A hipokalémia olyan elektrolitzavar, amelyben a kálium mennyisége a vérszérumban kevesebb, mint 3,8 mmol/l. A káliumhiányban jelentkező betegségek szigorúan az elem hiányának mértékétől függenek. Az enyhe hypokalaemia tünetmentes és nem feltűnő, míg a súlyos hypokalaemia életveszélyes lehet. Mik a káliumhiány okai és tünetei? Hogyan kezelik a hypokalaemiát?
A hipokalémiaolyan rendellenesség, amely a vérszérum elégtelen káliumellátásából ered (3,8 mmol/l alatt). Az elektrolitvizsgálatok a vérképhez hasonlóan az alapvető laboratóriumi vizsgálatok részét képezik, és értékes információkkal szolgálnak szervezetünk állapotáról. Figyelembe véve a hypokalaemia elterjedtségét, érdemes feltenni magunknak a következő kérdéseket: Mik a hypokalaemia okai? Mik a tünetei? Hogyan kezeljük a hipokalémiát?
Hipokalémia: okai
Számos mechanizmus vezet szervezetünk káliumtartalmának csökkenéséhez:
- A hipokalémia leggyakoribb oka a szervezet káliumvesztése
Ilyen helyzet akkor is előfordulhat, ha elveszítjük a vizet a szervezetünkből. A mérgezés vagy a gyomor-bél traktus fertőzése következtében fellépő fokozott hányás, hasmenés kiszáradással és a kálium-, nátrium- és kloridionok elvesztésével jár. A tünetek már néhány nappal a tünetek megjelenése után megjelenhetnek. Különös figyelmet kell fordítani azokra a gyermekekre, akiknél gyorsabban alakulhatnak ki elektrolitzavarok, mint a felnőtteknél, és akiknek a tünetei általában súlyosabbak.
- A hipokalémia másik oka bizonyos gyógyszerek alkalmazása, amelyek "kiürítik" a káliumot a szervezetünkből.
Ide tartoznak a kacsdiuretikumok (például a furoszemid) és a tiazid diuretikumok. Magas vérnyomás vagy különféle etiológiájú ödémák (pangásos szívelégtelenség, cirrhosis, veseelégtelenség) kezelésére használják. Ezek az anyagok a vizelettel együtt a víz eltávolítását okozzák a szervezetből, és ez az állapot kedvez a makrotápanyagok – különösen a kálium – elvesztésének. A hashajtók egy másik gyógyszercsoport, amelyek elősegítik a hipokalémiát. Az emésztőrendszeren keresztül eltávolítják a káliumot, és túladagolásuk összefüggésbe hozhatóhasmenés és klinikailag jelentős folyadék- és elektrolitveszteség
A glükokortikoszteroidok és az aminoglikozidok csoportjába tartozó antibiotikumok (gentamicin), amelyeket számos légúti betegségben (asztma, tüdőgyulladás) használnak, szintén hozzájárulnak a vér káliumszintjének csökkentéséhez. Súlyos gombás fertőzések (amfotericin) és egyes daganatos megbetegedések (ciszplatin) kezelésében is létezik olyan gyógyszercsoport, amely nefrotoxikus hatása miatt negatív hatású, pl. csak a káliumszint miatt.
A közelmúltban népszerűvé vált kínai gyógynövények használatakor a hypokalemia formájában jelentkező mellékhatást is szem előtt kell tartani. Itt érdemes megjegyezni, hogy az ilyen típusú készítmény megfelelő ismerete és az adott gyógyszer összetételének alapos tanulmányozása nélkül történő alkalmazása nemcsak elektrolitzavarokat, hanem máj- vagy vesekárosodást is okozhat.
Az utolsó két gyógyszercsoport, amelyeket nagyon gyakran használnak a betegek, és amelyek hatása a terápiás hatáson kívül káliumionok beáramlását okozhatja az extracelluláris térből a sejtbe, és ezáltal csökkentheti a A vérben lévő kálium béta-mimetikumok (szalbutamol) – a .in. első vonalbeli gyógyszerként bronchiális asztmában szenvedő betegeknél, valamint korunk egyik legfontosabb civilizációs betegségében, a cukorbetegségben szenvedő betegek által szubkután szedett inzulint.
Ezért olyan fontos a „használat előtt konzultáljon orvosával vagy gyógyszerészével” kifejezés. Megfelelő dózisú gyógyszerek és nem ritkán káliumion-pótlás a terápia során számos nemkívánatos hatás elkerülhető.
- Az endokrin rendellenességek jelentős csoportja a szérum káliumszint csökkenésével is összefügg
Ide sorolhatjuk többek között primer hiperaldoszteronizmus (Conn-szindróma), melynek leggyakoribb oka a mellékvese adenoma, ritkábban a hiperplázia. Az aldoszteron egy hormon, amely a mellékvesékben termelődik. Felelős a nátriumionok másodlagos reabszorpciójáért a vesében és a káliumionok kiválasztásáért. Ha ennek a hormonnak a termelése a mellékveséken kívül megy végbe, azt másodlagos aldoszteronizmusnak nevezik. Ez az állapot például rákkal hozható összefüggésbe: erre példa a petefészekrák vagy a veserák.
