A klausztrofóbia a zárt helyiségektől (pl. lift) való félelem, de nem csak - a klausztrofóbia tünetei akkor is tapasztalhatók, ha tömegben találod magad, vagy kisautót vezetsz. De honnan ered ez a fóbia? Egyes klausztrofóbiás helyzetek elkerülhetők, mások biztosan nem – kezelhető-e valahogy a klausztrofóbia? Ismerje meg a klausztrofóbia okait és tüneteit, és tanulja meg, hogyan kezelje a zárt terektől való félelmet!

Klausztrofóbiaa leggyakoribb fóbiák közé tartozik – a statisztikák szerint az emberi populáció akár 7%-a is szenvedhet klausztrofóbiától eltérő mértékben. Ennek a rendellenességnek a neve két szóból származik: „claustrum” (a latinból származik, és „valahol bezárva lenni”) és „phobos” (a görögből származik, jelentése „félelem”).

Klasszikus klausztrofóbia, amely azzal a ténnyel jár, hogy a beteg beteg szorongást tapasztal, amikor szűk helyiségbe van zárva (különösen egy ablaktalan helyiségbe) – például lift, városi WC vagy képalkotó kamra (pl. mágneses térben) rezonancia képalkotás). A valóságban azonban a klausztrofóbiás rohamot sok más helyzet is kiválthatja – előfordul, hogy a betegek szorongást tapasztalnak ezzel a fóbiával kapcsolatban, ha a következőkben találják magukat:

  • tömeg (a félelem különösen akkor fordulhat elő, ha nagyon nehéz lenne elhagyni egy ilyen helyet);
  • kisautó;
  • repülő;
  • autómosó;
  • alagút;
  • üzlet próbafülke.

Általánosságban elmondható, hogy a klausztrofóbiás szorongást kiváltó helyzetek listája bővíthető és meghosszabbítható – még arra is van példa, hogy a betegek szorongást tapasztalnak, miközben egy boltban hosszú sorban állnak vagy a fogorvosi székben ülnek. Alapvetően a klausztrofóbia tünetei akkor jelentkeznek, ha a beteg olyan helyen van, ahonnan nehéz lenne kijutni – mindannyian azonban teljesen más helynek tekinthetjük.

Klausztrofóbia bármely életkorban kialakulhat, de jellemzően a benti tartózkodástól való félelem bármely életkorban megjeleniktizenéves.

Klausztrofóbia: tünetek

A klausztrofóbiás beteg különféle rendellenességeket tapasztalhat, ha olyan helyzetbe kerül, amely szorongást vált ki. A klausztrofóbia leggyakoribb tünetei a következők:

  • hőhullámok,
  • erős izzadásnövekedés,
  • kezet fog,
  • fokozott pulzusszám,
  • légzésgyorsulás,
  • légszomj,
  • nehézség vagy fájdalom a mellkasban vagy a hasban
  • szédülés,
  • hányinger.

Fent a klausztrofóbiával összefüggő szorongás szomatikus tünetei vannak. A beteg azonban zavartsággal is küszködhet egy ilyen roham során, és azt is érezheti, hogy hamarosan meghal. Extrém helyzetekben pánikroham is előfordulhat.

Klausztrofóbia: okai

Legalább több különböző elmélet létezik a klausztrofóbia lehetséges okairól. Mint sok más szervi betegség és mentális rendellenesség esetében, az általunk örökölt gének feltételezhetően befolyásolják a klausztrofóbia kialakulását. Klausztrofóbiával is megfertőződhetünk. A kondicionálás jelenségéről beszélünk. Az ezzel kapcsolatos lehetőség, hogy ha a szüleink klausztrofóbiások, mi magunk is fokozottan ki vagyunk téve annak, hogy ez a probléma bennünk is megjelenik. Egy ilyen klausztrofóbiás ok esetén a gyámját megfigyelő, ezzel a fóbiával küzdő gyermek valahogy átveszi a viselkedését, megtanulja, és egy idő után klausztrofóbiássá válik, a betegek átélik életüket. A később tapaszt alt események klausztrofóbia tüneteinek fellépéséhez vezethetnek a klausztrofóbia kialakulásához. Példaként hozhat egy olyan helyzetet, amikor egy személyt (különösen egy gyereket) bezártak egy szűk helyiségbe büntetés miatt, vagy olyan eseményt, amikor egy személy elzárta a WC-t, és hosszú ideig nem tudott kijutni onnan.

