ezen gyógyszerek mellett a szorongásoldó szerek közé tartoznak többek között: hidroxizin (egy enyhébb készítmény, amely blokkolja a hisztamin receptorokat) és a buspiron (hosszan ható szorongásoldó hatású gyógyszer, amely ugyanakkor nem fejt ki nyugtató hatást)

Pszichotróp szerek - altatók

Néha altatóként használnak egyes anxiolitikumok közé sorolt ​​gyógyszereket, de olyan készítményeket is, amelyek az alvászavarok rövid távú kezelésére szolgálnak. A második csoportba tartoznak a zolpidem, zopiklon, zaleplon, amelyek a benzodiazepinekhez hasonlóan, de jóval kisebb mértékben hatnak a receptorrendszerekre.

Pszichotróp szerek - nootropikumok

A prokognitív szerek azok a pszichotróp készítmények, amelyek képesek javítani a kognitív funkciókat, különösen a memóriát és a koncentrációt. Ebbe a kategóriába tartoznak mind az agyi véráramlást javító szerek (pl. vinpocetin), mind az acetilkolint lebontó enzim inhibitorai (pl. rivasztigmin, demenciában használatos).

Fontos

Használhatók-e pszichotróp szerek terhesség alatt?

A terhesség egy különleges időszak egy nő életében, de egyben olyan állapot is, amely az orvosok fokozott figyelmét igényli – mielőtt bármilyen gyógyszert alkalmaznánk a betegeknél, alaposan elemezni kell a terápia előnyeit és lehetséges kockázatait.

A pszichotróp szerek esetében a helyzet különleges: példaként elég megemlíteni, hogy elvileg minden antidepresszáns a C kategóriába tartozik (ez azt jelenti, hogy a vizsgálatok nem zárták ki a a gyógyszer káros hatása a fejlődő magzatra). Az antipszichotikumok között vannak olyanok, amelyek a B kategóriába soroltak, azaz olyan gyógyszercsoport, amelyről nem igazolták, hogy károsak az emberi magzatra; példaként itt lehet a klozapin.

Általánosságban elmondható, hogy pszichotróp gyógyszereket csak akkor szabad bevenni, ha feltétlenül szükséges. Azoknál a betegeknél, akik korábban nem használtak ilyen típusú gyógyszereket, kerülendők, a rendszeresen szedő betegeknél ezek leállítása vagy kezelésük módosítása válhat szükségessé - ilyen esetekben a kezelőorvos dönt.

Lehetőség szerint kerüljük a pszichotróp szerek terhes nőknél történő alkalmazását – ebben az időszakban a pszichoterápia előnyben részesítendő. Ez meglepőnek tűnhet, de néha a gyógyszeres kezelés biztonságosabb alternatívája a terhesség alatti mentális betegségek kezeléseelektrosokk segítségével

Pszichotróp szerek mellékhatásai

A pszichotróp gyógyszereknek – mint alapvetően minden farmakológiai készítménynek – megvannak a maga mellékhatásai. Ezek az intézkedések a betegségek széles körére vonatkozhatnak, a betegek például szédülést, hányingert, vérnyomásesést vagy koncentrációs zavart tapasztalhatnak.

Az ilyen típusú tünetek azonban a terápia kezdeti szakaszában a legsúlyosabbak, és nem jelentenek komoly veszélyt a betegek egészségére

Sokkal fontosabbak bizonyos specifikus rendellenességek, amelyek - bár sokkal ritkábbak, mint a pszichotróp szerek tipikus mellékhatásai - szintén megjelenhetnek és előfordulásuk esetén sürgősen orvoshoz kell fordulni.

A fent említett pszichotróp szerek használatával összefüggő kockázatok egyike a malignus neuroleptikus szindróma, amely az antipszichotikumokat szedő betegek körülbelül 1%-ánál fordul elő.

