A személyiségzavarok kezelése főként pszichoterápiából és farmakoterápiából áll. A szociális készségek képzésével és az egészségtelen érzelmekkel való megküzdéssel támogathatók. A terápia hatása az, hogy a személyiségzavaros ember új, konstruktív kommunikációs módokat, önmaga és a világ észlelését fejleszti ki. A terápia egyben esély a társadalmi életben (család, munka) való teljesebb részvételre, az elidegenedés és az össze nem illő érzés megszüntetésére

A személyiségzavarok kezelésea cselekvés, a gondolkodás és a világ észlelésének kialakult módjainak megváltoztatására való törekvés, amelyet a psziché változásai okoznak. Nap mint nap megnehezítik a személyiségzavarral küzdő ember életét, mert eltérnek a társadalmilag elfogadott viselkedési formáktól. Nehezíti a másokkal való bánásmódot, és nehéz neki önmagával.

Az alkalmazott kezelési módok a pszichoterápia és a gyógyszeres terápia (pszichoterápiás támogatásként, mert a gyógyszerek adagolása csökkenti a rendellenesség tüneteinek súlyosságát, de nem gyógyítja annak okait). A terápia hatásai a rendellenesség tüneteinek súlyosságától és az előfordulásuk időpontjától függenek. A kezelés megkezdése előtt az első lépés egy pszichiáterrel vagy pszichológussal való találkozás, aki egy interjú és az esetleges vizsgálatok után diagnózist állít fel. Ezt követően a páciens szakember segítségével eldönti, hogy melyik terápiát választja-egyénileg vagy csoportosan

Fontos! Ne feledje, hogy nem minden olyan viselkedés, amelyet kritizálnak, félreértenek vagy rosszabbá teszi a közérzetet, személyiségzavar tünete.

Személyiségzavarok kezelése: pszichoterápia

Az egyéni rövid távú pszichoterápia (legfeljebb 10 alkalom) nem működik személyiségzavarok kezelésére. Az ilyen típusú problémák több találkozót és elmélyült munkát igényelnek a pácienssel. A kezelési folyamatban nagyon fontos a kölcsönös bizalom és mindkét fél aktív részvétele a terápiás folyamatban. A leghatékonyabb (40-64%) ahosszú távú pszichoterápia(több mint 10 alkalom). Lehetőséget adva a belátásra, vagyis a psziché sokszor tudattalan mechanizmusainak megismerésére, amelyek a zavart okozhatták. Akkor hatékonyan dolgozhat azon, hogy gyógyító változásokat idézzen elő a személyiségstruktúrában.

A személyiségzavarok kezelésének másik módja az csoportos pszichoterápia(a csoport létszáma nem haladhatja meg a 10-12 főt). Ezután dolgozzon a káros viselkedéseken, gondolatokon és kapcsolatokon is, de ez más csoporttagokkal és egy-két terapeutával együtt történik. A közös találkozás nem csak a tapasztalatok megbeszélését jelenti, hanem új, egészséges reakciómódok elsajátítását. Lehetőséget adnak arra is, hogy szembenézzenek és tudatosuljanak azzal, hogy amit teszel és mondasz, az hogyan hat és kölcsönhatásba lép másokkal. A találkozókat biztonságos körülmények között, az általuk ismert emberek környezetében, a bizalom és az ítélkezéstől mentes légkörben tartják. A csoport résztvevői között kialakuló kapcsolatok szintén nagyon fontos elemei a személyiségzavarok terápiájának

A személyiségzavarok kezelésében leggyakrabban a következőket alkalmazzák:

  • pszichodinamikus pszichoterápia- azon a feltételezésen alapul, hogy belső, tudattalan mechanizmusok irányítják az emberi életet. A találkozások során a terapeuta elsősorban meghallgat, segít az emlékek előhívásában, érzelmek, ötletek vagy álmok megosztására ösztönöz.

A transzferfókuszú terápia (TFP) a modern pszichodinamikus pszichoterápiából származik. Alkotója és támogatója Otto Kernberg. A TFP-ben a páciens és a terapeuta között létrejövő kapcsolat lehetővé teszi, hogy előbbi újrateremtse az életében jelenlévő kapcsolatokat (partnerkapcsolatok, szakmai, baráti kapcsolatok). A terapeuta segít a páciensnek megérteni és integrálni a kapcsolat minden aspektusát, beleértve a kínos és nehéz szempontokat is - érzéseket, gondolatokat, motivációt, hogy később összefüggően és egységesen érzékelhesse önmagát és környezetét. A transzferfókuszú terápia különös hangsúlyt fektet a borderline és nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő betegek kezelésére.

  • kognitív-viselkedési terápiából származó módosított megközelítések (pl. kognitív, kognitív-analitikai, dialektikus-viselkedési) – alapja az a feltevés, hogy a cselekvést az a feltevés vezérli, ahogyan önmagunkról és a világban betöltött szerepéről gondolkodunk. Ebben a megközelítésben a terapeuta szakértő és segít megérteni a problémát, részt vesz e gondolkodásmód (kognitív aspektus), majd a viselkedés megváltoztatásában (viselkedési aspektus).

A Marsha Linehan által kifejlesztett dialektikus viselkedésterápia a kognitív viselkedésterápián alapul. Alapja a mindfulness, vagyis az "itt és most"-ra fókuszálás, a történések pozitív és negatív következményekkel járó elfogadása, az önmagaddal és a környezeteddel folytatott küzdelem lezárása. A dialektika pedig segít megérteni, mi történik a páciens életében azáltal, hogy összeegyezteti és szintetizálja az ellentéteket, megmutatva a funkcionalitást.diszfunkció, ok-okozati összefüggések. A terapeuta inkább partner, aki szükség esetén további kapcsolatokra ösztönöz, hogy a páciens terápiában maradjon, és hatékonyan valósítsa meg az új, egészségesebb magatartásformákat, gondolatokat. Ez a fajta terápia különösen hasznos a borderline személyiségzavarok kezelésében, a beteg életét és egészségét veszélyeztető magatartások, valamint étkezési zavarok vagy például opiát-függőség esetén is.

