A Wolff-Parkinson-White-szindróma (WPW-szindróma) a szívbetegséggel kapcsolatos betegségek csoportja. Ezeket az ún a segédút, vagy a szív rossz elektromos útja, amely az elektromos impulzusok helytelen terjedését okozza. Mi ez pontosan, milyen tünetek jellemzőek erre a szindrómára, és miért lehet életveszélyes?
Wolff-Parkinson-White-szindrómaazazWPW csapataz úgynevezett pre-ingerlési szindrómák közé tartozik. Mit jelent? Egy egészséges, normálisan működő szívben az izomsejtek gerjesztésére és azok szinkron összehúzódására irányuló impulzust a sinus csomópont generálja. Ezért a pitvarokon keresztül terjed, munkára serkentve őket. Ugyanakkor ez az impulzus az atrioventrikuláris csomópontba kerül, amelyen keresztül a kamrákba kerül. Az atrioventrikuláris csomópontban minimális (0,1 másodperces nagyságrendű) impulzusátviteli késleltetés lép fel, ami a pitvarok és a kamrák munkájának megfelelő szinkronizálásához, és ezáltal az optimális szívműködés biztosításához szükséges
Pre-gerinációs szindróma esetén a pitvarok és a kamrák között úgynevezett járulékos pálya (leggyakrabban a Kent-köteg) található. Az elektromos impulzus ezért késedelem nélkül átterjedhet a pitvarból a kamrákba, hátrányosan befolyásolva a szív hatékonyságát. Ezen túlmenően a kamrák elektromos aktivitása egy további vagy fiziológiás útvonalon keresztül a pitvarok újbóli aktiválódását idézheti elő a szinuszcsomó által kiváltott ritmustól eltérő ritmussal. Az ilyen pitvari stimuláció további következménye (további eszközökkel, a kamrák elektromos aktivitásán keresztül) a kamrák újrastimulációja lehet, ezúttal fiziológiás úton, azaz a pitvarkamrai csomópont vagy ismét egy további stimuláció útján.
Előingerlési szindrómában előfordulhat olyan helyzet, amikor elektromos impulzus kering a szíven keresztül: pitvarok - pitvarkamrai csomópontok - kamrák - járulékos pálya - pitvarok - stb.
Ebben az esetben a szívverés sebességét szabályozó fő impulzusgenerátor, a szinuszcsomó elveszti ezt a kontrollt, és a szívritmus túl gyors lesz. A WPW másik jellemző jellemzője a tachyarrhythmia, vagyis az általa okozott túl gyors, szabálytalan szívverésaz impulzus kóros retrográd vezetése a kamrákból a pitvarokba. A WPW szindrómában az impulzus fiziológiás lefolyásán kívül a következő vezetési utak lehetségesek (mindegyik következménye tachyarrhythmia):
- pitvar - pitvarkamrai csomópont - kamrák - járulékos pálya - pitvar
- pitvar - járulékos pálya - kamrai - pitvar-pitvar csomó
Az EKG felvétel alapján megkülönböztethető az impulzus lefutása - a QRS komplex elemzése, a PQ intervallum, és az EKG az alapvető diagnosztikai eszköz. A legpontosabb azonban az elektrofiziológiai vizsgálat, vagyis az elektromos impulzusok lefolyásának megfigyelése a szívben elhelyezett vevőn keresztül.
WPW csapattünetek
A tünetek korán jelentkeznek – vagyis már gyerekeknél és fiataloknál, mert a (WPW szindrómát okozó) segédút megléte veleszületett rendellenesség. A leggyakoribb tünetek a következők:
- szívdobogás (hirtelen fellép és hirtelen leáll)
- gyors szívverés rohamai
- ájulás
- a tünet a ritkábban előforduló folyamatos gyors szívverés
A szívelégtelenség a kezeletlen tüneti WPW következménye lehet. Esetenként az első tünet a kamrafibrilláció, amely a hirtelen szívmegállás egyik lehetséges mechanizmusa. Ez a kockázat különösen fontos a pitvarfibrillációban szenvedők esetében, amikor a járulékos pálya az összes impulzust a pitvarból a kamrákba vezeti.
WPW csapat: kezelési módszerek
A WPW-szindróma kezelését ad hoc alapon végezzük, amikor a gyors szívverés rohamának (tachyartymia) megállítása szükséges, és krónikusan, amikor a kezelés célja a vezetés megelőzése vagy megszüntetése egy további úton
Az első esetben - a tachyarrhythmiás roham megállítása érdekében a vagus ideget ingerelni kell, aminek hatása lassítja a szívverést, ezt érhetjük el a nyaki sinus carotis masszírozásával, arcfeltöltő jég ill. hányást provokáló farmakológiai módszerek közé tartoznak a béta-blokkolók és a kalciumcsatorna-blokkolók.
A krónikus kezelési módszer kiválasztása a tünetek intenzitásától és a páciens preferenciáitól függ. Konzervatív stratégia alkalmazható a tünetek hiányában és ha egyszeri tachyarrhythmiás rohamok lépnek fel, ilyen esetekben esetenként egy "kézreálló tabletta" javasolt, ami roham esetén egy adag gyógyszert jelent.
A krónikus gyógyszeres kezelés számos gyógyszerrel elvégezhető, többek között: béta-blokkolók, amiodaron, propafenon, sajnos egyik sem zárja ki teljesen az aritmia lehetőségét.A teljes gyógyulást biztosító módszer az invazív kezelés - a járulékos pálya perkután ablációja. Az eljárást leggyakrabban a femorális vénán keresztül hajtják végre, és a másodlagos út megsemmisítését jelenti rádiófrekvenciás árammal. A műtét kockázata csekély, haszna pedig óriási, figyelembe véve azt, hogy egy hatékony eljárással megelőzhető a kamrafibrilláció veszélye, illetve megelőzhető a tachyarrhythmia kialakulása is, így mentesül a beteg a tünetektől. Az abláció lehet az első vonalbeli kezelés, még tünetmentes betegeknél is, és mindenképpen mérlegelni kell, ha a gyógyszeres kezelés hatástalan, vagy ha a betegnek additív kamrafibrillációja volt, illetve ha pitvarfibrillációja van és a pitvari impulzus a kamrák a járulékos pályán keresztül (késleltetés nélkül az atrioventricularis csomópontban). Az ablációt a tachyarrhythmiák gyakori rohamai esetén is figyelembe kell venni. Az abláció indikációinak ilyen széles köre annak a ténynek köszönhető, hogy ez egy olyan eljárás, amely teljesen kiküszöböli a járulékos pályához kapcsolódó kamrafibrilláció kockázatát.
A WPW szindróma egy járulékos út eredménye, amely megzavarja az elektromos impulzusok megfelelő terjedését a szívben. Lehet tünetmentes, csak szaporább, szabálytalan szívverés érzetét okozza, néha első megnyilvánulása kamrafibrilláció. A gyógyszeres kezelés nem teljesen hatékony, a teljes gyógyulást csak a járulékos pálya ablációjával lehet elérni. Fontos, hogy a WPW csapatot felderítsék és hatékonyan kezeljék, mert következményei életveszélyesek is lehetnek.