ELLENŐRZETT TARTALOMSzerző: lek. med. Grzegorz Prasałek, gyermekorvos

A gerincvelő a központi idegrendszer része, amelynek célja, hogy segítse az agy hatékony kommunikációját a test többi részével. Ha nem lenne a gerincvelő, nem tudnánk élni: mozogni, fájdalmat érezni vagy simogatni, lélegezni vagy enni. A szívünk nem tudott összehúzódni és ellazulni. Hogyan épül fel a gerincvelő?

Tekintettel arra, hogya gerincvelőmegváltoztathatja alakját, alkalmazkodva a testhelyzet változásaihoz, félelem nélkül hajthatunk végre hajlításokat, "fordításokat" vagy bonyolult táncmutatványokat annak megrongálásáról. Szerencsére a mag nehezen sérülhet. Ez azonban lehetséges, ha a csigolyáka gerinc

, vagy ha magát a gerincet átszúrják.

A gerincvelőt a gerinc védi

Egy ilyen értékes szerv védelme érdekében a gerinccsatornát belül három kötőszöveti membrán béleli. Minden oldalról átölelik a magot, és gumiabroncsoknak hívják. A legkülső a kemény gumiabroncs. Közte és a gerinccsatorna fala között van egy epidurális üreg, amely kötőszövettel, zsírszövettel és vénás plexusokkal van kitöltve. Itt adják be az érzéstelenítőket (úgynevezett epidurális érzéstelenítést) bizonyos hasi vagy alsó végtagi műtétek során. Az aneszteziológus a lumbosacralis régiót választja, mivel ez a legszélesebb az epidurális üreg közül. A dura mater alatt található a takácsatka és a subarachnoidális üreg, ahol a legnagyobb mennyiségű agy-gerincvelői folyadék található. A gerincvelőt egyfajta vízköpeny borítja. Itt veszik ki a folyadékot vizsgálatra, például agyhártyagyulladás gyanúja esetén (a tűt a 3. és 4. ágyéki csigolya közötti térbe szúrják). A szubarachnoidális üreg alatt található a lágy dura, amely magát a gerincvelőt "öleli".

Fontos

A gerincvelő szinte a teljes csatornán áthalad a gerinc közepén, a csigolyákon belül. Enyhén lapított oválisra hasonlít, 8-14 mm átmérőjű és 40-45 cm hosszú. A tetején, a koponyában válik az ún medulla, amely - nevével ellentétben - már az agy alsó része. Alul 1-2 ágyéki csigolya szintjén egy kúppal végződik. A kúp másik kiterjesztése a mag maradék szakasza, az ún vége szál. Eltávolodik a magtól31 pár gerincideg.

Gerincvelő a magzati élet kezdetén

Magzati életünk kezdetén a gerincvelő a gerinccsatorna teljes hosszát elfoglalja. A gerincvelői idegek vízszintesen távoznak tőle. Később a gerinc gyorsabban nő, mint a mag. Ennek eredményeként egy újszülöttnél a gerinc a 2. és 3. ágyéki csigolya között végződik. Felnőttben, amely már nem növekszik, az 1. vagy 2. ágyéki csigolya szintjén végződik. Emiatt jobb például a farokcsontra esni, mert ott már nincs finom mag, mint a nyakba kapni, mert ez a hely különösen érzékeny a sérülésekre. A gerinc és a mag ezen egyenlőtlen növekedése arra kényszeríti, hogy meghosszabbítsa az ún ideggyökerek, a gerinc alsó szakaszaitól indulva. Ezeknek a gyökereknek a kötege a mag végmenetével együtt szabadon lóg a subarachnoidealis üreg agy-gerincvelői folyadékában, kialakítva az ún. ló farka. A folyadék megvédi a kényes gyökereket a sérülésektől, például tűvel lumbálpunkciónál, hogy pl. gyűjtemény a cerebrospinális folyadék vizsgálatához

A gerincvelő felépítése: idegpárok

Az ideggyökerek párban egyesülnek, mielőtt túllépnének a csigolyákon: az elülső (ventrális) gyökér a hátsó (háti) gyökérrel van kiválasztva. Mindegyik létrejövő gerincvelői ideg meghatározott funkciókat lát el testünkben. 31 pár gerincvelői idegünk van, amelyek táplálják (beidegzik) az egész testünket. A gerincvelő szegmensekre oszlik. 31 van belőlük – annyi, mint gerincidegpár:

  • 8 nyaki,
  • 12 mellizom,
  • 5 ágyéki,
  • 5 kereszt,
  • 1 konzisztens.

