A depresszió örökletes? Az eddigi kutatások azt sugallják, hogy nem. Csak a depresszióra való hajlam örökölhető – ez azt jelenti, hogy a depressziós betegségekben szenvedők gyermekeinél nagyobb a kockázata ennek a betegségnek (körülbelül 15-30%-kal az egészséges szülők gyermekeihez képest).

A depresszió öröklődéseolyan kérdés, amely ismételt kutatások tárgya. Eddig egyikük sem erősítette meg, hogy a depressziós rendellenességek örökletes betegségnek kellene lenniük. Bár a gének a betegség kialakulását befolyásoló tényezők egyike, nem meghatározóak

A depresszió kialakulását befolyásoló tényezők

Jelenleg a pszichológusok és pszichiáterek domináns meggyőződése a depresszió biopszichoszociális meghatározója. Ez azt jelenti, hogy előfordulását háromféle tényező befolyásolja:

  • biológiai - a génátvitelhez és a neurotranszmitter rendellenességekhez kapcsolódik;
  • pszichológiai - utaljon egy személy mentális szerkezetére, például stresszre adott reakciójára, más emberekkel való kapcsolatépítés módjaira stb.;
  • szociokulturális - külső tényezőket, pl. anyagi és szakmai problémákat, a patológia kockázatát, erőszakot, káros családi mintákat tartalmaznak.

A gének tehát csak egy ok a sok közül az unipoláris affektív zavarok kialakulásában, bár nehéz felmérni, hogy milyen mértékben befolyásolják a betegség kialakulását. Biztosan nem erősítik meg 100%-osan, hogy egy beteg ember gyermeke is depressziós lesz.

Az örökletes tényezők szerepe a depresszió előfordulásában

A depressziótól szenvedő emberrel való rokonság semmiképpen sem okozza automatikusan későbbi életkorban. Az egyetlen dolog, ami elmondható, az elsőfokú rokonoknál a depressziós rendellenességekre való fokozott hajlam - a depresszió kialakulásának valószínűsége 15-30%-kal magasabb, mint az egészséges szülők gyermekeinél.

A genetikai terhelés a betegség első tüneteinek megjelenési életkorát is befolyásolja – megfigyelhető, hogy azok, akiknek rokonai depresszióban szenvednek, korábban tapasztalják a betegség tüneteit, mint azok, akiknek a családjában nincs depresszió . Ráadásul minél alacsonyabb az érintett szülők életkora, annál nagyobb az affektív zavarok kialakulásának kockázataegypólusú gyermekeikben.

Öröklődő depresszió a testvérek között

Egypetéjű ikrekkel végzett vizsgálatok kimutatták, hogy ha az egyik depressziós lesz, a másiknál ​​22-67% esély van a betegség kialakulására. Az ikrek esetében a kockázat alacsonyabb - 0 és 45% között mozog.

Fontos, hogy még akkor is, ha az ikreket születésük után azonnal elválasztották egymástól, és különböző családokban nőttek fel, mindkettő ugyanolyan fokú depresszióval szemben volt kitéve.

A depressziót a szülőktől örököljük – nem mindig a gének a hibásak

Bár a depresszióra való hajlam azoknál a gyerekeknél nagyobb, akiknek a szülei hangulatzavarban szenvedtek, nem kell, hogy csak a gének okozzák. A gyermekek nevelésének módja, szüleik által velük közölt viselkedési minták is nagy hatással vannak a betegség előfordulására. Ha depresszióval küszködnek, akkor a szülői képességeik némileg romlottak – nem tudják elég meleget mutatni utódaiknak, és nem tudnak kellőképpen gondoskodni róluk. Ennélfogva gyermekeiknél megnőhet a depresszió kialakulásának kockázata.

Hasznos lesz számodra

Traumás élmények és a depresszió öröklődése

A depressziót okozó elsődleges tényező a vészhelyzetek, amelyek erős stresszreakciót váltanak ki. Ilyen esetben azonban nem állhat fenn a betegség utódokra való átvitelének veszélye – a depressziót ugyanis külső, nem biológiai tényezők okozzák. Másként derül ki.

A Tel Avivi Egyetem kutatói megfigyelték, hogy patkányoknál a környezeti stressz hozzájárul bizonyos genetikai változásokhoz. Ugyanezek a változások derültek ki utódaikban és az azt követő generációkban is, még a stressztényezők megszüntetése után is. Ennek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az erős érzelmi válaszok maradandó nyomot hagynak az élő szervezetek génjeiben, amelyeket továbbadnak a következő generációknak.

Hasonló lehet az emberekben is – a vészhelyzet által okozott DNS-változások öröklődése nagyobb érzékenységet eredményezhet a depresszióra és a szorongásra. Ez a mechanizmus megmagyarázza, hogy a holokauszt túlélőinek leszármazottaiban miért alacsonyabb a kortizol – a stresszhormon – szintje. Ez a tünet a poszttraumás stressz-zavarra jellemző, amely többek között traumatikus élmények következtében is felléphet.

Kategória:

Pszichiátria