A dekompressziós betegség vagy keszonbetegség (Morbus Caisson, DCS Dekompressziós betegség) olyan tünetek csoportja, amelyek a környezeti nyomás gyors változásának kitett embereknél jelentkeznek. Mik a keszon-kór tünetei? Milyen hatásai vannak a dekompressziós betegségnek? Hogyan kerülhető el?

Dekompressziós betegség( caisson-kór , Morbus Caisson, DCS Dekompressziós betegség) a külső nyomás éles csökkenése következtében alakul ki ( emberi testre ható), ami például akkor fordul elő, amikor egy búvár gyorsan emelkedik. Ennek drámai következményei lehetnek, és akár halálhoz is vezethetnek. Bár a betegség tüneteinek első leírásai a 19. századból származnak, és a hidak építésében foglalkoztatott építőmunkásokat érintették, a keszon-kórra ma is találunk példákat, különösen a búvárkodás folyamatosan növekvő népszerűsége és a víz alatti víz alatti eszközök kereskedelmi forgalomba kerülése miatt. turizmus

A "keszon betegség" elnevezés a keszon nevéből származik – vagyis acélládákról, amelyeket víz alatti munkákhoz használtak, pl. hidak vagy kikötők építésénél. A dobozok megfelelő tömítettsége és a bennük uralkodó nagy nyomás (sokszor a légköri nyomásnál többszöröse) megakadályozta a víz beáramlását bennük. Ennek eredményeként a keszonba zárt alkalmazottak hosszú ideig dolgozhattak a víz alatt. Ugyanakkor a kedvezőtlen környezeti feltételeknek való kitettségük időtartama meghosszabbodott (a magas nyomás nem standard állapot szervezetünk számára). A kulcsmomentum a munkások megjelenése volt a munkájuk befejezése után. A vízfelszín feletti felszínre kerülés során a gyors nyomásesés számos változást okozott a szervezetben. Az e tevékenységek során gyakran megfigyelt tünetek, mint például az izomfájdalom, az ízületi fájdalom vagy a bőrviszketés, az idők során végzett munkával párosultak, és ezeket keszon-kórnak nevezték el

Dekompressziós betegség (caisson): okai

Ha nagy mélységbe merül, teste nagy hidrosztatikus nyomásnak van kitéve (környezeti nyomás). Henry fizikai törvénye szerint a nyomás növekedése növeli a gázok oldhatóságát a folyadékokban. Ez az elv testünkben is megmutatkozik, ahol a vérben oldott gázok mennyisége rohamosan növekedni kezd. Ez különösen igaznitrogén, amely nagy mennyiségben található a légzési keverékben (akár 78%), amely ráadásul nagyon jól oldódik a vérben. Ez a gáz nemcsak a vérben rakódik le, hanem a legtöbb testszövetben is.

A szövetekben "raktározott" nitrogén mennyisége többek között attól függ, milyen mélységben volt a búvár, és mennyi időt töltött a víz alatt. A nitrogén, ellentétben az oxigénnel vagy a szén-monoxiddal, nem vesz részt az anyagcsere-folyamatokban, és a szövetekben való elraktározást követően csak a tüdőn keresztül történő kilégzéssel távolítható el a szervezetből.

A szövetekben a nitrogén lerakódása a szövetek vérellátásától és a bennük lévő zsírtartalomtól is függ. Jó vérellátásuk miatt sokkal gyorsabban megy végbe az izomszövet és az agy gáztelítettsége, mint a zsírszövet esetében. A zsírszövetet sokkal nagyobb gázkoncentráló képesség jellemzi (a zsírszövetben sokkal nagyobb a nitrogén oldhatósága). A rossz vérellátású szervek, ahol a raktározott nitrogén mennyisége kisebb lesz, többek között a csontszövet és a mozgásszervi rendszert alkotó ízületek. A caisson-kór tünetei főként az említett testszövetekre vonatkoznak

A búvár emelkedése során, amikor a nyomás csökkenni kezd, minden korábbi folyamat az ellenkező módon megy végbe, bár hasonló sebességgel. A nyomásesés a gáz oldhatóságának csökkenését is okozza. A szövetekben korábban feloldott gáz buborékok formájában szabadul fel. A tárolt nitrogén csak úgy távolítható el, hogy a keletkezett buborékokat a vérbe, és ezzel a tüdőbe juttatjuk. A légúti gázok tüdőben történő cseréjének köszönhetően elhagyja a szervezetet.

A dekompressziós betegségben szenvedőknél megfigyelhető tünetek okát a kialakuló nitrogénbuborékokban kell keresni. A gázbuborékok képesek mechanikusan károsítani a szöveteket, károsítani az ereket, valamint elzáródást okozni bennük. Az utolsó lépés az ér elzárása és a szervek vérellátásának megszakítása lehet. Ekkor lehetetlenné válik oxigénnel való ellátásuk. A szövetek hipoxiássá válnak, az anyagcsere folyamatok felborulnak, a sejtek elpusztulnak. Az oxigénhiányra különösen érzékeny agy- és izomszövetben ezek a változások nagyon gyorsan, míg a zsírszövetekben sokkal lassabban következnek be.