A probléma megnyilvánul:

  • izomtónus növelése,
  • tudatzavar, általában pszichomotoros izgatottsággal kísérve,
  • jelentős testhőmérséklet-emelkedés,
  • tachycardia, aritmiák,
  • vérnyomás emelkedés

A neuroleptikus malignus szindróma előfordulása arra kényszeríti a beteget, hogy azonnal hagyja abba az állapotot okozó gyógyszerek szedését. Kórházi kezelés szükséges, melynek alapja a beteg állapotának stabilizálása (a folyadékbevitel, az életjelek szabályozása, a láz csökkentése), valamint a dopaminerg gyógyszerek (a neuroleptikumok hatásának visszafordítása) és az izomfeszültség csökkentésén alapul

Az antidepresszánsok alkalmazása során is előforduló probléma a malignus szerotonin szindróma. Előfordulásának kockázata különösen megnő, ha a beteg túl nagy dózisú antidepresszánsokat szed, vagy ha egyidejűleg más, az agyban lévő szerotonin mennyiségét növelő gyógyszert szed (ilyen gyógyszer például a fájdalomcsillapító tramadol). A rosszindulatú szerotonin-szindróma, hasonlóan a fent leírt neuroleptikum-kezeléssel kapcsolatos szindrómához, kórházi kezelést igényel, és a következő tünetekkel nyilvánul meg:

  • izgalom,
  • hányás, hasmenés,
  • testhőmérséklet emelkedés,
  • tachycardia,
  • fokozott izzadás,
  • remegés.

A pszichotróp szerek mellékhatásai lehetnek olyan helyzetek is, amelyeket az átlagos beteg abszurdnak találhat. Példa erre a viselkedés megnövekedett kockázataöngyilkosság antidepresszáns szedése közben. Ez annak köszönhető, hogy a terápia kezdeti szakaszában, például az SSRI csoportba tartozó gyógyszerekkel, először a betegek késztetése fokozódik, és csak ezután javul a hangulat. Az öngyilkossági gondolatok korábbi fennállásával ez a kockázat növekszik, ezért a beteget tájékoztatni kell erről a lehetőségről, és ha szükséges, azonnal forduljon orvosához

Bármilyen pszichotróp gyógyszer alkalmazása előtt a beteg alapos diagnózisa szükséges, azonban különös figyelmet kell fordítani a bipoláris zavarban szenvedőkre. A depresszív epizódok előtérbe kerülhetnek a betegeknél, ami azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyható az emelkedett hangulat kialakulása, ezért a depressziós rendellenességek diagnosztizálása után antidepresszáns kezelést lehet kezdeni. Ahelyett, hogy segítene, az ilyen típusú kezelés a betegség súlyosbító tényezőjévé válhat, mivel az ilyen típusú gyógyszerek alkalmazása mániás epizódok kiváltó tényezője lehet.

A fent leírt helyzetek mindegyike viszonylag ritkán fordul elő, és nem szabad elriasztania a betegeket a pszichotróp szerek használatától, ha természetesen vannak kezelési javallatok.

A fenti leírás nem elrettentés, hanem csak figyelmeztetés, mert a pszichotróp gyógyszeres terápia előnyei gyakran felbecsülhetetlenek. A fenti kockázatok ismerete csak arra szolgál, hogy érzékennyé tegye a betegeket arra, hogy mitől kell szorongani, és mikor kell orvoshoz fordulniuk.

Fontos

Pszichotróp szerek és alkohol kölcsönhatásai

Az, hogy antibiotikum szedése közben kerülni kell az alkoholfogyasztást, eléggé közismert tény – hasonló a helyzet az etanol tartalmú italok pszichotróp szerekkel való kombinálásakor is. Ezen anyagok kombinációja veszélyes, már csak az anyagcsere-kölcsönhatások kockázata miatt is.

A pszichotróp készítmények jelentős részét ugyanazok az enzimek metabolizálják, amelyek az alkohollal bontják le – egy ilyen helyzet hatása lehet a terápiás szerek gyengülése és felerősödése is. Végső soron a betegek súlyosabb mellékhatásokat tapasztalhatnak, amelyek mind viszonylag alacsony intenzitásúak (például fokozott álmosság vagy koncentrációzavar), mind súlyosabbak – extrém esetekben akár légzésdepresszió is előfordulhat. Az alkohol pszichotróp szerekkel való kombinálása következtében új betegségek is megjelenhetnek, mint például a QT-intervallum megnyúlásával járó szívritmuszavarok - ilyen összefüggésmegfigyelhető, ha az etanolt bizonyos antipszichotikumokkal vagy antidepresszánsokkal egyidejűleg szedik.

A pszichotróp szereket használó betegnek nem kell teljesen tartózkodnia az alkoholtól. Az ésszerű, alkalmankénti kis mennyiségű etanol fogyasztása nem jelenthet veszélyt, de a legjobb, ha egy pszichotróp gyógyszert felíró orvost kérdezünk meg arról, hogy bizonyos esetekben lehetséges-e alkoholfogyasztás.

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Kategória:

Pszichiátria