Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Az érzékszervi zavarok többféle formát ölthetnek. Lehetséges mind a különböző érzékszervi ingerek (például érintés, fájdalom vagy hőmérséklet) észlelésének károsodása, mind a különböző érzetek jelentősen megnövekedett érzékelése, valamint a paresztéziaként emlegetett szokatlan érzések (pl. bizsergés, égő érzés). Csakúgy, mint az érzékszervi zavarok típusainak, ezeknek is viszonylag sok oka van. Milyen vizsgálatokkal lehet diagnosztizálni az érzékszervi zavarokat, és milyen kezelést lehet ajánlani a velük küszködő betegnek?

Érzékszervi zavarokmind az egyes idegek sérülés következtében fellépő károsodása, mind pedig számos idegrost pusztulásához vezető szisztémás megbetegedések esetén jelentkezhetnek

Az érzés valójában meglehetősen összetett, ugyanakkor rendkívül fontos az ember életérzéke szempontjából – ennek köszönhetően különféle típusú ingereket tudunk fogadni a környezetből, ami lehetővé teszi például, hogy elkerüljük azokat a tényezőket, amelyek veszélyesek a szervezetre (példaként említheti az elvonást, miután veszélyesen közel került egy égő gyertyához).

Az érzékszervi tapasztalatokat többféle típusú receptor érzékeli, amelyek a következők:

  • exteroreceptorok: elsősorban a bőrben elhelyezkedő receptorok, amelyek a tapintási, termikus, fájdalmas ingerek és - a nyelv esetében - ízingerek vételéért felelősek,
  • introreceptorok: különböző belső szervekben találhatók, ahol főleg fájdalomingereket érzékelnek,
  • proprioreceptorok: receptorok, amelyek többek között megtalálhatók benne izmokban, ízületekben és ízületi szalagokban, ezeknek köszönhetően az ember képes meghatározni a különböző testrészek egymáshoz viszonyított helyzetét, valamint érezni a rezgéseket és felismerni a megérintett tárgyak alakját anélkül, hogy rájuk nézne,
  • telereceptorok: olyan struktúrák, amelyek az ingerek bizonyos távolságból történő vételével foglalkoznak, beleértve a szemben, a hallásban és a szaglószervben lévő receptorokat.

Az érzékszervi tapasztalatok átvételének egész folyamata meglehetősen bonyolult – a test egy részének tűszúrásának szokásos érzete olyan receptorokat érint, amelyek regisztrálják az ilyen ingert, az idegsejteket, amelyek először kapják meg az információt, valamint az elhelyezkedő központokat. a gerincvelőben ésaz agykéreg.

Érzékszervi zavarok akkor jelentkezhetnek, ha az érzékszervi élmények észlelésében részt vevő elemek valamelyike ​​megsérül

Érzékszervi zavar - okozza

Érzékelési zavarokat okozhat egyetlen idegrost károsodása (mononeuropathia) és számos ideg károsodása (amit viszont polyneuropathiának neveznek).

A fent felsorolt ​​problémák közül az első közé tartoznak például a beszorulási szindrómák, mint például a kéztőalagút-szindróma, mononeuropathia is kialakulhat egyetlen idegrost károsodása következtében, valamilyen korlátozott trauma következtében.

Az érzékszervi zavarokat okozó polyneuropathiák viszont számos különböző szisztémás betegség során alakulhatnak ki - az ezekhez vezető patológiák közül a következőket említhetjük:

  • cukorbetegség,
  • B12-vitamin hiány,
  • sclerosis multiplex,
  • amiloidózis,
  • cöliákia,
  • szarkoidózis,
  • HIV-fertőzés,
  • perifériás idegek károsodása a kemoterápia következtében

Érzékszervi zavarok nem csak idegrostok károsodása esetén alakulhatnak ki, hanem akkor is, ha az idegrendszer magasabb szintjei sérülnek

Azok a problémák, amelyek tünetei az érzékszervi zavarok, a következők:

  • gerincvelő sérülések,
  • a gerincvelőből kilépő ideggyökerek összenyomása (pl. porckorong prolapsus miatt),
  • transzverzális myelitis,
  • vonás,
  • az agykéreg érzékszervi központjainak sérülése koponyán belüli daganat által.

Érzékszervi zavar - tünetek és típusok

Az érzékszervi zavarok tünetei közé tartozhat bizonyos érzékszervi ingerek fokozott észlelése (hiperesztézia) és csökkent észlelésük (hipoesztézia). Attól függően, hogy pontosan milyen érzésről van szó, az érzékszervi zavaroknak sokféle típusa van.

A fájdalomcsillapítás kifejezés a fájdalomérzet képtelenségét jelenti, míg a csökkent fájdalomérzetet hipalgéziának nevezzük. E jelenségek ellentéte a hiperalgézia, azaz a fájdalomingerek fokozott észlelése.

