Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

A hormonfüggő neoplazmák azok a daganatok, amelyek kialakulása a szervezet endokrin rendszerének állapotától függ. Ellenőrizze, hogy mely daganatok tartoznak a hormonfüggő csoportba, milyen hormonok befolyásolják fejlődésüket és mi a rák hormonterápiája?

Hormonfüggő daganatokcsak meghatározott hormonális helyzetben alakulhatnak ki a szervezetben. Tudnia kell, hogy a hormonok óriási hatással vannak testünk számos szövetének növekedésére, fejlődésére és működésére.

Hormonfüggő neoplazmák esetén a hormonok hatása a sejtek túlzott és ellenőrizetlen szaporodásához vezet. A hormonális stimuláció és bizonyos rákos megbetegedések kialakulása közötti kapcsolat felfedezése új terápiás módszerek kifejlesztéséhez vezetett, amelyeket általában hormonterápiának neveznek.

A hormonfüggő rákok közé tartozik többek között a mellrák, a tüdőrák, az endometriumrák, a vastagbélrák, a petefészekrák, a méhnyakrák, a végbélrák, a gyomorrák, a pajzsmirigyrák és a veserák.

Hogyan hatnak a hormonok a szövetekre?

Mielőtt megvizsgálnánk a hormonok kapcsolatát a rák kialakulásával, vessünk egy általános pillantást a szerepükre a szervezetben. A hormonok apró jelzőmolekulák, amelyek létfontosságú információkat szállítanak a szövetekhez.

A hormonok termelését az endokrin rendszer szervei végzik, amelyek közé tartozik a hipotalamusz és az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékvesék, a petefészkek és a herék. A bennük termelődő hormonok felszabadulnak a vérbe (innen ered az endokrin rendszer elnevezés), amellyel aztán a szövetekbe kerülnek. Ott megvannak a feladataik, amelyeket teljesíteni kell.

A hormonok számos folyamatot szabályoznak, például az emésztést, a kiválasztást, az alvást, a szaporodási funkciókat és a hangulatot. A hormonok fontos szerepe a szöveti aktivitás szabályozása és a sejtek szaporodására és osztódására gyakorolt ​​hatás is.

Hogyan kerülnek a hormonok a kívánt sejtbe? Ez a receptorokon keresztül történik. A receptorok speciális struktúrák a sejten belül; feladatuk a megfelelő hormonok megkötése. Miután a hormonmolekula kötődik a receptorához, a hormon átadódik, és a sejtaktivitás megváltozik.

Az endokrin rendszer működése kölcsönhatások sokaságán alapul. Nehéz lenne röviden leírni ennyi összetettetmechanizmusok. Röviden, érdemes elmondani, hogy a hormongazdaságot szigorúan ellenőrzik.

A hormonok nem szabadulnak fel véletlenül – a megfelelő időben és koncentrációban kell a vérbe jutniuk. Az endokrin rendszer a homeosztázis, azaz a belső egyensúly fenntartására törekszik. Vannak azonban olyan körülmények, amelyek hozzájárulhatnak ehhez az egyensúlyhiányhoz.

A hormonális szabályozás zavarai mind belső, mind külső tényezőkből adódhatnak

Az életkor gyakori példa a belső tényezőre: a menopauzában lévő nők nagy változásokat tapasztalnak a nemi hormonok termelődésében.

Az elhízás egy másik fontos tényező, amely szintén összefügg a hormonfüggő rák kialakulásának kockázatával. A nagy mennyiségű zsírszövet óriási hatással van a szervezet hormonális egyensúlyára. A zsírszövet képes a hormonok átalakítására és aktiválására. Ez a kapcsolat például növeli az endometriumrák kialakulásának kockázatát az elhízott nők körében.

A hormonháztartást befolyásoló külső tényezőre példa a hormonokat tartalmazó gyógyszerek és származékaik használata

Hormonfüggő daganatok: típusok

Már tudjuk, hol termelődnek a hormonok és hogyan működnek. Tehát mi a kapcsolat a hormonoknak a rák kialakulásával?

A legfontosabbnak a hormonok sejtszaporodási folyamatokra gyakorolt ​​hatása tűnik. A hormonok serkenthetik (indíthatják) a sejtosztódást.

A rákos sejteket az a képességük jellemzi, hogy ellenőrizetlenül osztódnak és folyamatosan szaporodnak. Minél több sejt osztódik, annál nagyobb a kockázata a genetikai anyagukban bekövetkező változásoknak, amelyek a rák kialakulásához vezethetnek.

A hormonfüggő daganatok csoportjába, amelyek kialakulása a hormonok hatásával függ össze, a nőknél a mell-, petefészek- és méhnyálkahártyarák, férfiaknál a prosztata- és hererák, valamint mindkét nemnél a pajzsmirigyrák.

