Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Az idegrendszeri szifilisz eltérő lehet, néha nehéz a diagnosztizálása – eleinte egy idegrendszeri szifiliszben szenvedő betegnél például demencia szindróma gyanúja merülhet fel. A központi idegrendszeri szifilisz hatékonyan kezelhető, de a terápiát gyorsan meg kell kezdeni - az idegrendszerben bekövetkezett változások nem fordíthatók vissza

Idegrendszeri szifilisz( CNS szifilisz ) általában 10-20 év kezeletlen betegség után jelentkezik. Leggyakrabban ez a helyzet, azonban az idegrendszer struktúráinak szifilitikus érintettsége valójában bármikor előfordulhat a spirocheta fertőzéstől. Vannak olyan tényezők, amelyek felgyorsítják a központi idegrendszeri szifilisz kialakulását – az egyik fő ilyen szempont az AIDS vagy HIV-fertőzés együttélése. A szifilisz egy bakteriális betegség, amelyet a sápadt spirocheta ( Treponema pallidum ) okoz, mind a neurológusok, mind a bőrgyógyászok. A fertőzés szexuális érintkezés eredményeként következik be, és valóban - ennek a betegségnek az első tünetei általában a reproduktív szervekben találhatók, de ez nem mindig van így. A szifilisz – különösen, ha nem kezelik – hajlamos a különböző testrendszerekre, köztük az idegrendszerre is.

Központi idegrendszeri szifilisz: típusok

Az idegrendszer szifilitikus fertőzése teljesen tünetmentes lehet. Ilyen helyzetben az eltérések a laboratóriumi vizsgálatok során kimutathatók, azonban a tünetmentes központi idegrendszeri szifiliszben szenvedő betegeknél ilyenkor semmilyen tünet nem jelentkezik. Ez a fajta betegség általában a halvány spirocheta fertőzés első néhány hetében alakul ki.

A központi idegrendszeri szifilisz másik formája ameningealis szifilisz . Agyhártyagyulladást okoz, amelyet általában fokális neurológiai tünetek kísérnek (például ataxia vagy a koponyaidegek bénulása). Az agyhártya szifilisz néhány héttel, néha évekig tartó spirocheta fertőzés után alakul ki. Általában a becslések szerint a központi idegrendszeri szifilisznek ez a formája a kezeletlen szifiliszben szenvedők akár 30%-ánál is előfordulhat. A betegség ezen formájának veszélyesebb változata, azazmeningealis szifiliszstatisztikailag a központi idegrendszeri szifiliszben szenvedő betegek körülbelül 10%-ánál alakul ki. Veszélyaz agyhártya szifiliszhez köthető, mivel az ezzel a problémával küzdő betegeknél fokozott a stroke kockázata.

A fent említett problémáknál jóval később, mert 20-30 év szifiliszben szenvedés után is megjelenhetnek a központi idegrendszer egyéb szifilitikus érintettségei, azaz a gerincvelői bőrgyulladás és a progresszív bénulás. A gerincviszketés olyan állapot, amelyben a gerincvelő hátsó szálaiban és az ideggyökerekben degeneráció és demyelinizáció lép fel. A pruritusban szenvedő betegek olyan problémákkal küzdenek, mint a súlyos és paroxizmális (lövéses) fájdalom, ataxia és érzékszervi zavarok. A progresszív bénulás pedig az agyhártya és az agy krónikus gyulladása által okozott állapot, ami az agykéreg működésének károsodását eredményezi. A progresszív bénulás során a betegek viselkedésében változások következnek be (apatikussá, vagy éppen ellenkezőleg, rendkívül eufórikussá válhatnak), emellett téveszmék, demencia kialakulására utaló vonások is kialakulhatnak a betegekben.

Központi idegrendszeri szifilisz: tünetek

A fentiekben található általános áttekintés a központi idegrendszeri szifilisz különböző típusaiban előforduló tünetekről. Azonban mindegyiknél a betegek a központi idegrendszeri szifilisz egyéb tüneteit is tapasztalhatják, amelyek a következők lehetnek:

  • fejfájás
  • szédülés
  • halláskárosodás
  • személyiségváltozások
  • viselkedési zavarok
  • reflexek gyengülése
  • hangulatzavarok (annak csökkenése vagy növekedése formájában)
  • vizelet inkontinencia vagy széklet inkontinencia
  • hipotenzió (izomtónus csökkenés)
  • optikai atrófia és kapcsolódó látászavarok
  • rohamok
  • izomsorvadás
  • nyakmerevség
  • hányinger
  • hányás
  • zavartság
  • koncentrációs zavarok
  • remegés
  • izomösszehúzódások

