A szédülés számos különböző okból előfordulhat. Okozhatják labirintusbetegségek, túl alacsony vérnyomás, migrén vagy a beteg által szedett gyógyszerek. Gyakori szédülés esetén alapos diagnózist kell végezni, mert a szédülés kezelése előtt ki kell deríteni, hogy mi okozza. Melyek a vertigo típusai?

Szédülésa betegek leggyakoribb tüneteinek csoportjába tartozik. Különböző problémák okozhatják: szédülés alakulhat ki labirintuszavarból, illetve túl alacsony vérnyomás vagy migrén, előfordulhat az is, hogy a beteg által szedett gyógyszerek mellékhatása

A szédülés azoknak az egészségügyi problémáknak a csoportjába tartozik, amelyekkel élete során minden ember találkozik – elvégre még akkor is megtapasztalható, ha a testhelyzet túl gyorsan változik (főleg fekvésből álló helyzetbe). A probléma előfordulási gyakorisága meglehetősen magas – a statisztikák szerint a hosszan tartó szédülés a felnőttek akár 30%-ánál és a gyermekek 18%-ánál fordul elő.

Gyakori szédülés esetén alapos diagnosztikát kell végezni - a betegségtől való megszabadulás érdekében fel kell fedezni, majd kezelni kell a problémát, amely a betegséghez vezetett.

Szédülés - meghatározások

A szédüléssokféleképpen tapasztalható, attól függően, hogy ki tapasztalja. Az orvosi szakirodalomban azonban kétféle szédülés létezik.

Az első aszisztémás szédülés , amelyet az a tény jellemez, hogy a páciensnek az a benyomása, hogy mozog (körkörösen vagy forog) a környezethez képest vagy fordítva , hogy a környezet pörög vele kapcsolatban

A második típus anem szisztémás szédülés , amelyet a bizonytalanság homályos érzéseként, járás közbeni instabilitásként írnak le, amelyet az egyensúlyhiány érzése kísér.

Szédülés - okai

Szédülésakkor fordulhat elő, ha valakinél a vesztibuláris rendszer működési zavara alakul ki, amelyet egyensúlyi rendszernek is neveznek. Ide tartozik a labirintus és a vesztibuláris ideg is (amely az egyensúlyi szerv perifériás részét alkotja)az agytörzs vesztibuláris magjai, a kisagy, a szubkortikális magok és a kérgi központok (mivel az egyensúlyi szerv központi része)

Általánosan elfogadott, hogy a fent említett szisztémás szédülés az egyensúlyi szerv perifériás részének működési zavarából ered, míg a nem szisztémás szédülés az egyensúlyi szerv központi részének működési zavara esetén fordulhat elő.

Természetesen sokkal több oka van a szédülésnek, mint gondolnád. A probléma különböző fül-orr-gégészeti betegségek miatt fordulhat elő – ezek szédülést okozhatnak:

  • a külső fül betegségei (pl. túlzott mennyiségű fülzsír felhalmozódása a fülben)
  • perlak
  • Eustach-csőgyulladás
  • Méniere-kór
  • labirinthitis
  • mérgező sérülés a labirintusban
  • belső fül sérülése
  • erős zajnak való kitettség

A szédülés okai nem csak a gégészet területéhez tartozó betegségek, hanem számos neurológiai probléma is, mint pl.

  • a központi idegrendszer érbetegségei (pl. átmeneti ischaemiás rohamok)
  • a vesztibuláris ideg gyulladása
  • fejsérülések
  • szklerózis multiplex
  • agydaganatok (a vertigo-t elsősorban a vestibulocochlearis ideg neuromái okozhatják)
  • epilepszia
  • migrén

Szédülésszámos más egészségügyi problémával összefüggésben megjelenhet - ezek előfordulását elősegítheti többek között ilyen mértékegységek:

  • depressziós rendellenesség
  • magas vérnyomás
  • szorongásos zavarok
  • hipotenzió
  • szívritmuszavar
  • hipoglikémia
  • pajzsmirigy alulműködés
  • alvászavar