  • mellrák

A mellrák a hormonfüggő rákbetegségek egyik leggyakrabban ismert példája. A mellszövetet erősen befolyásolják az ösztrogén és a progeszteron női nemi hormonok. A hormonális szabályozás felelős a váladékot termelő acinus sejtek növekedéséért és aktivitásáért, a kivezető utak kialakulásáért és a laktációs folyamat lefolyásáért

Jelenleg úgy gondolják, hogy az ösztrogén túlzott kitettsége olyan tényező lehet, amely növeli a mellrák kialakulásának kockázatát. Az elhúzódó ösztrogénstimuláció azokra a betegekre vonatkozik, akiknél korán indult a menstruáció, és későn kezdődött a menopauza.A csecsemők születése és a szoptatás csökkenti az ovulációk számát, ezért úgy tűnik, hogy védelmet nyújt a mellrák kialakulásával szemben.

Érdemes megemlíteni a "külsőleg" gyógyszer formájában szállított ösztrogénekről is. Az ösztrogéneket tartalmazó farmakológiai szerek, például az orális fogamzásgátlás vagy a hormonpótló terápia szintén növelhetik a mellrák kialakulásának kockázatát.

Érdemes tudni, hogy a mellrák terápiás útjának megválasztása többek között annak hormonfüggőségétől is függ. Ha a daganatos sejtek felületén ösztrogén (ER) vagy progeszteron (PR) receptorok találhatók, a daganat a hormonfüggő daganatok csoportjába tartozik (röviden, az ilyen daganatokat gyakran ER- vagy PR-pozitívnak nevezik). A terápia egyik elérhető módja a daganatos sejtek hormonok általi stimulációjának blokkolása

  • prosztatarák

A prosztatarák a hormonfüggő rák tipikus példája férfiaknál. A prosztata fejlődését és működését a férfi nemi hormonok - androgének (főleg tesztoszteron és dihidrotesztoszteron) szabályozzák. Sajnos az androgének serkenthetik a prosztatadaganatok növekedését is. Az androgének rákos sejtekre gyakorolt ​​hatásának blokkolása lelassíthatja vagy teljesen leállíthatja a rák növekedését (a prosztatarák hormonterápiájáról lentebb).

  • hererák

A heredaganatok többtényezős etiológiájú betegségek csoportja. Ezek a leggyakoribb rosszindulatú daganatok, amelyeket 20-40 éves férfiaknál diagnosztizálnak. A fejlődésükről szóló legújabb tudományos jelentések különösen hangsúlyozzák a genetikai, környezeti és hormonális tényezők szerepét.

Az endokrin rendszert tekintve elsősorban az androgének és az ösztrogének koncentrációja közötti egyensúly zavara. A hormonok pontos hatása a hererák kialakulására azonban továbbra is folyamatos kutatás tárgya.

  • Endometriumrák (endometriumrák)

A méhnyálkahártya rákja (a méhnyálkahártya rákja) a rák egyik példája, amely az ösztrogén női nemi hormontól függ. Kialakulását elősegítő tényező az ösztrogének túlzott hatása, amelyet a progeszteron (melynek védőhatása van az endometriumrák kialakulásával szemben) elegendő hatása kiegyensúlyozatlan.

Az ösztrogének serkentik a méh nyálkahártyájának növekedését, túlzott mennyiségben pedig elősegíthetik a daganatképződést ezen a szöveten belül. Például az ösztrogének kiegyensúlyozatlan hatása az elhízott betegekre vonatkozik, akiknek a zsírszövete hormonális aktivitást mutat.

Az elhízás az egyikaz endometriumrák kialakulásának legfontosabb kockázati tényezői. Mások közé tartozik a hosszú menstruáció (korai kezdet, késői menopauza), a gyermektelenség és az ösztrogén gyógyszeres szedése (progeszteron nélkül).

  • petefészekrák

Folyamatban van az egyes hormonok petefészekrákra gyakorolt ​​hatásának kutatása. A petefészekhormonok termelését más hormonok – az agyalapi mirigy által termelt gonadotropinok – szintje szabályozza.

A petefészekrák kialakulásával kapcsolatos egyik hipotézis az ilyen típusú rákot a gonadotropin túlstimulálásához köti. Ez a helyzet például a posztmenopauzás nőknél – a petefészkük már „inaktív”, de az agyalapi mirigy folyamatosan igyekszik stimulálni őket, és nagy mennyiségű gonadotropint termel.

A posztmenopauzás korban jelentősen megnő a petefészekrák előfordulása – egyesek úgy vélik, hogy ezt a fent leírt hormonális helyzet okozza. Vannak tudományos tanulmányok is, amelyek megerősítik az ösztrogén stimuláló hatását a petefészekrák kialakulására.

  • pajzsmirigyrák

A pajzsmirigy egy belső elválasztású mirigy, amely két alapvető hormont termel: a trijód-tironint és a tiroxint (gyakran T3-nak és T4-nek rövidítik). A pajzsmirigy szekréciós tevékenységét az agyalapi mirigy által termelt hormonok, különösen a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) hatása szabályozza.