Ha megnézzük beidegzésünket (érzékszervi és motoros), kiderül, hogy vízszintes szegmensekre oszlik, hasonlóan a gilisztához. Például a nyaki gerincből származó nyaki idegek beidegzik a vállat, a karokat és a kezeket, a mellkasi és a törzsrészből származó idegeket, valamint az ágyéki és keresztcsonti szakaszból származó idegeket – a fenéket, a lábakat és az urogenitális rendszert (férfiaknál ezek felelős: a felállításért). Ez a vízszintes megosztottság különösen észrevehető a gerincszakadással járó gerincsérüléseknél. Ebben az esetben a parézis a sérülés helye alatt minden testrészt lefedi, mintha egy láthatatlan, vízszintesen elhelyezett üveg vágná meg a személyt.

Motoros és szenzoros impulzusokat vezető idegsejtek

A gerincvelő közepén van egy keskeny csatorna, amely az eredeti idegcső (a teljes idegrendszer magja) maradványa. Körülötte az ún szürkeállomány. Keresztmetszeti formája egy vastagon kirajzolt "H" betűhöz hasonlít, bár a kinyújtott szárnyú pillangó sziluettjéhez is köthető. szürkeállománykörülveszi az ún fehér anyag. Mindkettő elrendezése tehát ellentétes az agyban lévővel (a szürke kívül van). A szürkeállományban sok idegsejt található, amelyek ezt a színt adják. A fehér színben azonban csak ezeknek a celláknak a vetületei vannak - „kábelek", amelyek lehetővé teszik az impulzusok cseréjét. Képzelje el, hogy a „H" betű minden függőleges vonala felére van osztva. Az elülső rész az első sarok, a hátsó rész pedig a hátsó sarok. A mellkasi gerincben található még az ún oldalsó szarv (az ún. vegetatív beidegzésért felelős, szabályozza az emésztést, a vérnyomást és a különböző mirigyek munkáját). A gerinc elülső szarvában nagyméretű idegsejtek találhatók, amelyek (nagyon leegyszerűsítve) az ún. mozgási impulzusok, azaz olyan ingerek, amelyek például izmainkat összehúzzák és ellazítják. A gerinc hátsó szarvához kapcsolódnak azok a sejtek, amelyek (ismét leegyszerűsítve) érzékszervi impulzusokat vezetnek a központi idegrendszer felé. Nekik köszönhetően eljut az agyba az információ a melegről, hidegről, fájdalomról stb.

A gerincvelő felelős az agy és a test többi része közötti kommunikációért

A gerincvelő a központi idegrendszer része. Elsődleges feladata az agy és testünk többi része közötti hatékony kommunikáció. A gerincvelő egy „kábel”, egy többszálú elektromos busz, amely impulzusokat továbbít a testből az agyba és fordítva. A gerincvelői idegek milliónyi egyedi idegrostból, azaz az idegsejtek vetületeiből állnak:

  • motoros - centrifugális, amely szabályozza izmaink mozgását,
  • szenzoros - afferens, amely a perifériás érzőideg-végződésektől az egész testben a gerincvelőig és az agyig vezeti az ingereket.

Valójában azonban az összes gerincvelői ideg kevert, elsősorban motoros és szenzoros rostokból áll (néhányan vegetatív is, mert minden ideg vegetatív rostokat is tartalmaz). Az egyik irányban érzékszervi ingerek vezetnek az agyba (ennek köszönhetően érezhetünk pl. fájdalmat, tapintást, hideget, meleget), a másik irányba pedig mozgásingereket az ún. kerülete, azaz testünk minden részéhez (ez arra késztet minket, hogy sétáljunk, táncoljunk vagy mozgassuk a kezünket, eszünk, iszunk, teniszezzünk stb.)

"Zdrowie" havi

Kategória:

Neurológia