Az anankasztikus személyiségzavar a személyiségzavarok közé sorolható, amelyben a domináns jellemző a túlzott perfekcionizmus. Az anankasztikus személyiségű emberek nehezen találják magukat a tökéletlen valóságban, olyan emberek között, akik rendezetlenek, spontán cselekszenek és túllépik a helyes normákat. Az anankasztikus személyiség azt jelenti, hogy állandó feszültségben, bizonytalanságban és néha félelemben élünk. Ismerje meg az anankasztikus személyiség tüneteit, okait és kezelési módszereit.

Anankasztikus személyiség első pillantásracsak előnyöket jelent - perfekcionizmust, ambíciót, lelkiismeretességet, takarékosságot és óvatosságot. Előnyeik azonban megszűnnek, ha kezdik túllépni a normalitás határait, és túlzásba kerülnek.

Tartalom:

  1. Mi az anankasztikus személyiség?
  2. Az anankasztikus személyiség okai
  3. Anankasztikus személyiségtünetek
  4. Anankasztikus személyiségkezelés

Mi az anankasztikus személyiség?

Az anankasztikus személyiségzavar az Amerikai Pszichiátriai Társaság DSM-IV mentális betegségek listáján (International Classification of Diseases ICD-10) és mentális zavarok listáján szereplő személyiségzavar. Ezt a betegség entitást a jellegzetes tünetek jelenléte alapján diagnosztizálják.

Ezeknek a rendellenességeknek a domináns jellemzői a perfekcionizmus elérése, valamint a bűntudat és a kontroll. Minden együtt frusztrálhat és dühíthet, amit az ember megpróbál magában elfojtani.

Az anankasztikus zavarokkal küzdő embereket nyomás alatt éli meg, amelyet saját magukra nehezítenek, így rontja az életminőséget. Az anancisták erősen a cselekvésre és a munkára koncentrálnak, kevésbé vesznek részt az érzelmi életben. Nincs távolság a munkától és a kötelességektől, és nem tudnak spontán cselekedni.

A figyelemelterelés és a figyelemelterelés személyiségjegy?

Alexitímia, vagy érzelmi analfabéta

Mi az a kognitív károsodás?

Az anankasztikus személyiség okai

Az anankasztikus személyiségzavar a lakosság körülbelül 2 százalékát érinti. Bár mind a nők, mind a férfiak szenvednek személyiségzavaroktól, több férfi, mint nő küzd ezzel a problémával (Psychological Medicine, 1999. február, vezette:Carter, Mulder, Sullivan és Joyce).

Biológiai szubsztrát

A rendellenesség egyik oka a biológiai háttér (gének). A rendellenességet neurobiológiai tényezők is okozhatják, pl. a dopaminerg rendszer működési zavarai vagy az agy működési rendellenességei, pontosabban - az orbitofrontalis kéreg, a gyrus cingulate és a nucleus caudatus közötti kapcsolatok problémái

Agysérülés

Zavarok (anankasztikus személyiség) agykárosodás következtében is előfordulhatnak. Az anankasztikus személyiségtünetek oka epilepszia vagy Tourette-szindróma lehet. Minden olyan fejsérülés okolható, amely az agy bizonyos területeit károsítja.

Gyermekkori élmények

A rendellenességek másik forrása a gyermekkori élmények. Az anankasztikus személyiséget befolyásolhatja a személy nevelésének módja. A zavaroknak kedveznek többek között magas szülői kontroll, túl magas elvárások a gyermekkel szemben, és állandó értékelésnek vannak kitéve.

Millon, Davis, Escovar és Meagher 2000-es tanulmánya megállapította, hogy az anakasztikus személyiség gyakran jellemezte azokat az egyéneket, akik gyermekkorukban sok büntetést kaptak gondozóiktól különféle bűncselekmények miatt. Ezeknek a gyerekeknek a szülei visszafogottak voltak az érzelmek kimutatásában, ugyanakkor nagyon követelőzőek, szigorúak és túlzottan védelmezőek

Az így nevelt gyermek a büntetések ismétlődése miatt próbál alkalmazkodni a szülője által belé neveltetett szabályokhoz, és nagyon kontrollálni kezdi magát. Felnőttkorban ez a szokás kényszeressé válik.

