Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

A gyógyszerrezisztens depresszió a depressziós rendellenesség egyik formája, amelyben két vagy több antidepresszáns kezelés alkalmazása nem teszi lehetővé a kielégítő kezelési eredményeket. A gyógyszerrezisztens depresszió pontos okai nem ismertek, de már kiderült, hogy milyen tényezők növelik a depresszió ezen formájának kockázatát a betegeknél.

Mi az a gyógyszerrezisztens depresszió?

Kábítószer-rezisztens depressziólegalább néhány definíciója van a szakirodalomban. Leggyakrabban azonban ezt az állapotot akkor diagnosztizálják, amikor a depressziós rendellenességek miatt két vagy több antidepresszáns kezeléssel kezelt beteg javulása nem javul. Itt hangsúlyozni kell, hogy a kezelésre rezisztens depresszió olyan helyzetben diagnosztizálható, amikor a beteg különböző gyógyszercsoportokhoz tartozó antidepresszánsokat kapott, és emellett a terápiás kúrák is kellően hosszú ideig tartottak. A gyógyszerrezisztens depresszió diagnosztizálása során azt is figyelembe veszik, hogy a beteg által alkalmazott gyógyszereket a megfelelő dózisban választották-e ki, és az ajánlásoknak megfelelően szedték-e.

A depresszió valószínűleg a leggyakoribb pszichiátriai probléma a társadalomban. Alapvetően ez a helyzet nem meglepő – nézzük csak meg a statisztikákat a depresszió előfordulási gyakoriságáról az emberi populációban. Jelenleg kiderült, hogy minden évben a teljes lakosság akár 15%-ánál fordulnak elő depressziós rendellenességek[1] .

A depresszió mindenképpen súlyos egészségügyi problémaként kezelhető. Ez az egység ugyanis befolyásolja magának a betegnek a működését, de jellemzően az egész környezetére is hatással van, így elsősorban a beteg családjára. Kétségtelen, hogy a depressziós rendellenességeket kezelni kell. A terápia azonban nem mindig hoz kielégítő eredményt – néhány beteg sajnos gyógyszerrezisztens depresszióban szenved.

A gyógyszerrezisztens depresszió gyakrabban fordul elő, mint gondolnád. A témában rendelkezésre álló statisztikák még aggasztónak is tűnhetnek: a depresszióban szenvedők 2/3-ánál az első gyógyszer szedése nem vezet állapotjavuláshoz, sőt ami még rosszabb - akár az összes 30%-ánál sem. a betegek annak ellenére sem javulnaka depresszió különböző kezelési lehetőségeinek használata[2] .

Ha a fenti számokat nézzük, jól látható, hogy a helyzet korántsem tökéletes. De mi a felelős ezért az állapotért? Jelenleg a gyógyszerrezisztens depresszió okai nem eléggé tisztázottak, de legalább néhány különböző tényezőt már azonosítottak, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a depresszió kezelésének sikertelenségéhez.

A gyógyszerrezisztens depresszió tünetei

Általánosságban elmondható, hogy a gyógyszerrezisztens depresszió tünetei nem különböznek a depressziós rendellenességek egyéb formáiban szenvedő betegek tüneteitől. A kezelésre nem reagáló depresszív állapotok során a betegek egyszerűen beszedik a nekik felírt gyógyszereket az utasításoknak megfelelően, állapotuk mégsem javul, és kellemetlenségeik - pl. drasztikus depresszió, öngyilkossági gondolatok vagy anhedonia és alvászavarok - nem javulnak. és étkezési zavarok – állandóan jelen vannak

A gyógyszerrezisztens depresszió kockázatát növelő tényezők

Abban a helyzetben, amikor a depressziós állapotokkal kezelt beteg nem ér el kielégítő javulást, mindenekelőtt ki kell zárni azokat a szempontokat, amelyek a depresszió "állítólagos" gyógyszerrezisztenciájának okai. Itt elsősorban az antidepresszánsok nem megfelelő kezeléséről beszélünk. Kiderülhet, hogy a terápiás siker sikertelensége a következőkhöz kapcsolódik:

  • a betegnek azt tanácsolták, hogy túl kevés antidepresszánst vegyen be
  • a beteg személy (különböző okok miatt) nem szed gyógyszert az ajánlásoknak megfelelően
  • az antidepresszáns mellékhatásai határozottan elfogadhatatlanok a páciens számára,
  • a páciens valójában más problémában is szenved, mint a depresszió (pl. pajzsmirigy-működési zavar)

Ha a fent említett problémákat kizárjuk, és ezen felül a korábban leírt kritériumok is teljesülnek, akkor valóban beszélhetünk gyógyszerrezisztens depresszió meglétéről a betegben. Hozzájárulhat ahhoz, hogy a páciens a depressziós rendellenesség ezen formájával küszködik, valójában számos jelenség. Közülük elsősorban a következőket említik:

  • életkor (idős betegeknél nagyobb a kockázata annak, hogy depressziójuk gyógyszerrezisztens lesz),
  • a depresszión kívül egyéb betegségek fennállása a páciensben (ez vonatkozik más mentális zavarokra is, pl. szorongásos zavarokra és szomatikus betegségekre, pl. szívelégtelenség vagy cukorbetegség).

Néha a depresszióban a gyógyszerrezisztencia mögött meghúzódó oka az is lehet, hogy a beteg depressziós hangulata nem abból adódik, hogy szenveddepressziós zavar, és valójában más típusú affektív zavar terheli. Bipoláris zavarról (BD) beszélünk, vagyis egy olyan egységről, ahol a depresszív állapotok összefonódnak a mániás állapotokkal. A bipoláris zavar kezelése eltér a depressziós rendellenességek kezelésétől, ezért előfordulhat, hogy a depresszióra jellemző kezelésben részesülő bipoláris zavarban szenvedő beteg egyáltalán nem ér el terápiás sikert.

Gyógyszerrezisztens depresszió kezelése

Nem meglepő, hogy a depressziós rendellenességek gyógyszer-rezisztens formájának megtalálása a páciensben fokozott terápiát igényel. Az alap ebben az esetben általában a gyógyszeres kezelés módosítása. A páciensnek felajánlható például, hogy cserélje le az antidepresszáns gyógyszert valamilyen olyan szerre, amely más mechanizmusban működik, mint az általa eddig használt gyógyszer. A probléma ebben az esetben az, hogy először fokozatosan kell abbahagyni az első gyógyszert, majd lassan meg kell kezdeni a kezelést az új gyógyszerrel - mindkét esetben kellemetlen betegségek is előfordulhatnak ebben az időszakban.

A fent említett probléma miatt esetenként a páciens antidepresszáns gyógyszerének cseréje helyett előnyösebbnek bizonyul a kezelés kiegészítése, vagyis a már szedett gyógyszerhez egy másik készítmény hozzáadása. A gyógyszerrezisztens depresszióban a terápia lehetségessé tétele magában foglalhatja egy további antidepresszáns felírását a betegnek, de más gyógyszercsoportokból származó szerek, például lítium-karbonát, pajzsmirigyhormonok vagy atípusos antipszichotikumok is hozzáadhatók az antidepresszánshoz.

Nem szabad megfeledkezni a pszichoterápia szerepéről sem a depressziós betegek állapotában. Hiszen a depressziós rendellenességek kezelésében nemcsak a farmakoterápia fontos, hanem a pszichoterápiás hatások és a pszichoedukáció is. A megfelelően kiválasztott gyógyszeres kezelés és a terapeutával végzett munka kombinációja határozottan növelheti a páciens esélyét a terápiás siker elérésére.

Az atipikus depresszió indikációja lehet a depressziós rendellenességek egyik sebészeti módszerének alkalmazásának is. Az ilyen kezelési lehetőségek esetében leggyakrabban továbbra is elektrokonvulzív terápiát végeznek (ezt sokan meglehetősen ellentmondásosnak tartják). Az elektrokonvulzív terápia mellett a gyógyszerrezisztens depresszió kezelésében egyre gyakrabban beszélnek olyan módszerekről, mint a mélyagyi stimuláció, a koponyán keresztüli mágneses stimuláció vagy a vagus ideg stimulálása.

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója(leginkább fejhallgatóval a fülükben sétálnak a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Pszichiátria