Központi idegrendszeri szifilisz: diagnózis

A központi idegrendszeri szifilisz diagnosztikájában a laboratóriumi vizsgálatokat elsősorban a halvány spirocheta fertőzés kimutatására használják. A meghatározásokat mind a beteg vérének vizsgálatával, mind a (lumbalpunkcióval nyert) cerebrospinális folyadék felmérésével lehet elvégezni. Mind a nem specifikus teszteket (például VDRL- vagy USR-teszteket), mind a szifiliszre vonatkozó specifikus teszteket (amelyek FTA-ABS, TPHA vagy TPI) használnak.

Mielőtt azonban a pácienst laboratóriumi vizsgálatokra utalnák, először neurológiai vizsgálatot kell végezni. Mint már említettük, a központi idegrendszeri szifilisz még azután is kialakulhattöbb évtizeddel a kezdeti fertőzés után, ezért ennek az állapotnak a helyes diagnosztizálása egyszerűen nehéz lehet. Az előbb említett neurológiai eltéréseken túl a központi idegrendszeri szifiliszben szenvedő betegeknél az ún. Argyll-Robertson tünet. Ez nem a szifiliszre jellemző eltérés (a sclerosis multiplexben vagy a neuroborreliosisban szenvedő betegeknél is előfordulhat), de az idegrendszer szifiliszes érintettségének diagnosztizálására késztetheti az orvosokat. Az Argyll-Robertson tünet, hogy a páciens pupillái keskenyek, megfelelően reagálnak a konvergenciára és az igazodásra, de hiányzik az egyik fiziológiai reflex, vagyis a pupillák fényre adott reakciója.

A képalkotó teszteket a központi idegrendszeri szifilisz diagnosztizálására is használják. Általában a betegeket számítógépes tomográfiára vagy mágneses rezonancia képalkotásra utalják. Az ilyen képalkotó vizsgálatoknak köszönhetően kimutatható például az idegszövet sorvadása vagy ischaemiás gócok

Központi idegrendszeri szifilisz gyanúja esetén a diagnózis rendkívül kiterjedt lehet, ami többek között a a beteg tüneteit kiváltó egyéb lehetséges okok kizárásának szükségességétől. A differenciáldiagnózis az egyes betegeknél eltérő lehet, de leggyakrabban a központi idegrendszeri szifiliszt meg kell különböztetni a pszichiátriai rendellenességektől (pl. demencia vagy skizofrénia), a sclerosis multiplex és a neuroborreliosis.

Központi idegrendszeri szifilisz: kezelés

A penicillin antibiotikumokat a központi idegrendszeri szifilisz kezelésére használják. Általában intramuszkulárisan adják be, a kezelés időtartama jellemzően 10-14 nap. Néha az idegrendszer szifilitikus érintettségében szenvedő betegek más készítményeket is kapnak, például ceftriaxont vagy probenecidet.

Központi idegrendszeri szifilisz: prognózis

Nem minden szifiliszes betegnél alakul ki idegrendszeri érintettség. Ennek legnagyobb kockázata az, ha a beteget nem kezelik szifilisz miatt. Ha azonban a betegnél központi idegrendszeri szifilisz alakul ki, az idő kulcsfontosságú - például meningealis szifilisz esetén az antibiotikum-adagolás gyors megkezdésével elkerülhető a spirocheta fertőzés tartós neurológiai szövődményei. Egyes problémák, mint például a gerincvelői viszketés és a progresszív bénulás, sok év szifiliszben szenvedés után alakulnak ki. Az ilyen problémákkal küzdő betegeknél antibiotikumos kezelést is alkalmaznak, de a központi idegrendszeri szifilisz okozta idegrendszeri elváltozások visszafordítása nem lehetséges

A legrosszabb prognózis azokra a betegekre vonatkozik, akik egyszerre szenvednek központi idegrendszeri szifiliszben és HIV-fertőzésben vagy AIDS-ben. Esetükben az idegrendszer vesz részt a lefolyásbanA szifilisz sokkal gyorsabban jelentkezhet, és már számoltak be olyan betegekről, akiknek a penicillin-terápiára adott válaszreakciója alacsonyabb volt, mint a megfelelően működő immunrendszerű embereknél.

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Neurológia