A VIP-ooma nevű rosszindulatú daganat, amely a ritka idegrendszeri daganatok közé tartozik, jelentős mennyiségű vazoaktív bélpeptidet választ ki, bőséges hasmenést okozva, ami akár napi több liter térfogatot is elérhet! A tünetek nemcsak a szélsőséges kiszáradást, a hypokalaemiát, hanem a metabolikus acidózist és az aritmiákat is magukban foglalják, amelyek nem teljes listája a hypokalaemiát okozó eseteknek. SzűkítésA veseartéria vagy a Bartter-szindróma olyan kóros állapotok, amelyek többek között hipokalémiával is megnyilvánulnak.
Lásd: káliumhiány tünetei
Tekintse meg a 7 képből álló galériátMegéri tudni
A kóla káros?
A görögországi Ioannina Egyetem 2009-es tanulmánya megállapította, hogy nagy mennyiségű kóla (2-3 liter naponta) krónikus fogyasztása hypokalaemiát, és hosszú távon akár myopathiát is okozhat. A koffein mellett az ízletes italban található glükóz és fruktóz káliumvesztést idéz elő szervezetünkből. Ha érdekel, látogass el a cikk végén található linkre. A káliumvesztés mellett annak elégtelen ellátásával is megbirkózhatunk. Az olyan betegségek, mint az étvágytalanság vagy a fehérje- és energiahiány, számos drámai pusztító hatás mellett közvetlen hatással vannak az elektrolit-egyensúlyra is, beleértve a káliumionokét is.
Hipokalémia: tünetek
A hypokalaemia tünetei az elem hiányának mértékétől függenek. A legáltalánosabb tünetek az izomgyengeség, a polyuria és a fokozott szomjúságérzet. E tünetek közül sok a simaizmok bénulása a csökkent neuromuszkuláris ingerlékenység miatt. Például a húgyhólyag izomzatának bénulása vizeletvisszatartáshoz, a bélizmok pedig székrekedéshez vezet, ami hányáshoz vagy hányingerhez vezet.
Fájdalmas izomgörcsök és paresztéziák is megjelenhetnek a karokban és lábakban. A neurológiai rendellenességek az ínreflexek gyengülésében vagy teljes megszűnésében nyilvánulhatnak meg.
A szívritmuszavar a hipokalémia nagyon súlyos és veszélyes következménye. A járulékos stimulációt vagy a supraventrikuláris tachycardiát a beteg úgy érzékeli, mint az ún "palpitáció".
Előfordulhat még az ún szívblokkok. Egyszerűen fogalmazva, ezek olyan állapotok, amelyekben az egyes szívösszehúzódások közötti idő veszélyesen meghosszabbodik. A legsúlyosabb állapot - és közvetlenül az életet veszélyeztető hipokalémia esetén - a kamrafibrilláció. Gyors és koordinálatlan munkájuk teljesen rontja a vér szívből az aortába való kilökődését, ezáltal a testben való eloszlását. Az egyetlen kezelési lehetőség ebben az esetben az újraélesztés és a defibrilláció.
Súlyos hypokalaemiában szenvedő betegek halálának oka a rhabdomyolysis is lehet, vagyis a harántcsíkolt izomszövet lebomlása. Végül akut veseelégtelenséghez vezet. Ez egy olyan betegség, amely korai felismerés esetén teljesen visszafordítható. A hypokalaemia tünetei ezt követően megszűnnekegyensúly elektrolit zavarok
Hipokalémia: diagnózis
A hypokalemia diagnosztikai folyamatának legfontosabb része a vérszérum káliumion-koncentrációjának meghatározása. Ezzel egyidejűleg az orvosnak részletes interjút kell készítenie, szem előtt tartva az olyan okokat, mint a vízhajtók alkalmazása vagy az endokrin rendellenességek tünetei.
Hipokalémia: kezelés
Először is meg kell szüntetni a szervezet alacsony káliumszintjének okát. A következő lépés a szint kiegyenlítése és más gyakran kísérő víz- és elektrolitzavarok, például metabolikus acidózis kezelése lesz.
A hypokalemia enyhe stádiumait káliumban gazdag gyümölcsök (banán, gyümölcslevek) fogyasztásával tudjuk kompenzálni, a jelentős hiányosságok kiegyenlítéséhez szájon át szedhető készítmények, általában kálium-klorid (KCl) pótlására lehet szükség.
A szívműködési zavarokkal járó súlyos hypokalaemia a parenterális káliumellátás indikációja, a szérum elem szintjének egyidejű monitorozásával. Ez azért van így, hogy elkerüljük a kábítószer-túladagolást és a hyperkalaemia kialakulását.
Refrakter hypokalaemiát okozhat a kísérő hypomagnesaemia. A hipokalémia kezelését orvos felügyelete mellett kell elvégezni, mert nagyon könnyen túladagolható a készítmények, és számos mellékhatást okozhatForrás:http: //onlinelibrary.wiley. com/doi/10.1111/ j.1742-1241.2009.02051.x / teljes