A MELAS-szindróma egy összetett genetikai betegség, amely gyermekeket és fiatal felnőtteket érint. Progresszív károsodással, agyi és izomműködési zavarok kialakulásával, fejfájással és különféle neurológiai tünetekkel nyilvánul meg. Az állapot menthetetlenül előrehalad, és serdülőkorban vagy korai felnőttkorban rokkantságot okoz. Lehetséges a MELAS szindróma kezelése? Honnan származik ez a betegség?
A MELAS szindrómaelnevezésea látszat ellenére nem a betegség felfedezőjének nevéből származik. Ez egy mozaikszó, amely egy sor olyan társbetegséget ír le, mint a mitokondriális myopathia, encephalopathia, tejsavas acidózis és mitokondriális myopathia, encephalopathia, tejsavas acidózis, stroke-szerű epizódok; MELAS.
A betegség ritka, és átlagosan 4000 emberből 1-nél diagnosztizálják (egyben az egyik leggyakoribb mitokondriális öröklődésű betegség).
Mi a MELAS szindróma oka?
A MELAS-szindróma mitokondriális örökletes genetikai betegségnek számít. A mitokondriális öröklődés azt jelenti, hogy mindkét nem érintett, de csak a nők „adják tovább” a kapcsolódó géneket a jövőbeli utódoknak. Ennek az az oka, hogy az apai mitokondriumok csak a férfi reproduktív sejt nyakában, a spermiumban (az ún. inszertben) vannak jelen, közvetlenül a farka előtt.
A megtermékenyítés során a zigóta kialakulásában csak a sejtfej vesz részt, amely a genetikai anyag nagy részét tartalmazza. A betétet és a farkot eldobjuk, és velük együtt a mitochodriális DNS-t (mtDNS)
Minden mitokondriális rendellenesség, beleértve a MELAS-ért felelőseket is, az anyától öröklődik. Az ilyen típusú genetikai hibák olyan mutációk eredménye, amelyek rontják a mitokondriális működést, beleértve az oxidatív foszforiláció és az energiatermelés ciklusát.
Azt találták, hogy a betegség leggyakoribb oka az MTT1 mitokondriális gén pontmutációja (az esetek 90%-ában kimutatható). A szindrómához kapcsolódó egyéb ismert mutációk is az MTTQ, MTTH, MTTK és MTTS1.
A mitokondriumok valamiféle energiagyárak az egész sejt számáraszabályozza az összes funkciót és az anyagcserét. Hibáik különösen akutak a legaktívabb szervek, köztük az agy és az izmok működésében. Azt is gyanítják, hogy a MELAS neurológiai tüneteit az erek mikrokárosodása (angiopátia) és a nitrogén-monoxid-hiány okozza, ami az agy értágulatának károsodásához vezethet.
A MELAS szindróma tünetei
A MELAS-szindrómás gyermekek általában normális korai pszichomotoros fejlődéssel rendelkeznek, és egészségi állapotuk sem a szakorvosok, sem a szülők körében nem ad okot aggodalomra. A tünetek általában csak 2 és 10 éves kor között jelentkeznek. A betegség kialakulása a következőkhöz kapcsolódik:
- növekedési hiányosságok,
- migrénes fejfájás rohama,
- progresszív süketség,
- anorexia,
- illik és illik.
A betegség egyik jellemző vonása (ami a kórszövettani diagnosztika és a begyűjtött szövet festése során válik láthatóvá) a mitokondriumok rendellenes felhalmozódása az izomrostokban
A diszfunkcionális mitokondriumok osztódnak, hogy kompenzálják a gyenge energiatermelést, és élénkvörösnek tűnnek a tárgylemezen festett kék izomrostokhoz képest.
Ez a kép rongyos vörös szálak (RRF) benyomását kelti. Az izomműködési zavar (myopathia) a MELAS-szindrómában kezdetben a törzs és a felső végtag izomzatának (úgynevezett proximális izomzat) terhelési intoleranciájában vagy gyengülésében nyilvánul meg.
Az életkor előrehaladtával egyre gyakrabban jelennek meg a neurológiai tüneteket okozó rohamok, amelyeket "szélütésszerű epizódoknak" neveznek. Ezek az incidensek abban különböznek a tipikus agyvérzéstől (amely az idősekre jellemző), hogy nem illeszkednek egyetlen érrendszerbe sem.
A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) képei rendkívül változóak és kétértelműek lehetnek, és a változások gyorsabban tűnnek el, mint egy tipikus stroke.
A neurológiai hiányosságok gyakran fókuszálnak, és a következőket foglalják magukban:
- hemiparézis (a test ugyanazon oldalán lévő karra és lábra vonatkozik),
- hemianopia (a látómező közepén fellépő látászavarok),
- afázia (beszédbeli vagy beszédértési nehézség)
- encephalopathia (az agyi struktúrák krónikus károsodása),
- epilepsziás rohamok
Az ilyen súlyos betegségek, különösen a fiatal szervezet növekedésének és érésének időszakában, a motoros funkciók, az asszociáció és az érvelés progresszív károsodásához vezetnek. Idővel a látás és az érzékszervi hibák is súlyosbodhatnakhalláskárosodás.
A MELAS szisztémás változásai más szervrendszereket is érintenek. A betegek szívvezetési zavaroktól, II-es típusú cukorbetegségtől, vesekárosodástól és krónikus fáradtságtól is szenvedhetnek.
A MELAS szindróma diagnózisa és kezelése
Általában sok szakember vesz részt a MELAS Team diagnózisában: neurológusok, kardiológusok és szemészek. A megfelelő klinikai értékeléshez szükséges a fej képalkotó vizsgálata, pl. mágneses rezonancia képalkotás és számítógépes tomográfia, valamint ezek alapos értékelése.
A szövet szerkezetének felmérése érdekében izommintákat (biopszia formájában) és agy-gerincvelői folyadékot (lumbálpunkció) is veszünk vizsgálatra.
A MELAS-szindróma jelenlétét megerősítő vérvizsgálati eredmények egyike a tejsavszint emelkedett szintje (tejsavas acidózis) is lehet, amely kóros mitokondriális működéssel jár. Az agy-gerincvelői folyadékban is gyakran megemelkedik a laktátszint.
A MELAS végső diagnózisa specifikus mtDNS mutációk kimutatásán alapul. Természetesen a genetikai vizsgálatok korábbi elvégzése szükségtelenné teszi az egyéb fájdalmas vizsgálatokat (pl. izombiopszia), de ez nagyon drága.
Sajnos nem ismert olyan kezelési módszer, amely megállítaná a betegség progresszióját. A terápia a tünetek enyhítésén alapul, beleértve antiepileptikumok. Támogató, vannak olyan kiegészítők is, amelyek a következőket tartalmazzák:
- koenzim Q10,
- L-karnitin,
- L-arginin.
Kimutatták, hogy elősegítik a mitokondriumok energiatermelésének növelését, enyhítik a tünetek súlyosságát és csökkentik az epizódok gyakoriságát.
Az arginin a nitrogén-monoxid képződésének egyik előfutára – ennek köszönhetően adagolása támogatja az erek működését és csökkenti a stroke kockázatát
Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a MELAS-szindróma egy nagyon súlyos betegség, amely tartós rokkantsághoz vezet, és nagy a korai halálozás kockázata.