Az is lehetséges, hogy a klausztrofóbia szerves eredetű. Egy ilyen következtetést az a megfigyelés alapján vontak le, hogy egyes e fóbiában szenvedőknél az amygdala - az agy szerkezete összefügg pl. félelemérzettel és harcolj és menekülj reakciókban vesz részt – kisebb, mint a klausztrofóbiával nem rendelkező embereknél.

Megéri tudni

Klausztrofóbia: elismerés

Kijelenthető, hogy a beteg klausztrofóbiásmiután összegyűjtöttünk vele egy részletes interjút arról, hogy milyen helyzetekben alakul ki nála szorongás, és hogyan nyilvánul meg ez a félelem (azaz kialakulnak-e nála a fent leírt klausztrofóbia tünetei). Más szempontok is fontosak, mint például, hogy a páciens igyekszik-e a lehető legnagyobb mértékben elkerülni a benne szorongást okozó helyzeteket (pl. tartózkodik a lift használatától akkor sem, ha a tizedik emeletre kell felmennie). Az is fontos, hogy a beteg nem csak akkor érez-e szorongást, ha kellemetlen helyzetet tapasztal, hanem akkor is, amikor elképzeli, de mielőtt bármely betegnél klausztrofóbiát diagnosztizálnak, ki kell zárni a betegben esetlegesen felmerülő egyéb okokat. betegségek. A klausztrofóbia differenciáldiagnózisa elsősorban a poszttraumás stressz-zavart (PTSD) és az obszesszív-kompulzív zavart (OCD) veszi figyelembe.

Hogyan gyógyítható a klausztrofóbia?

Néha előfordul, hogy a klausztrofóbia magától teljesen eltűnik, és a beteg működése teljesen visszaáll a normális kerékvágásba. Egyeseknél azonban ez nem történik meg – az ilyeneknek mindenképpen javasolható a klausztrofóbia kezelési lehetőségeinek valamelyik használata. Valószínűleg nem kell meggyőzni senkit arról, hogy a terápia javíthatja a működést – elvégre a klausztrofóbiás beteg bizonyos helyzeteket el tud kerülni (pl. lift használata), de más helyzeteket (pl. autóvezetés vagy tömegben való tartózkodás) nehezebb. kerülje.

A pszichoterápia játssza a legfontosabb szerepet a klausztrofóbia kezelésében. Különféle pszichoterápia alkalmazható az ilyen fóbiában szenvedőknél, az egyik leggyakrabban alkalmazott a kognitív-viselkedési pszichoterápia. Egy másik terápiás módszer, amelyet esetenként klausztrofóbiában szenvedő betegek számára ajánlanak, az expozíciós terápia. Abból áll, hogy - ellenőrzött körülmények között - a páciens olyan helyzetnek van kitéve, amely szorongást okoz. A terápiát végző személy ezután jelzi a páciensnek, hogy egy adott helyzetben teljesen biztonságban van – az expozíciós terápia célja, hogy „megtanítsa” a pácienst a szorongástól.

Mellesleg, de valójában ritkán, a klausztrofóbiában szenvedőknek néha javasolják a gyógyszeres kezelést. Ilyenkor elsősorban antidepresszánsokat, szorongásoldókat használnak, de ha klausztrofóbiában szenvedőknek ajánlottak, akkor csak a legerősebb szorongásos tünetekkel küzdőknek. Hangsúlyozni kell, hogy a farmakoterápia csak kiegészítés lehet a klausztrofóbia kezelésében – a pszichoterápia az alap.

Megéri tudni

Hogyan kezeljük a klausztrofóbiát?

Nem.minden beteg élvezi a klausztrofóbia kezelésének lehetőségét, és a terápiában részt vevők még a kezelés befejezése előtt is szorongásos rohamokat tapasztalhatnak. Mindkét betegcsoport számára adható néhány tipp, hogy mit tegyenek, ha szorongásos rohamot tapasztalnak. Olyan technikákat ajánlhat, mint:

  • mély légzés : roham alatt érdemes mélyen és nagyon lassan lélegezni - ez segíthet megnyugodni,
  • összpontosítás valamire : a figyelem elterelése egy félelmetes helyzetről segíthet az egyensúly helyreállításában (nagyon egyszerű dolgokra irányíthatja figyelmét, például egy óra mozgó mutatói),
  • valami kellemes jelenségre gondolva : a fent leírt tevékenységhez hasonlóan ez a páciens figyelmét elvonja,
  • ismételgetve magadban, hogy a félelem alaptalanés az adott helyzetben tényleg nincs valódi veszély
A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Kategória:

Pszichiátria