Ha az érzékszervi zavarok tapintási ingerekre vonatkoznak, az ilyen ingerek észlelése gyengülhet (hipesztézia), vagy teljesen hiányozhat az érintés érzése (abaesthesia). A tapintásérzékelés egyik zavara a hiperesztézia is, ami azt jelenti, hogy a páciens túlzottan érzékennyé válik a tapintási ingerekre

Az érzékszervi zavarok a hőmérsékletet is befolyásolhatják: a betegek hőmérséklete csökkenhetaz a képesség, hogy ezt érezzük, azaz hőhipoestéziát, és egyáltalán ne érezzünk hőingert, amit termoanesztéziának nevezünk.

A kausalgia és az allodynia meglehetősen érdekes érzékszervi rendellenességek. Kauzalgia akkor fordul elő, ha az autonóm idegrendszer rostjai az érzékrostokkal együtt károsodnak.

E patológia során a beteg erős égető fájdalmat tapasztal, amelyet általában bőrelváltozások kísérnek kivörösödő és fényes bőr formájában, valamint fokozott izzadás a betegség által érintett testterületen

Az allodynia olyan jelenség, amelyben a jellemzően nem fájdalmat okozó ingerek akár súlyos fájdalmat is okoznak a betegnek.

Az érzékszervi zavarok csoportjába tartoznak a paresztéziák is. Előfordulhatnak ingerrel vagy anélkül, és egészen szokatlan, néha kellemetlen érzéseket, például zsibbadást, hideg- vagy melegérzetet vagy bizsergést is tartalmazhatnak.

Egyéb érzékszervi rendellenességek az allesthesia – az ezzel a problémával küzdő betegek egyfajta ingert teljesen másként érzékelnek (pl. az érintés hideg érzést okoz).

Érzékszervi zavar - diagnózis

Neurológusnak kell ellátnia azt a pácienst, akinél érzékszervi zavarok jelentkeznek. Kezdetben pontosan meg kell határozni, hogy milyen típusú probléma jelent meg nála – ez egy neurológiai vizsgálat során deríthető ki

Az érzékelés vizsgálata - a látszattal ellentétben - meglehetősen bonyolult, de a gyakorlatban már pusztán annak elvégzése is lehetővé teszi, hogy kitaláljuk, melyik idegrendszeri rész sérült.

Az érintés érzete felmérhető például egy vattadarab használatával, tesztelik a hőmérséklet érzetét többek között hűvös és melegebb anyag használatával. Például steril tűket használhatunk a fájdalomérzet tesztelésére, míg a vibráció érzetét hangvilla segítségével.

Annak ellenőrzésére, hogy a páciens jól érzi-e a pozíciót, megkérjük, hogy csukja be a szemét, majd a vizsgáló felemeli vagy lefelé mutat, például az ujjait, és megkérdezi, hogy az ujja adott pillanatban milyen helyzetben van.

Itt kell hangsúlyozni, hogy az érzékelés vizsgálata meglehetősen hosszú időt vesz igénybe, mert valóban fel kell mérni az érzést a test különböző részein (törzsön, felső és alsó végtagokon, háton), ráadásul az érzést a test mindkét oldalán ellenőrizni kell.

A neurológiai vizsgálat, mint már említettük, lehetővé teheti a kiemelkedésthipotézisek az érzékszervi zavarok okáról. Általában azonban a konkrét diagnózis felállításához más, még részletesebb vizsgálatokat kell végezni. Az érzékszervi zavarok diagnosztikájában elrendelt vizsgálatok közül a következők említhetők:

  • laboratóriumi vizsgálatok (beleértve a vércukor-, B12-vitamin-, májenzim-méréseket, de a vérkép, az agy-gerincvelői folyadék vizsgálata vagy az autoimmun betegségekhez kapcsolódó antitestek és a gyulladás markereinek vizsgálata is értékes),
  • potenciális kutatásokat idézett elő,
  • elektroneurográfia (érzékszervi rostok vezetési vizsgálata),
  • képalkotó vizsgálatok (például számítógépes tomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás - az idegrendszer különböző struktúráiról lehet képet alkotni attól függően, hogy hol van a károsodás gyanúja, az agy és a gerincvelő képalkotás egyaránt hasznos a diagnosztikában),
  • elektromiográfia,
  • elektroencefalográfia (EEG).

Érzékszervi zavar - kezelés

A pontos diagnózis a csökkent érzékenységű betegeknél elengedhetetlen. Csak a probléma okának feltárása után lehet megfelelő kezelést ajánlani a betegnek.

A betegeknek ajánlott hatások nagyon eltérőek lehetnek, például carpalis tunnel szindróma esetén néha műtétre is szükség van. A dekompenzált cukorbetegség által okozott polyneuropathiában szenvedő betegeknél a további idegkárosodás megelőzése érdekében fokozni kell a kezelést és meg kell próbálni javítani a betegségkontrollt.

A szisztematikus rehabilitáció jótékony hatásokkal járhat különféle érzékszervi zavarokkal küzdő betegeknél is.

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Neurológia