Temperamentum

Figyelni kell az anankasztikus személyiség kialakulásának pszichológiai okaira is. Többek között az ember temperamentumát befolyásolhatja a rendellenességekre való hajlam. Az anankasztikus személyiség sajátos emberi védekező mechanizmus is lehet, amely elősegíti a belső konfliktus eredményeként létrejött érzelmek elfedését.

Egyrészt az ilyen személy minden lépést irányít, meg akar felelni a hatóságok követelményeinek és engedelmeskedni azoknak, másrészt lázadni akar. Tehát az ember elfedi érzéseit, és tartózkodik attól, hogy túllépjen a sémán, mert fél a következményektől. Ezen a ponton különféle rögeszmék jelennek meg, amelyek elvonják a páciens figyelmét a problémáról. Megjelennek az anankasztikus személyiségre jellemző viselkedésmódok, amelyek látszólag azt a benyomást keltik a páciensben, hogy az élete feletti uralom és hatalom van.

Anankasztikus személyiségtünetek

  • Tökéletességre, tökéletességre törekvés- anankasta mindenáron tökéletesen akar cselekedni, a társadalmilag elfogadott normáknak és élete által támasztott követelményeknek megfelelően (munka, iskola,háztartási feladatok). Nem enged rendetlenséget maga körül, a pedánsság minden helyzetben győz, mindent a lehető legjobban kell megszervezni és elrendezni, és az életben nincs helye a káosznak.
  • Nagy óvatosság, bizonytalanság- a mindent elsöprő érzés az örökkévaló kétség és a meggyőződés hiánya tettei helyességével kapcsolatban. Az anankasztikus embernek gondja van a fontos döntések meghozatalával, mert fél azok következményeitől. Ennek eredményeként bizonytalanul tekint a jövőbe, katasztrofális víziókat tapasztal, és még jobban elkerüli a kockázatokat.
  • Aprólékosság- az anankasta a részletekre és a mások számára nem fontos dolgokra összpontosít. A befejezetlen részletek zavarják. Az ananankasztikus személyiségű ember nagy jelentőséget tulajdonít a szabályoknak, mintáknak, mert csak ezek szerint tud cselekedni. Érdekli, ha nem tud megbirkózni velük, fél a következményektől.
  • Túlzott lelkiismeretesség- az ilyen személy nagy jelentőséget tulajdonít minden rábízott kötelességnek vagy feladatnak. Nagyon aprólékos, következetes, elkötelezett és erősen összpontosít munkája hatásaira. A munka gyakran az interperszonális kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt. Az ilyen személy nem tud pihenni, munkamániás jegyeket mutat.
  • Merev erkölcsi elvek- az anankasztikus ember nagyon következetesen ragaszkodik erkölcsi elveihez, nem rugalmas. Makacsul védi érveit.
  • OCD- Lehet, hogy ennek a személyiségzavarnak az egyik tünete, de nem feltétlenül. Ez akkor fordul elő, amikor az embert egy belső igény kísérti, hogy újra és újra megismételjen bizonyos viselkedéseket, amelyektől nem tud megszabadulni.
  • Túlzó racionalizálás- egy anankasztikus ember életében nincs helye a spontán cselekvésnek és érzelmeknek. Az érzéseket igazolni kell, mindig racionálisak és elfojtottak. Semmi sem a pillanat hevében vagy késztetésből történik. Az ilyen emberek nagyon vigyáznak, nehogy elragadják a figyelmetlenségtől, a párjukkal és szeretteikkel való kapcsolatukat is merev keretek közé helyezik.
  • Nehézségek az érzések kifejezésében- Bár az anankasztikus emberek bekerülnek a kapcsolatokba, általában óriási problémákkal kell szembenézniük, hogy megnyíljanak és kimutassák érzéseiket. Mások érzéseire sem tudnak reagálni.
  • Túlzott gazdaságosság- még az ilyen ember fukarsága is. Anankastának problémái vannak, hogy megosszák másokkal a pénzt. Ez nem csak a pénzre vonatkozik, mert neki is hasonlóan nehéz, például a felesleges dolgokat kidobni. Az anankasztikus embert katasztrofális látomások kísértik, így például túlzottan felhalmozódik a pénz és a tárgyak egy esős napra.