Dekompressziós betegség: típusok, tünetek

Alapvetően 2 típusú dekompressziós betegség létezik. Az általa érintett szövetek típusa miatt átfedhetik egymást illlegyen a betegség vegyes formája:

  • 1-es típusú keszonbetegség

A betegség tünetei a bőrre, csontokra, ízületekre, izmokra vonatkoznak:

  • gyengeség vagy fáradtság
  • viszkető bőr
  • számos kékes-vörös árnyalat jelenik meg
  • diffúz izom- és ízületi fájdalom
  • mobilitás korlátozása

Leggyakrabban a perifériás ízületek – térd, váll vagy könyök – érintettek. A betegeknél hajlott (zsugorodott), kímélő testtartás figyelhető meg. A kis vér- és nyirokerek elzáródásából eredő hatalmas duzzanat. A legtöbb tünet a felszínre emelkedés után néhány órán belül jelentkezik, bár a tünetek akár 24 órával a merülés befejezése után is megjelenhetnek.

  • A keszon betegség 2. típusa

Ebben az esetben a kialakuló gázbuborékok olyan szervekből származó tüneteket okoznak, mint az agy, a középfül és a gerincvelő. Ebbe a típusba tartoznak a gázbuborékok okozta érembóliák (elzáródások) is. Ha a gázelzáródás a test fő ereit érinti, az eredmény a következő lehet:

  • részleges vagy teljes eszméletvesztés
  • ne lélegezzen
  • érzékszervi zavarok, bénulások, hemiparesisig

A gerincvelő ereinek elzáródása kétoldali parézishez, vizelési zavarokhoz és székletürítéshez vezet A középfülből származó tünetek meglehetősen gyorsan jelentkeznek a következő formában:

  • hányinger
  • hányás
  • fülzúgás
  • szédülés

Ezen túlmenően keszonkór esetén a szervi ischaemiához kapcsolódó egyéb tünetek is előfordulhatnak. Beszéd többek között itt aszeptikus csontnekrózisról, hallás- vagy látáskárosodásról

Hangsúlyozni kell, hogy a keszonbetegség kezeletlen vagy túl késői felismerése halálhoz is vezethet

Lehetetlen pontosan megjósolni, hogy a keszon-kór hatásai tartósak lesznek-e, és a szervi működés károsodása visszafordítható-e. A prognózis elsősorban a szövetkárosodás méretétől, helyétől és típusától függ, amelyet a szervezet egyedi állapotai és a sérülés nagysága miatt figyelembe kell venni.

Dekompressziós betegség: kockázati tényezők

  • felső légúti akut fertőzések, megfázás, asztma
  • nikotin
  • kiszáradás pl. korábbi hasmenés miatt
  • láz
  • alkoholizmus
  • cukorbetegség
  • idősebb korosztály
  • magas vérnyomás
  • hipotermia

A kockázat növekszik az ismételt merülési kísérletekkel. Minden vízbe ereszkedés során nitrogén tárolódik, amia teljes elimináció néhány nap múlva megtörténik.

Dekompressziós betegség: megelőzés

A víz alatti turizmus rohamos fejlődésével és az utazási irodák széles skálájával, amelyek extrém kalandokat kínálnak azoknak, akik korábban ezt nem engedhették meg maguknak, megnő a dekompressziós betegség kockázata

Minden búvár esetében az emelkedési sebességet is szigorúan ellenőrizni kell.

Azok, akik úgy döntenek, hogy merülnek, vegyenek részt megfelelő képzéseken, amelyeket szakemberek, megfelelő engedéllyel rendelkező búváriskolák stb. szerveznek. Csoportos merülések esetén mindig megfelelő tudással rendelkező személy felügyel bennünket. Nagyon fontos, hogy a búvár előzetesen ismerje a pontos merülési tervet, a tervezett merülési mélységet, és a megfelelő számológépek segítségével kiszámítsa az ereszkedési mélységben a nyomást a megfelelő légzőkeverék kiválasztásához.

Fontos

Ha búvárkodás közben balesetnek vagyunk tanúi, ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az életveszélyes helyzetekre. Ezek az úgynevezett BLS (Basic Life Support), azaz alapvető életfenntartó eljárások.

1. Először is ellenőrizzük, hogy biztonságos-e, ha magunkon segítünk. Például nem ugrunk a vízbe, hogy kirángassunk valakit, ha mi magunk nem tudunk úszni.

2. Ha a parton vagyunk, ellenőrizzük az áldozat tudatát.

3. Segítséget kérünk.

4. Megtisztítjuk a légutakat és ellenőrizzük, hogy a légzés megfelelő-e.

5. Ha az áldozat nem lélegzik vagy nem reagál megfelelően, a 112-es vagy a 999-es segélyhívást kérünk, és a mentő megérkezéséig vagy az áldozat felépüléséig újraélesztést végzünk.

Kategória:

Egészség