A szivacsos agyvelőbántalmak (prionbetegségek) azok a betegségek, amelyekben a prionfehérjék kóros formáinak kialakulása vesz részt. Egyre többet tudunk a prionbetegségekről, de a legfontosabb szempontok még mindig ismeretlenek - jelenleg az orvostudománynak nincs módja arra, hogy a betegeket ezekből a betegségekből gyógyítsa.

Szivacsos agyvelőbántalmakazazprionbetegségekélet közben alakulhatnak ki, mások öröklött, születéstől fogva jelenlévő mutációs génekből származhatnak. Ebben a csoportban számos emberi entitás található, például a Creutzfeldt-Jakob-kór vagy a halálos családi álmatlanság.

A prionbetegségek régóta nagyon titokzatosak. Más kórokozókkal, például baktériumokkal, vírusokkal vagy gombákkal ellentétben nem tartalmaznak nukleinsavat – a prionok csak fehérjékből állnak. A prionbetegségek elméletét S. Prusiner fedezte fel, ezt a felfedezést a tudományos közösség nagyra értékelte - 1997-ben a kutatót orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. Noha viszonylag sok év telt el a prionkoncepció megszületése óta, egyes tudósok még mindig úgy vélik, hogy ez nem teljes, és tovább vizsgálják ezen állapotok természetét – a szivacsos agyvelőbántalmakért felelős tényezők közül néhányat mára megerősítettek.

Prionbetegségek: okai

A prionbetegségek etiológiája a normál prionfehérjék patogén, patogén formákká történő átalakulásával kapcsolatos. A prionok olyan fehérjemolekulák, amelyek minden ember testében megtalálhatók. Működésük még nem teljesen tisztázott, de az ismert, hogy normál körülmények között a prionfehérjék nem károsítják a szervezetet. De amikor a prionok megváltoztatják szerkezetüket és patogén részecskévé válnak, akkor a számos szivacsos agyvelőbántalmak egyike alakul ki. A szervezetben természetesen előforduló prionokat PRPC-nek, míg az abnormális formákat PRPSC-nek nevezik. Utóbbiak nemcsak azért jelentenek komoly problémát, mert lerakódások formájában felhalmozódhatnak az idegszövetben és kárt okoznak, hanem azért is, mert képesek a normál prionokat átalakítanihelytelen konformáció (leegyszerűsítve, a PRPSC képes „megfertőzni” a normál fehérjéket a maga patogén potenciáljával).

A szivacsos agyvelőbántalmaknak alapvetően 3 oka van:

  • szórványos (a patogén mutáció szomatikus sejtekben fordul elő, a beteg élete során fordul elő),
  • család (a szülőktől örökölt mutációk terhe miatt),
  • passzált (a patogén prionok emberi szervezetbe juttatásával kapcsolatos, pl. ezekkel a részecskékkel szennyezett növekedési hormonkészítményekkel vagy valamilyen szivacsos agyvelőbántalmakban szenvedő személy szaruhártya-átültetésével).

Spongif.webporm encephalopathiák: Creutzfeldt-Jakob-kór

A Creutzfeldt-Jakob-kórt (CJD) először az 1920-as évek elején írták le. A betegségnek 4 típusa van:

  • szórványos CJD (a leggyakoribb, az összes CJD eset 9/10-ét teszi ki)
  • családi CJD
  • túlterhelt CJD
  • CJD változat

A Creutzfeldt-Jakob-kór különböző változatai során a klinikai kép változó lehet. A szivacsos agyvelőbántalmak e csoportjában a leggyakoribb betegségek a következők:

  • demencia rendellenességek (beleértve a memória, a figyelem és a koncentráció fokozatos romlását)
  • myoclonus (akaratlan mozgások, például hirtelen izomrándulások)
  • kisagyi diszfunkció (például egyensúlyhiány)
  • látászavar
  • piramis és extrapiramidális tünetek

A CJD variánsok során mentális zavarok (pl. szorongás, depressziós hangulat), fájdalom és a fent említett akaratlan mozgásokon kívül is megjelenhetnek.

A Creutzfeldt-Jakob-kór prognózisa rossz – például sporadikus CJD-ben szenvedő betegeknél átlagosan négy-öt hónap telik el a tünetek megjelenésétől a halálig.

Spongif.webporm encephalopathiák: Gerstmann-Straussler-Scheinker szindróma

A Gerstmann-Straussler-Scheinker szindróma (GSS) általában családokban fordul elő, és a PRNP gén öröklött mutációja okozza. Ez a leglassabban fejlődő szivacsos agyvelőbántalom. A GSS csapat tagja:

  • spinocerebelláris ataxia
  • dyzartria
  • demenciazavarok
  • nyelési zavarok
  • nystagmus
  • fokozott izomfeszültség

A GSS-sel diagnosztizált betegek változó ideig élnek át, egyes betegek több mint 10 évvel a betegség kezdete után meghalnak.

