A morfium az egyik legrégebbi pszichoaktív anyag, amelyet orvosi és kábítószeres célokra használnak. Először 1804-ben szintetizálták, és az általa okozott számos mellékhatás ellenére még mindig széles körben használják súlyos fájdalmak kezelésére. Nézze meg, hogyan működik a morfium, és mik a szedésének tünetei.

Mi a morfium?

A morfium az ópiumban található legfontosabb pszichoaktív vegyület – az éretlen gyógymákból származó mákból nyert anyag. Kémiailag a morfium egy alkaloid, növényi eredetű szerves kémiai vegyület, amely nitrogént tartalmaz.

Nagy dózisban az alkaloidok mérgezőek, de kisebb dózisban gyógyító hatásuk lehet (pl. gátolják a köhögési reflexet, mint a kodein), fájdalomcsillapító és bódító hatású.

Morphine: történelem

A morfiumot először 1804-ben egy német gyógyszerész, Friedrich Sertürner izolálta ópiumból. Az általa felfedezett anyagnak hipnotikus és fájdalomcsillapító tulajdonságokat tulajdonított. Morpheusról, az alvás istenéről nevezte el morfiumnak. Hamarosan az anyagot érzéstelenítőként, altatóként, fájdalomcsillapítóként kezdték árulni, és alkohol- és ópiumfüggőség kezelésére használták.

Már a 19. században számos morfiumfüggőség esetét észlelték. A polgárháború alatt használt kábítószer volt – akkor a becslések szerint körülbelül 400 000 amerikai katona vált függővé.

A morfiumot Lengyelországban is ismerték, ahol főként az orvosok és az egészségügyi személyzet körében fordult elő a tőle való függőség. Az első törvényt, amely megtiltotta a birtoklását, 1914-ben az Egyesült Államokban adták ki, az ópiátfüggőség növekvő problémája hatására. A morfium drogként kezdett veszíteni népszerűségéből, amikor felfedezték erősebb származékát, a heroint.

Morphine: megjelenés és tálalási módok

A morfium keserű ízű, szagtalan fehér por. Vízben gyengén oldódik.

Morfin tabletta

A morfium beadható orálisan tabletta formájában (majd kb. 30 perc múlva kezd hatni)

Injektálható morfium

A morfium oldat formájában a bőr alá történő injekciózásra szolgál (15 perc múlva fejti ki hatását) vagy intravénásan (2-3 perc múlva kezdődik, maximum kb. 30 perc múlva).

Az anyag teljes hatásideje kb. 4 óra

Morphine: akció

A morfium erős nyugtató, fájdalomcsillapító és hipnotikus hatású. Mámort, ellazulást okoz, boldogság és eufória érzetet kelt, élesíti a hallás- és tapintást. Elnyomja a negatív gondolatokat és érzelmeket, csökkenti a szorongás érzését, és nyugodt állapotba hoz.

Fizikailag a morfium elnyomja a légzőrendszert, gátolja a köhögési reflexet és szűkíti a pupillákat. Emellett pszichomotoros lassulást okoz, megszünteti a fáradtság és éhségérzetet

Nagyobb dózisú gyógyszer okozhatja az ún morfium alvás, amely abban különbözik a normál alvástól, hogy érzékeny a külső ingerekre, különösen a hangokra.

Morfin mint gyógyszer

A morfiumot a rák során fellépő akut fájdalom kezelésére használják. Ez a legerősebb fájdalomcsillapító, amelyet daganatos betegeknek írnak fel - az ún A fájdalomcsillapító létra a krónikus rákos fájdalom kezelésében használt anyagok III. csoportjába tartozik. Műtétek után, közelmúltbeli szívinfarktus után, ischaemiás szívbetegségben, sérülések és balesetek után is alkalmazzák.

Bár a tudósok megpróbálták izolálni a morfinszármazékokat, amelyek mentesek lennének a kábító hatásoktól, még nem találtak olyan anyagot, amely hatékonyan csillapítaná a fájdalmat mellékhatások nélkül. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a morfium megfelelő dózisú, orvosi felügyelet mellett történő beadása nagyon ritkán vezet függőséghez.

Morfin: függőség

A bódító célokra használt morfium nagyon gyorsan addiktív. Már 1-2 használat után pszichés függőség alakul ki, aminek következtében kialakul a nagyon erős vágy a gyógyszer következő adagjának bevételére

Több vagy tucatnyi beadás után a morfium fizikai függőséget okoz – ekkor nemcsak a psziché, hanem a szervezet is egyre több anyagot igényel. Ha kihagy egy adagot, kábítószervágyat kap, amely elvonási tünetek sorozata: izomremegés, könnyező szem, hányinger, hányás, hasmenés, tüsszögés, fokozott izzadás, szorongás, szorongás, depresszió

Extrém esetekben, ha a szenvedélybeteg nagyon nagy adag morfiumot vett be, keringési zavarok és akár szívinfarktus következtében bekövetkező halál is előfordulhat.

Általában azonban az elvonási tünetek 2-3 napig tartanak, majd eltűnnek. 8-10 nap elteltével a szervezet teljesen méregtelenít, így kis mennyiségű gyógyszerre is ismét érzékennyé válik.

A morfiumtól való pszichológiai függőség azonban megmarad, így a szenvedélybetegek általában gyorsan visszatérnek a függőséghez. Az opioidfüggőség elleni küzdelem egyik hatékony módja aátállás a metadon programra, azaz a morfium kevésbé káros helyettesítője - metadon szedése

Morfin: a

szedésének tünetei

Morfin beadását követően a következő testi tünetek figyelhetők meg:

  • beszűkült pupillák rosszul reagálnak a fényre,
  • pszichomotoros lassulás,
  • álmosság,
  • éhségcsillapítás,
  • fájdalomcsillapítás,
  • szexuális igények csökkentése,
  • gyomor-bélrendszeri betegségek: hányinger, hányás, székrekedés,
  • vérnyomásesés és pulzusszám,
  • demencia,
  • elmosódott beszéd,
  • vizeletvisszatartás

A krónikus morfiumfogyasztás jelentős tünete az életmotiváció csökkenése, az apátia, az érdeklődés elvesztése, az akaratgyengülés és a lustaság. Ahogy a függőség növekszik, a függő személy egyre inkább arra összpontosít, hogy pénzt szerezzen, hogy több adag morfiumot vásároljon. Ugyanakkor elhanyagolja munkáját, családját, személyes higiéniáját, megszabadul minden erkölcsi korláttól, és minden életenergiáját kábítószer-szerzésre fordítja.

Morfin: túladagolás

A morfiummérgezés tünetei:

  • hányinger és hányás,
  • szájszárazság,
  • légszomj,
  • a pupillák nagyon szoros szűkítése gombostűfejnyire,
  • cianózishoz vezető légzési elégtelenség (az arc és a test bőre elkékül, sápadt lesz),
  • testhőmérséklet és vérnyomás csökkentése,
  • kóma.

Mérgezés esetén az elsősegélynyújtás általában hánytatásból, vizes oldatos aktív szén beadásából (még akkor is, ha a morfiumot intravénásan adtak be, mert bejut a gyomorba) vagy hashajtókból áll.

A morfin minimális halálos dózisa körülbelül 0,2 g, de túlérzékenység esetén akár 60 mg bevétele után is előfordulhat halál. A szenvedélybetegek fokozott toleranciát mutatnak a szerrel szemben, és esetükben a napi 2-3 g-os adagok sem okoznak mérgezési tüneteket.

Kategória:

Pszichológia