A rák kezelésében alkalmazott célzott terápiák abból állnak, hogy egy adott golyót – egy gyógyszert – eltalálnak a rosszul működő sejtek (ráksejtek) ellen, miközben kímélik az egészséges szöveteket. Az orvostudomány nagy reményeket fűz a célzott rákterápiához.

A molekulárisan célzott terápiajelentős előrelépés a rák kezelésében. Egyszerűen feltételezve, hogyrákbetegségabban áll, hogy a szervezet elveszti a sejtben zajló anyagcsere-folyamatok feletti kontrollt, potenciálisan a reakciólánc minden eleme, amely felelős a sejt ezen abnormális tulajdonságáért a modern onkológiai terápia célpontja. A jelenleg használt rákgyógyszerek két legfontosabb csoportja amonoklonális antitestekés a kis molekulájú tirozin kináz inhibitorok

Rákkezelés: monoklonális antitestek

A legtöbb rákos sejt felszínén jellegzetes kiemelkedéseket vagy receptorokat fedeztek fel, amelyeknek köszönhetően kommunikálnak a környezettel. Megköthetnek bizonyos részecskéket (pl. növekedési faktor), vegyszereket és információkat (pl. osztódásról) juttathatnak a sejtbe, és ki is küldhetik (pl. élelemkéréssel). Ez a tudás lehetővé tette a monoklonális testek oly módon történő tervezését, hogy blokkolja a rákos sejt receptorok munkáját, ellehetetlenítve azok működését.

Rákkezelés: Kettős élesítés

Egy másik ötlet az volt, hogy felfegyverezzük ezt a részecskét valamilyen halálos fegyverrel. Az egyik lehetőség az, hogy egy ilyen antitesthez radioaktív izotópot kapcsolunk. Például az ibritumomab-tiuxetan nevű gyógyszerben, amely hatékony a limfóma kezelésében, az antitest az ittrium izotópjához kapcsolódik. Ha egy izotópot bevisznek egy daganatba, az nemcsak azt a sejtet pusztítja el, amelyhez az antitest kapcsolódott, hanem a területen lévő többi sejtet is. A hatás nagyobb, mint magának az antitestnek, mivel az a felszínen hat, és a sugárzás szabadon áthatol a daganaton. Az antitest felvértezhető más izotóppal vagy bakteriális toxinnal is. Ez utóbbinak az az elve, hogy a toxin, miután egy antigénhez kötődik, elpusztíthatja az antigént hordozó sejtet. Ez anélkül történik, hogy károsítaná a szervezet egészséges sejtjeit. A monoklonális antitestek gyógyszerekkel is kombinálhatók. Ez megtartja a gyógyszertközvetlenül az érintett daganatba juttatják. Ezért kevesebbet használnak belőle és korlátozottak a mellékhatásai is, ami a kemoterápia esetében fontos

Fontos

  • A számos receptor közül, amelyek a kutatók fókuszába kerültek, az epidermális növekedési faktor receptorcsalád az egyik legismertebb. Az egyik célpont, amelyet a tudósok a fegyverekre céloztak, az ún HER 2, amely a megfelelő sejtnövekedésért és osztódásért felelős. Néha azonban túlságosan megszaporodik az a gén, amely ennek a faktornak a termelését szabályozza. Ennek eredményeként túl sok van belőle, és a helytelen felosztások ciklusa következik be. Ekkor alakul ki a rák A HER 2 túltermelése többek között a mellrák agresszív formájához vezet (az összes emlőrák 25-30%-ában magas ez a faktor aktivitása). Ebben az esetben a gyógyszer a trastuzumab, amely a receptorhoz kötődik és blokkolja azt, gátolja a növekedést és aktiválja a szervezet saját védekezőképességét. Az emlőrák posztoperatív kezelésében ez a specifitás az onkológiában rendkívül magas – 50%-os – hatékonysággal gátolja a betegség kiújulását. és 33 százalékkal csökkenti a halálozás kockázatát.
  • A technológia megalkotói 1984-ben Nobel-díjat kaptak az ilyen antitestek előállításának technológiájáért

    • Rákkezelés: tirozin kinázok

    A rákos sejtek aktivitását blokkoló gyógyszerek második csoportját olyan készítmények alkotják, amelyek a receptor intracelluláris doménjére hatnak, gátolják a rokon tirozin kinázok aktivitását azáltal, hogy blokkolják az ATP-foszfát kötőhelyeket a tömeges mitogén jelátvitel aktiválása során. A receptorhoz kapcsolódó tirozin-kinázok aktivitása szükséges annak megfelelő működéséhez, beleértve a jelátvitelben (pl. a receptor stimulálásában) részt vevő fehérjék sejten belüli aktiválását. Az ATP-kötőhelyek blokkolása megakadályozza a jelátvitelt. Körülbelül 100 tirozin-kináz fehérjét azonosítottak és írtak le az emberi szervezetben, amelyek potenciális pontot jelentenek a célzott terápiák számára. Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek hatása különösen hatékony, ha a tirozin-kináz aktiválása domináns jelenség a daganatban (pl. az azt kódoló gén aktiváló mutációja következtében). Az ebbe a csoportba tartozó számos gyógyszer affinitást mutat több tirozin-kinázhoz. Az első, onkológiában jóváhagyott gyógyszer ebben a csoportban az imatinib volt – egy kis molekulájú tirozin-kináz-gátló, amely a krónikus mieloid leukémia sejtekben található fehérje inhibitora. Gátolja számos kináz aktivitását, amelyek a különböző rosszindulatú daganatok kialakulásáért felelősek, elsősorban krónikus mieloid leukémiában, de a gastrointestinalis stromal tumorok (GIST) esetében is. Kábítószer ebbőlszintén csoportok a gefinitib és az erlotinib. Az elsőt 2003-ban Japánban, Ausztráliában és az USA-ban regisztrálták a kemoterápia-rezisztens nem-kissejtes tüdőrák kezelésére.

    Sajtóanyagok

    Kategória:

    Onkológia