Spongif.webporm encephalopathiák:halálos családi álmatlanság

A fatális családi álmatlanság egy prionbetegség, amelyet a PRNP gén mutációi okoznak. A betegség rendkívül ritka, és eddig 28 családban diagnosztizálták világszerte. A fatális családi álmatlanság során az első tünet az alvásképtelenség. Ez a probléma szorongásos zavarokhoz és a beteg hallucinációihoz vezet. Az éjszakai pihenés állandó hiányának hatása az autonóm rendszer működésének zavarai (beleértve a szívműködési zavarokat, izzadást és az emésztőrendszeri zavarokat), valamint a testtömeg fokozatos csökkenése. A fatális familiáris álmatlanság előrehaladottabb stádiumában hormonális zavarok lépnek fel, a demencia tünetei a betegség lefolyásában.A fatális familiáris álmatlanság prognózisa más szivacsos agyvelőbántalmakhoz hasonlóan kedvezőtlen: a betegek általában a megjelenést követő három éven belül meghalnak.

Spongif.webporm encephalopathiák: változó proteázérzékenységgel járó prionopathia

A tárgy alt szivacsos agyvelőbántalmak előfordulása elsősorban a PRNP gén mutációival függ össze. Ezek a mutációk azonban ennek a génnek a különböző kodonjait érintik, ezért több különböző prionbetegséget különböztetünk meg. Egy viszonylag nemrégiben (2008-ban) leírt egység a prionopathia, amely változó proteázérzékenységgel rendelkezik. Az ebben a betegségben szenvedő emberek a PRNP gén három kodonjában mutációt hordoznak.A proteázra változó érzékenységű prionopathia esetén a betegek a következőket tapasztalják:

  • kognitív károsodás
  • rendkívül súlyos pszichiátriai rendellenességek: lehetnek eufória és izgatottság, de jelentős apátia is
  • dysartrii
  • afázia (nyelvi zavarok)

A betegség átlagos időtartama ebben a prionopathiában kevesebb, mint 4 év.

Spongif.webporm encephalopathiák: kuru

A Kurut ma már gyakorlatilag nem létező betegségnek tekintik – a kannibál viselkedést gyakorló pápua-új-guineai törzseknél találkoztak vele. Ennek a szivacsos encephalopathiának a domináns tünete a progresszív cerebelláris ataxia. Akaratlan mozgásokkal (főleg chorea, remegés és athetózis formájában), valamint vizelet- és széklet inkontinencia társulhat. A kuruban szenvedő betegek is jelentős hangulati ingadozásokat tapasztalnak, primitív reflexek alakulnak ki (pl. szopás). E prionbetegség esetében meglehetősen jellemző probléma az erőszakos sírás vagy nevetés – ez utóbbi jelenségek miatt a kurut néha „nevető halálnak” is nevezik.

Spongif.webporm encephalopathiák:diagnosztika

Prion betegségek gyanúja a beteg tünetei alapján. Ezek azonban meglehetősen nem specifikusak, mivel számos más olyan betegség során is megjelenhetnek, amelyek nem kapcsolódnak a prionokhoz. Emiatt a szivacsos agyvelőbántalmak diagnosztikájában a következőket is használják:

  • képalkotó vizsgálatok (pl. mágneses rezonancia képalkotás, amely lehetővé teszi az agy prionfehérjék általi degenerációjával kapcsolatos változások kimutatását),
  • laboratóriumi vizsgálatok (például az agy-gerincvelői folyadék fehérjekoncentrációjának értékelése, pl. MAP-tau, S-100 vagy 14-3-3 fehérjék),
  • genetikai tesztek (a páciens mutációinak kimutatására),
  • immunizálási teszt (prionfehérjék elleni antitestek felhasználásával)

A diagnózist agyboncolással is megerősíthetjük, melyben a szivacsos agyvelőbántalmakra jellemző elváltozásokat lehet találni. Ezek lehetnek szivacsos elváltozások, különböző eloszlású és eltérő szerkezetű (az adott betegség entitásától függően), amiloid plakkok és neuronális defektusok.

Spongif.webporm encephalopathiák: kezelés

A prionbetegségek jelenleg gyógyíthatatlanok – a sok éve folyó számos tanulmány ellenére az orvostudománynak még mindig nincsenek olyan gyógyszerei, amelyek lassíthatnák vagy teljesen gátolhatnák fejlődésüket. A szivacsos agyvelőbántalmakban szenvedő betegek tüneti kezelését a tünetek intenzitásának enyhítésére és életminőségük lehetőség szerinti javítására alkalmazzák, azonban a szivacsos agyvelőbántalmak kezelésével kapcsolatos munka még folyamatban van. A tudósok különféle módszereket próbálnak alkalmazni – az első példa a génterápia. Befolyásolnák a nukleinsavakat és a szerkezetükben előforduló mutációkat – a génterápia alkalmazásának célja a genetikai kód hibáinak semlegesítése lenne. Egy másik megközelítés az immunológiai terápia alapja – folyik a munka olyan antitestek létrehozásán, amelyek szerepe a kórokozó prionok eltávolítása lenne. Egy másik módszer, ahol a szivacsos agyvelőbántalmak leküzdésének lehetőségét látják, a szintetizált fehérjemolekulák felhasználásával történő kezelés, amelyek a páciens szervezetébe kerülve semlegesítenék a kóros fehérjéket.

Kategória:

Neurológia