A deperszonalizáció olyan tünet, amely önmaga észlelésének zavaraihoz vezet – a páciensnek az a benyomása lehet, hogy csak szemlélője a saját életének, vagy úgy tűnhet, hogy a teste valójában teljesen idegen. A deperszonalizáció oka a mentális zavarok, de az orvostudomány más területeiről származó betegségek is – mind a neurológiai, mind a belső betegségek deperszonalizációhoz vezethetnek. Olvassa el a deperszonalizáció okait, és tanulja meg, hogyan kezelje a deperszonalizációt – hogyan kezeljük.
A deperszonalizációpszichiátriai probléma az észlelési zavarok területén, és abból áll, hogy a beteg elveszti önérzetét. Hozzá hasonló jelenség a derealizáció, amelyben a beteg kezdi úgy érezni, hogy az őt körülvevő világ valótlan és valótlan.A deperszonalizációa pszichopatológiával kapcsolatos rendellenességek közé tartozik. Valójában azonban nemcsak különféle mentális zavarok vezethetnek deperszonalizációhoz – ennek a problémának rendkívül sok lehetséges oka van.
Személytelenítés: okok
A betegek deperszonalizációt tapasztalhatnak különféle mentális zavarok és betegségek során. A probléma oka lehet különböző típusú szorongásos zavarok, de hangulati zavarok is – például depresszió vagy bipoláris zavar. A deperszonalizáció alapját a személyiségzavarok is képezik, például borderline személyiségzavarok vagy skizoid személyiségzavarok formájában. Még további pszichiátriai entitások, amelyek deperszonalizációt okozhatnak a betegekben, a skizoaffektív rendellenesség, a skizofrénia és a rögeszmés-kényszeres rendellenesség. Tágabb értelemben a deperszonalizációt néha a disszociatív rendellenességek egyik altípusának tekintik, és ilyenkor például krónikus súlyos stressz, vagy egy rendkívül traumatikus esemény (például nemi erőszak vagy valamilyen másfajta) átélése váltja ki. kommunikációs baleset).
Azok a betegek, akik különféle típusú pszichoaktív anyagokat használnak, deperszonalizációval küszködhetnek. Az önfelfogás változását eredményezheti a cselekvési eszközök alkalmazásahallucinogén, alkohollal való visszaélés vagy a kannabinoidok csoportjába tartozó vegyületek szedése. Ilyen okok esetén a deperszonalizáció megjelenhet mind a különböző pszichoaktív szerek használata során, mind pedig az elvonási szindróma egyik tüneteként (amely akkor következik be, amikor a beteg hirtelen abbahagyja a szerrel való tartós visszaélést).
Jellemzően a pszichiátriához kapcsolódik a deperszonalizáció, de a valóságban ez a probléma az orvostudomány teljesen más területei közé sorolt különböző betegségek során jelentkezhet. A neurológusok megváltozott önfelfogással találkozhatnak – a deperszonalizáció okai lehetnek mind a migrénes fejfájás, mind a különféle típusú epilepsziás rohamok.
A deperszonalizáció további lehetséges okai a belső betegségek – előfordulhat endokrin betegségekben (például pajzsmirigy alulműködésben) szenvedő betegeknél, de még az is lehetséges, hogy a deperszonalizáció a Lyme-kór kialakulásával lép fel a betegben.
A deperszonalizáció azonban nem mindig kapcsolódik a betegben lévő betegség entitás meglétéhez. Ennek a problémának az epizódjai (különösen azok, amelyek időtartama nagyon rövid) előfordulhatnak teljesen egészséges embereknél, akik például rendkívül kimerültek.
Könnyen belátható, hogy sokféle egészségügyi probléma vezethet depersonalizációhoz. De mi is pontosan ez a személytelenítés?
Deperszonalizáció: tünetek
A deperszonalizáció - ahogy a legelején említettük - az önmagunkról alkotott megváltozott felfogásban áll. A beteg, aki ezt a rendellenességet tapasztalja, úgy érezheti, mintha külső szemlélő lenne önmagának (mintha álmodna vagy filmet nézne), mintha valójában a pálya szélén állna. A deperszonalizációnál az a benyomás alakulhat ki, hogy az adott személy által végzett tevékenységek, vagy a fejében megjelenő gondolatok teljesen függetlenek tőle. A más emberekkel való kapcsolatokhoz kapcsolódó zavarok is előfordulhatnak – a deperszonalizációt átélő személy úgy érezheti, hogy valamilyen fal vagy más típusú gát választja el rokonaitól.
A deperszonalizáció tünete lehet bizonyos testrészek elidegenedés érzése is. A páciensnek az a benyomása lehet, hogy például a karja vagy a lába nem szerves része a testének, vagy ezek a szerkezetek „leváltak” az egész testről.
A deperszonalizáció érzése különböző időpontokban jelentkezik a betegekben. Vannak, akik rövid időket tapasztalnakdeperszonalizációs epizódok (percekig vagy akár másodpercig tartó), más embereknél a deperszonalizáció krónikusan is előfordulhat.
Deperszonalizáció: felismerés és kezelés
A deperszonalizációt a betegek tünetei alapján diagnosztizálják. Általában a deperszonalizációt tapasztaló személy pszichiáterhez fordul, ahol pszichiátriai vizsgálat után diagnosztizálják a problémát. Nem elég azonban az a puszta kijelentés, hogy a beteg deperszonalizációval küzd – gondosan meg kell vizsgálni az önészlelési zavarokat tapasztaló beteg állapotát
A deperszonalizált beteg általános egészségi állapotának alapos vizsgálata annak a ténynek köszönhető, hogy a deperszonalizációt ténylegesen kezelik. A megváltozott önfelfogás valójában nem betegség entitás, lényegében a páciens valamilyen egészségügyi problémájának tünete. Például, ha depresszió vagy szorongásos zavarok deperszonalizációhoz vezettek, antidepresszánsok adhatók be. Ha a deperszonalizáció oka valamilyen szervi betegség, akkor ezek kezelésének megkezdése oda vezethet, hogy a beteg megszűnik önmaga és élete észlelésének zavarai.
A deperszonalizálódott betegeknek néha nemcsak gyógyszeres terápiát kínálnak. Egyéb hatások – elsősorban pszichoterápia formájában – különösen akkor hasznosíthatók, ha pszichés trauma vezetett deperszonalizációhoz, vagy ha a probléma a páciensben fennálló személyiségzavar miatt merült fel. A különböző megoldatlan pszichológiai konfliktusok pszichoterápiával történő kezelése ahhoz vezethet, hogy a páciens helyreállítsa önmagáról és életéről alkotott helyes felfogását.
A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.