A pajzsmirigy-stimuláló hormon a pajzsmirigy kiválasztó sejtjeinek növekedését idézi elő, és hormontermelésre serkenti a pajzsmirigyet. Úgy gondolják, hogy a TSH serkentheti a jól differenciált pajzsmirigyrákok növekedését is (ezek olyan rákok, amelyek sejtjei nagyon hasonlítanak a normál pajzsmirigyet alkotó sejtekhez).

Emiatt az erősen differenciált pajzsmirigyrákok egyik adjuváns kezelése a tiroxin hormonterápia. Tiroxin beadásával gátoljuk az agyalapi mirigy TSH szekrécióját. Ennek köszönhetően blokkolhatjuk a TSH stimuláló hatását a rákos sejtek növekedésére

Hormonfüggő daganatok: diagnózis

A rákhormon-függőség ismerete nagy klinikai jelentőséggel bír - sok esetben döntő befolyással van az optimális terápia kiválasztására

Egy adott rák hormonfüggőségének megerősítése a hormonterápia indikációja lehet. Az ilyen típusú kezelés célja a rákos sejtek növekedését serkentő hormonok leállítása.

De honnan tudhatjuk, hogy az adott betegnél diagnosztizált rák hormonfüggő-e? Ebben az esetben a kórszövettani vizsgálat döntő jelentőségű. Nak neklefolytatásukhoz mintát kell venni a daganatos szövetből (biopszia), majd részletes vizsgálatnak kell alávetni a specifikus hormonok receptorainak jelenlétére. Egy ilyen teszt ma már szabvány az emlőrák diagnózisában és kezelésének tervezésében.

Rák hormonterápia

A hormonterápia jelenleg a klasszikus kemoterápia mellett az egyik legfontosabb farmakológiai módszer a rák kezelésében. Sajnos nem minden ráktípus kezelésére alkalmazható, de hormonfüggő daganatok esetén a terápia egyik alapvető módszere

A hormonterápiát gyakran használják a rák kiegészítő vagy palliatív kezeléseként is.

A hormonterápia előnyei közé tartozik a mellékhatások alacsonyabb intenzitása és az alacsonyabb ár a klasszikus kemoterápiához képest. A rákellenes hormonterápiában használt szerek többféleképpen hatnak:

  • hormonszintézis gátlása

A hormonok szintézisét gátló gyógyszerek csoportja például az aromatáz inhibitorok. Az aromatáz egy enzim, amely lehetővé teszi az androgének ösztrogénné történő átalakítását. Ha aktivitását aromatázgátlókkal (például anasztrozollal) gátolja, csökken az ösztrogének koncentrációja. Ez a jelenség hasznos az ösztrogénfüggő daganatok kezelésében. Az aromatáz inhibitorokat jelenleg például az emlőrák kezelésére használják.

  • a hormontermelő szerv eltávolítása

A hormonokat termelő szerv eltávolítása bevallottan sebészeti beavatkozás, de hatása elsősorban a szervezet hormonháztartására vonatkozik. Ilyen eljárás például az orchiectomia, azaz a herék eltávolítása - a tesztoszteron fő forrása. Az orchidectomiát időnként alkalmazzák a prosztatarák kezelésében, bár manapság egyre gyakrabban váltják fel különböző típusú gyógyszeres terápiákkal (lásd lent).

  • hormonreceptorok blokkolása

A hormonterápiában használt szerek egyik legfontosabb hatásmechanizmusa. A rákos sejtek felszínén lévő hormonreceptorok blokkolásával gátolja ezeknek a hormonoknak a rák növekedésére gyakorolt ​​serkentő hatását.

Ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek például az androgénreceptor-blokkolók, amelyeket prosztatarák kezelésére használnak (pl. flutamid). Egy másik példa az ösztrogénreceptor-blokkolók (pl. tamoxifen), amelyeket a hormonfüggő emlőrák kezelésére használnak.

Az agyalapi mirigyben található gonadoliberin receptorok (degarelix) blokkolása viszont gátolja az FSH és LH agyalapi mirigy hormonok szekrécióját. Ez viszontgátolja a tesztoszterontermelést, ami a prosztatarák kezelésében kívánatos jelenség.

  • hormonkezelés

A fent leírt hormonterápiás módszerek a rákos sejtek növekedését serkentő hormonok hatásának blokkolására összpontosítottak. Néha azonban a hormonterápia célja olyan hormonok beadása, amelyek korlátozhatják a daganat növekedését. Jó példa erre az endometriumrák kezelésében használt progeszteron-származékok (medroxiprogeszteron).

A szerzőrőlKrzysztof BialaziteA krakkói Collegium Medicum orvostanhallgatója, aki lassan belép az orvosi munka állandó kihívásainak világába. Különösen érdekli a nőgyógyászat és a szülészet, a gyermekgyógyászat és az életmódgyógyászat. Az idegen nyelvek, az utazás és a hegyi túrázás szerelmese.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Onkológia