Néhaszédüléstnem feltétlenül betegség okozza – néha a beteg gyógyszerszedés mellékhatása

Azok a gyógyszerek, amelyeknek ilyen típusú mellékhatásai lehetnek:

  • antidepresszánsok (pl. szerotonin újrafelvétel-gátlók)
  • értágítók
  • aminoglikozidok
  • antiepileptikumok
  • antipszichotikumok
  • altatók
  • fájdalomcsillapító

Szédülés - tünetek és típusok

Úgy tűnik,szédülésminden embernél hasonló, de a gyakorlatban ez nem így van, és a probléma különböző betegeknél jelentkezikeltérően attól függően, hogy milyen szédülést tapasztalnak.

A szédülés leggyakoribb típusa apozíciós szédülés- a becslések szerint a probléma összes esetének 20-40%-áért felelős.

Egyik legjellegzetesebb jellemzőjük, hogy csak mozgásban jelennek meg. Rohamuk néhány-több másodpercig tart, és hányinger és hányás kísérheti.

A betegeknek nystagmusuk is lehet a helyzeti szédülés rohama során. Előfordulhatnak az egyensúlyi szerv perifériás és központi részének működési zavara esetén is.

A szédülés kissé eltérő természetét tapasztalják azok a betegek, akiknél labirinthitis alakul ki. Ebben az esetben a betegek jellemzően nagyon erős, szisztémás szédüléssel küszködnek, és a problémát olyan betegségek kísérik, mint a nystagmus, hányás, egyensúlyzavarok. Itt azonban az a jellemző, hogy a betegeknek nincs hallássérülése

Az idegrendszer érbetegségei is vezethetnekszédüléshezA tünetek - pl. átmeneti ischaemiás rohamok esetén - nemcsak súlyos szédülés, hanem egyéb neurológiai rendellenességek, mint például átmeneti parézis, kettős látás, érzékszervi zavarok (pl. paresztézia formájában) és dysarthria.

A szédüléshez leginkább kapcsolódó állapotok egyike a Méniere-kór. Esetében a betegek szisztémás szédülést tapasztalnak, amelyet fülzúgás, fülzúgás, teltségérzet, valamint hányinger és hányás kísérhet.

A felsoroltakon kívül a Méniere-kórban szenvedő betegek halláskárosodást is tapasztalhatnak, amely minden következő szédülési rohammal súlyosbodik, és fokozatosan halláskárosodáshoz vezet.

Az epilepsziában szenvedő betegek és a migrénes betegek szintén küzdhetnek szédüléssel. Ezen állapotok közül az első esetén a szédülés lehet az epilepsziás rohamok alapvető tünete – ezt a fajta problémát vestibularis epilepsziának nevezik.

Az is előfordul, hogy a roham előtt súlyos szédülést tapasztal (ezt nevezik roham előtti aurának).

Migrénes betegek esetében pedigszédülésszisztémás és nem szisztémás szédülés formájában is jelentkezhet, és néhány perctől több óráig tarthat.

A presbyastasis viszont olyan probléma, amely a szédülés lehetséges okaaz időseknél. Szédülést, de egyensúlyzavarokat, járászavarokat és fokozott eleséstől való félelmet is okoz. A presbyasty a mélyérzékelés zavarai, valamint az egyensúly-, hallás- és látásszervben az életkorral összefüggő involúciós változások miatt következik be.

Szédülés - diagnosztika

Figyelembe véve, hogy a szédülés okai mennyire eltérőek lehetnek, gyorsan arra a következtetésre juthatunk, hogy nem könnyű meghatározni a forrását. Az ilyen típusú problémákkal küzdő betegeknek gyakran számos különböző diagnosztikai vizsgálaton kell átesnie.

Egy kezdeti orvosi interjút készítenek vele - a szédülés etiológiájának kitalálásához fontos tudni, hogy ez a tünet milyen helyzetekben jelentkezik, meddig tart, és hogy bármilyen más betegség kíséretében.