A fent említett terápiák lehetővé teszik a terapeuta számára, hogy közvetlenebb és aktívabb legyen, ami nagyon fontos, ha a rendellenesség súlyosbodik, vagy amikor öngyilkossági gondolatok, önkárosító gondolatok és kísérletek jelennek meg

Megéri tudni

A pszichológus, pszichiáter és pszichoterapeuta közötti különbségek

Pszichológus egyetemi tanulmányokat végzett pszichológiából. Diagnosztizál és vizsgálatokat végez, véleményeket ad, pszichológiai tanácsadást ad és oktat.

Egy pszichiáter orvosi tanulmányokat végzett, és pszichiátriára specializálódott. Diagnosztizál, gyógyszeres kezelést végez, recepteket, betegszabadságokat ír ki és beutalókat ír ki a kórházba. Pszichoterápiát tud végezni, ha pszichoterápiás iskolát végzett.

A pszichoterapeuta mesterképzéssel (pl. pszichológia, pedagógia, szociológia, orvostudomány) és pszichoterápiás iskolát végzett vagy végzett, amit vizsga és pszichoterapeuta bizonyítvány igazol.

Pszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta és coach – kihez fordulhat problémáival?

Tekintse meg a 10 képből álló galériát

Személyiségzavarok kezelése: farmakoterápia

A farmakoterápiát rendszerint időszakosan alkalmazzák, amikor a rendellenesség különösen zavaró tünetei jelentkeznek. Elsősorban az érzelmek csillapítására, a hangulat szabályozására, a szorongás és a depresszió tüneteinek csökkentésére használják. Segít leküzdeni a válságokat és javítani a jólétet. A farmakoterápia kombinálható hosszú távú pszichoterápiával, ha a személyiségzavar súlyos. Egyetlen kezelési formaként alkalmazva azonban nem szünteti meg a személyiségzavart.

Példa a farmakológia alkalmazására a személyiségzavarok kezelésében az antipszichotikus kezelés, amely segít csökkenteni a másokkal szembeni gyanakvást, és olyan személyiségzavarok kezelésében is használatos, mint a skizoid vagy paranoia, hallóhallucinációk vagy paranoia esetén. megjelenik. A hangulatstabilizátorok csoportjába tartozó gyógyszereket az impulzivitás és az agresszió csökkentésére használják.

A személyiségzavarok farmakoterápiájában különböző csoportokba tartozó gyógyszereket használnak, de ezeket egyénileg választják ki. Mert a rendellenesség egyéni tünetei, bár azonos elnevezéssel rendelkeznek, forrásukban vagy mértékükben eltérőek lehetneksúlyossága. Például:

  • a neuroleptikumok csoportjába tartozó gyógyszerek antipszichotikus hatásúak, emellett - a zavart kísérő tünetektől függően - megnyugtathatnak (motoros izgatottság során) vagy aktiválhatnak (a pszichomotoros késztetést befolyásolva, ellensúlyozhatják a a rendellenesség) vagy pozitív hatással van a depressziós hangulatra,
  • antidepresszánsok antidepresszáns hatásuk mellett támogatják a szorongás és szorongásos rohamok kezelését; szociális fóbia, amelyet stressz kísér, valamint félelem a kapcsolatok és társas kapcsolatok kialakításától; fájdalomterápiák, valamint poszttraumás stressz-zavarok,
  • a szorongásoldó szerek szerepe egyetlen pszichopatológiai tünetek megszüntetése vagy csökkentése. Anxiolitikus, hipnotikus, hangulatjavító, hipnotikus és nyugtató hatásuk van.

Személyiségzavarok kezelése: egyéb módszerek

A személyiségzavarok kezelésében is segítséget nyújt a szociális készségek tréningje, melynek alapja a tanulás, többek között:

  • új viselkedések modellezése,
  • módszerek a nehéz érzelmek (pl. harag) kezelésére,
  • képes megfelelően reagálni a helyzetre (pl. beszélgetés során),
  • önbecsülés építése,
  • kommunikációs szabályok.

Az ilyen eszközöket egyéni, csoportos és támogató terápiában használják

Támogató pszichoterápia

A szupportív pszichoterápia célja, hogy segítse a beteg jobb működését, de nem változtatja meg a személyiséget és a védekezési mechanizmusokat, vagyis azokat, amelyek az egót védik. A szupportív terapeuta megértést és segítséget ad, kiemeli a páciens pozitív tulajdonságait és az önmaga iránti bizalom szerepét. Segít megőrizni a hosszú távú terápia során elért eredményeket, felismerni a későbbi, az életet megnehezítő cselekvési mintákat, és áthelyezni a tolerancia küszöbét a nehéz élményekre, vagyis az egészségtelen magatartások vagy gondolkodásmódok kiváltóira. Ez azt jelenti, hogy a beteg megtanulja egymást követő jeleit (érzelmi, hangulatváltozások, gondolati minták), amelyek korábban egészségtelen viselkedést váltottak ki, átdolgozza azokat, és új, konstruktív jeleket hoz létre. A szupportív pszichoterápiát azok is választják, akiknek nincs kellő motivációjuk a hosszú távú terápiára, és a helyzet olyan nehéz számukra, hogy segítségre szorulnak

Kategória:

Pszichiátria