A méhrepedés a szülés legsúlyosabb szövődménye. Ennek a patológiának a hatásai az anyát és a gyermeket érintik, ami tovább fokozza a klinikai helyzet dramaturgiáját. Szerencsére egyike azon ritka szülészeti patológiáknak, amelyeket főként többszörszülő nőknél figyeltek meg, általában 30-40 éves kor után. Melyek a méhrepedés okai és tünetei?
A méhrepedésspontán módon vagy trauma következtében következik be, általában szülés közben, de néha terhesség alatt is, amikor a méhizomzat megnő. Ezért rendkívül fontos a vajúdó nő gondozása, hogy a méhrepedés tünetei ne kerüljenek figyelmen kívül. Az orvosi beavatkozás időpontja ilyen helyzetben nagyon fontos, és megmentheti a nő és a gyermek életét.
Méhszakadás: típusok
Az orvosi nómenklatúra a méhrepedés három típusát különbözteti meg:
- spontán méhrepedés- terhesség alatt következik be, amikor a méh mérete megnagyobbodik vagy már a szülőszobán van a szülésösszehúzódások során. Ez utóbbi esetben az ok nem teljesen ismert. Sokan úgy vélik, hogy a spontán méhrepedés etiológiája a méhizomzaton belüli kóros elváltozásokhoz kapcsolódik. Ezek tartalmazzák műtét utáni hegek (cc után), méhmióma eltávolítása utáni állapot, benőtt placenta vagy méh hypoplasia a kórtörténetben.
- traumás szakadás- az ilyen típusú méhrepedés nem megfelelő szülészeti műtét eredménye. Az inkompetens eljárások az orvosok tapasztalatlanságából adódnak, ami az ilyen típusú beavatkozások ritka alkalmakból adódik (a magzat elforgatása helytelen pozíció esetén, a méhlepény kézi eltávolítása vagy csipesszel történő szállítás).
- a méh visszahúzódó szakadása- ez a születés aránytalan, azaz aránytalan mérete a magzatnak a szülési medence méreteihez képest. Egy ilyen helyzet lehetetlenné teszi a természetes úton történő szülést, a császármetszés megszakításának elhúzódó döntése pedig méhrepedést eredményezhet a hosszan tartó méhösszehúzódások miatt. A szülés előrehaladásának hiányát nemcsak aránytalanság esetén diagnosztizálják, hanem a magzat helytelen helyzete esetén is: haránt vagy gluteális
Toa méhrepedés általában az alsó középvonalban vagy harántban jelentkezik, de a műtét utáni hegeknél nem ritka, hogy a méhtest leválása a hegvonal mentén figyelhető meg. A szövetek és a szomszédos struktúrák különféle traumatizálódása miatt teljes rupturát különböztetjük meg, amikor a méhizomon kívül a peritoneális kontinuitás megszakad, ami a magzat peritoneális üregbe való eltolódását, illetve tökéletlen szakadást eredményez, amikor a peritoneum nem törött
A méhrepedés tünetei
A méhrepedést prodromális tünetek előzik meg, vagyis olyan tünetek, amelyek veszélyre utalhatnak. Ezért a vajúdó nő gondos megfigyelése felbecsülhetetlen szerepet játszik, és lehetővé teszi az azonnali beavatkozást. A méhösszehúzódások során a beteg erős fájdalomról számol be az alhasban, amely a kontrakciók közötti szünetben sem szűnik meg. A figyelmes szemlélő észreveszi a méh kerek szalagjainak fokozott feszülését is, átvilágítva a hasfalat. Esetenként általános tünetek jelentkezhetnek, mint például a testhőmérséklet enyhe emelkedése vagy a szívfrekvencia növekedése. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez egyéni kérdés, és nem minden betegség egyszerre jelentkezik minden nőnél.
A fent leírt tünetek a méhrepedés veszélyére utalnak. Ha a folyamat befejeződött, a súlyos hasi fájdalom uralkodik, és hirtelen jelenik meg. A fájdalom olyan erős, hogy sok esetben az összehúzódás megszakad. A vajúdó nő fokozatosan sokkos állapotba kerül: fonalas pulzus, sápadt bőr, fokozott izzadás. Tapintásra a méh összehúzódik, és az orvos megvizsgálja a magzat részeit a peritoneális üregben.
Méhrepedés kezelése
A méhrepedés előrehaladása miatt a terápiás eljárások eltérőek. Ha fennáll a méhrepedés veszélye, a kezelés magában foglalja a görcsoldók gyors beadását. Ezután a természetes utak és a természeti erők által elindított szülés császármetszésnek van kitéve.
A tragikusabb változatban, amikor a szakadás befejeződött, a magzat egyes részei a hashártyában vannak, az egyetlen megoldás a hasfal felnyitása, a magzat kiemelése és a megrepedt méh megvarrása, esetenként eltávolítása amikor a szakadás súlyos. A vérzés általában olyan erős, hogy vérátömlesztést igényel.