A páciensnek el kell végeznie az alapvető vizsgálatokat - vérnyomásmérés, pulzusmérés mindkét felső végtagon, valamint a carotis pulzus felmérése

A vertigo diagnosztikában neurológiai vizsgálat (különös tekintettel az esetleges egyensúlyzavarokra), valamint alap hallásvizsgálat elvégzése is szükséges, szemészeti vizsgálat is javasolt. Később - a probléma feltételezett okától függően - különféle vizsgálatok rendelhetők el, mint pl.

  • kalóriateszt (amelyek a labirintus működésének felmérésére szolgálnak)
  • képalkotó vizsgálatok (például számítógépes tomográfia vagy a fej mágneses rezonancia képalkotása)
  • elektroencephalográfia
  • nyaki artériák ultrahangja
  • laboratóriumi vizsgálatok (különösen fontos annak gyanúja esetén, hogy a szédülés oka az idegrendszer érrendszeri megbetegedése lehet - ebben az esetben olyan paraméterek meghatározása, amelyek hibás eredménye az érrendszeri események fokozott kockázatára utal)
  • EKG, echokardiográfia (olyan betegeknél rendelve, akiknek szédülése pl. szívritmuszavarral összefügghet)
  • elektronisztagmográfia (a nystagmus pontos értékelésére szolgáló teszt)

Szédülés - kezelés

A szédülés kezelésében háromféle hatás fontos – vannak a szédülés gyors megszüntetésére szolgáló intézkedések, azok okainak megszüntetésén alapuló terápiák, valamint módszerek a labirintus károsodásának hatásainak minimalizálására.

A betegeknek a vertigo roham megállítására javasolt készítményeket különböző hatásmechanizmusok éskülönböző gyógyszercsoportokba tartoznak – nincs olyan ideális gyógyszer, amely minden betegen segíteni tudna, ezért néha eltarthat egy ideig egy hatékony gyógyszer kiválasztása egy adott beteg számára.

A szédülés kezelésében ad hoc kezelésként használható gyógyszerek a következők:

  • antihisztaminok (például klemasztin és prometazin)
  • betahisztin
  • készítmények a kalcium antagonisták csoportjából (pl. verapamil, nimodipin)
  • benzodiazepinek (pl. midazolam, klonazepam)
  • hidroxizin
  • neuroleptikumok (pl. haloperidol, promazin)

A szédülés pontos diagnosztizálása kulcsfontosságú, mert annak megszüntetéséhez meg kell próbálni orvosolni a szédülést okozó problémát. Emiatt a vertigo kezelése nagyon eltérő lehet.

Például a Méniere-kórban szenvedő betegeknek néha javasolják a folyadék- és nátriumbevitel korlátozását, valamint vízhajtók vagy hisztaminreceptorokat blokkoló gyógyszerek szedését, és ha a konzervatív kezelés nem hatékony, esetenként műtétet is végeznek.

Vestibularis neuritis esetén a betegeknek elsősorban sürgősségi intézkedések alkalmazása javasoltszédülés , illetve glükokortikoszteroidok csoportjából is kaphatnak készítményt. Ha viszont a szédülés oka epilepszia, szívritmuszavar, pajzsmirigy alulműködés vagy artériás hipertónia, akkor a legfontosabb az, hogy törekedjünk lefolyásuk lehető legjobb kiegyenlítésére

Fentebb már említettük, hogy a szédüléssel küszködő betegeknél fontosak azok a tevékenységek is, amelyek célja a vesztibuláris rendszer károsodásának csökkentése

Ebben az esetben a kinezioterápia játssza a legfontosabb szerepet, ami a félkör alakú csatornákban elhelyezkedő otolitok elmozdulását eredményezheti (helyük megváltoztatása jótékony hatású lehet, mivel ezek a struktúrák nem stimulálnak bizonyos mozgás közben, ami szédülést okozhat). A rendszeres rehabilitáció a betegek – különösen az idősek – is segíthet.

Olvassa el még:

  • Szédülés és hányinger
  • Hogyan néz ki a neurózissal járó szédülés?
A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Bővebbena szerző cikkei közül

Kategória:

Neurológia