Anankasztikus személyiségkezelés

Pszichoterápia

Az anankasztikus rendellenességek gyógyíthatók. Az anankasztikus személyiség kezelésének leghatékonyabb módja a pszichoterápia. Az anankasztikus rendellenességeket leggyakrabban viselkedési technikákkal kezelik, amelyek a válaszmegelőzésen, az expozíción és a modellezésen alapulnak.

A probléma azonban az, hogy az ilyen betegségekben szenvedők általában nem akarnak segítséget. Arcvonásaikat nem tekintik a rendellenességek tünetének, úgy vélik, hogy viselkedésükben nincs semmi különös, nem akarnak ezen változtatni. És beleegyezésük nélkül lehetetlen pszichoterapeutával végzett kezelést végezni, ezért az emberek leggyakrabban önterápiára, azaz önmagukra próbálják mozgósítani a betegeket.

Célja, hogy az embert megismertesse személyiségjegyeivel és azok forrásával, majd megpróbálja a sematikus viselkedést (reakciót) spontánabbra változtatni.

Az önterápia magában foglalja a perfekcionizmus, az aprólékosság és a határozatlanság elleni küzdelmet. A terápia sok önmegtagadást kíván a pácienstől, és azt a hitet, hogy javíthatja életminőségét. A terápiában arról van szó, hogy le kell csökkenteni a viselkedési normákat, például az adott tevékenységben végrehajtott egyes (eddig kötelező) lépések kihagyásával.

Arról van szó, hogy tudatosítsuk a páciensben, hogy a jól elvégzett feladatot nem kell tökéletesen elvégezni, és pusztán annak elvégzése képes mások megelégedésére. A döntések egyensúlyának elérésének módja az is, ha mindenben a cél elérésére koncentrálsz, amit teszel.

Ennek célja, hogy segítse a pácienst, hogy a legfontosabb dologra összpontosítson anélkül, hogy törődne a munkával nem kapcsolatos részletekkel. Az önterápia is segít a határozatlanság elleni küzdelemben.

Ehhez a páciensnek meg kell határoznia a döntés meghozatalához szükséges határidőket. A határértéket mindig alkalmazni kell, és a probléma súlyosságához kell igazítani. Fontos felismerni, hogy a gyorsabb döntés nem feltétlenül jelent rossz választást.

Az anankasta erőszakkal nem lehet megváltoztatni, mert ezek hatástalanok lesznek, és csak a beteggel való kapcsolat elrontása lehetséges.

Szerettei támogatása

Az anankasztikus személyiségzavar kezelésében nagy jelentősége van a környezet támogatásának. A hozzátartozók feladata, hogy a beteget felhívják a betegség jelenlétére, és bemutassák életminőségének javítási lehetőségeit

Gyakran előfordul, hogy azoknak az embereknek, akik kapcsolatban élnek vagy közeli kapcsolatban élnek anankasztikus személyiségű emberekkel, egyszerűen el kell fogadniuk ezeket a rendellenességeket, ha aggódnak a kapcsolat fenntartása miatt. Ez egyfajta áldozat a szerelemért vagy a barátságért. Sajnos addig, amíg a beteg meg nem érti a problémáját és elhatározza magátsegíteni, az egyetlen helyes hozzáállás az, ha támogatunk és ragaszkodunk egy ilyen személyhez.

Az anankasztikus személyiségzavart ritkán kezelik gyógyszeres kezeléssel. Ez alól kivételt képeznek, ha a rendellenességek olyan súlyosak, hogy nagymértékben rontják a hangulatot és növelik a depresszió kockázatát, vagy ha rögeszmés gondolatai vagy félelmei vannak, amelyek zavarják a normális működést. Ilyen esetekben leggyakrabban modern antidepresszánsokat használnak.

Kategória:

Pszichiátria